A Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozata 2006 óta rendezi meg minden év őszén a már hagyományossá vált szakmai napját. Mindig az a múzeum fogadja az ország minden részéről érkező kollégákat, amelyik az előző évben elnyerte a Poroszlai Ildikó-emlékplakettet.
Ebben az évben, október 15-én (szerdán) a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum látta vendégül a szakmai nap résztvevőit. A nevezett napon 14 kismúzeumból közel hetven muzeológus érkezett a Kiskun Kerület egykori székházába, amelyben ma a Kiskun Múzeum működik.
A szakmai nap Hortiné dr. Bathó Edit tagozati elnök köszöntőjével kezdődött, majd dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság elnöke és Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója köszöntő szavaival folytatódott.
Mészáros Márta
fotó Zakar Anita
Bathó Edit, Romsics Imre, Vicze Magdolna, Pélóczi Horváth András, Gócsáné Móró Csilla, Bereczki Ibolya
fotó: Zakar Anita
Minden évben a szakmai nap legszebb eseménye a tagozati díjak átadása. Elsőként a Poroszlai Ildikó-emlékplakett ünnepélyes átadására került sor, amely díjat immáron a 20. alkalommal adtak át. 2025-ben a Poroszlai Ildikó-emlékplakettet a bajai Türr István Múzeum érdemelte ki az évtizedek óta végzett kiemelkedő, eredményes és példamutató szakmai tevékenységéért. A díjat N. Kovács Zita igazgató asszony vette át.
A bajai Türr István Múzeum megszületése a két világháború között, a magyar múzeumügy talán legterméketlenebb időszakában szerencsés körülményekkel magyarázható. A bajai múzeum alapításában jelentős szerepe volt Oltványi (Artinger) Imrének, a Magyar Jelzálog és Hitelbank elnökének, műgyűjtőnek és művészeti írónak, aki bajai iskolai évei után is kapcsolatot tartott a várossal. Oltványi 1936-ra összegyűjtött a kor jelentős alkotóitól, a Gresham-társaság tagjaitól egy olyan kollekciót, amely megteremtette az ország első kortárs magyar képtárának alapjait. Nagy István festőművész 1937-ben Baján bekövetkező halála után az özvegy egy 49 műből álló kollekciót ajándékozott a képtárnak. A bajai törvényhatósági bizottság 1936 októberében a képtár létrehozásával egy időben határozatot hozott múzeum alapításáról is. Baján tehát egy kortárs képzőművészeti gyűjtemény hívta életre a múzeumot.
A Türr István Múzeum három járás 30 települése régészeti, történeti, néprajzi, képzőművészeti múltjának kutatásával, a források, szellemi és tárgyi kulturális örökség gyűjtésével, megőrzésével, feldolgozásával és bemutatásával igyekszik az észak-bácskai régiót, annak fővárosát, Baját, sajátos kulturális értékeinek felmutatásával, kiállítások, kiadványok, kulturális rendezvények, múzeumpedagógiai programok segítségével az európai tudományos, kulturális, művészeti vérkeringésbe kapcsolni.
A Türr István Múzeum gyűjteményi, tudományos, közművelődési és oktatási tevékenységével, állandó és időszaki kiállításaival, rendezvényeivel 2022-re a térség mértékadó közgyűjteményévé, tudományos és kulturális központjává vált. Az elmúlt évtizedben a munkatársak értékes szakmai és civil kapcsolatainak, az önkéntesekkel kialakított hatékony együttműködésnek, a létszámban és képzettségben évről-évre gyarapodó munkaközösségnek köszönhetően mára korszerű tudományos, közművelődési, oktatási, társadalmi, környezetbarát technikai elvárásoknak egyaránt megfelelő intézményi szolgáltatásokat működtet, amelyek egyszerre biztosítják az épület közművelődési és közösségi funkcióit, s egyben megismerhetővé teszik Baja város és Észak-Bácska sokszínű kulturális tárgyi és szellemi örökségét.
A múzeum 43 munkatársa olyan élő, folyamatosan formálódó, innovatív múzeumi alkotóműhelyt hozott létre, amely fontosnak tartja a folyamatos szakmai, tudományos, módszertani fejlődést, a társadalmi kihívásokra gyorsan reagáló megújulást, amely interdiszciplináris válaszokat keres és talál a muzeológiai kihívásokra, amely az intézményben őrzött tudást, az értékek újrahasznosítását, a tudásmegosztás lehetőségeinek gyarapítását, a társadalmi különbözőségekre érzékenyítő programok kidolgozását és megvalósítását egyaránt fontosnak tartja. Az állandó és időszaki kiállításokra épülő múzeumandragógiai, múzeumpedagógiai, élménypedagógia foglalkozások segítségével a múzeumban felhalmozott tudást igyekszik sokszínű módszertani eszközzel átadni a gyűjtőterületen lévő 30 település közoktatási intézményeinek diákjai, a felnőtt látogatók és a sérült vagy hátrányos helyzetű múzeumlátogatók számára.
Kiemelten fontosnak tartja a bácskai, bajai közösségek identitásának erősítését, a közös értékek kulturális sokszínűségének megőrzését, a kulturális örökséghez való hozzáférés esélyeinek növelését, ezáltal a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését.
A 36 ezer lakosú, többnemzetiségű, sokszínű népességgel és kultúrával büszkélkedő Baja városának főterén álló, országosan védett műemléki épületben működő nemzetiségi bázisintézmény alkotóműhelyeiben különböző képzettségű, egymás munkáját és szakterületét kiegészítő és erősítő szakalkalmazott: régész, történész, művészettörténész, néprajzkutató, restaurátor, régésztechnikus, múzeumpedagógus, gyógypedagógus, konduktor, festőművész, zenész, szociológus, kulturális menedzser, közgazdász, közművelődési szakemberek, néptáncoktató, könnyűipari mérnök szakember tevékenysége által, az erős helyi szakmai ,művészeti, civil társadalmi kapcsolati hálók segítségével mára érezhető a város és vonzáskörzete települései lakosságának, közösségeinek szemléletformálása, az oktatási intézményekkel, civil szervezetekkel, nemzetiségi önkormányzatokkal jól működő együttműködések megvalósítása. Intézményközi együttműködéseink során 3 városi intézménnyel, 17 közoktatási intézménnyel, 5 civil szervezettel, 4 nemzetiségi önkormányzattal, 10 magyarországi és 2 határon túli közgyűjteménnyel dolgoznak partnerségben.
A Türr István Múzeum 2022-ben elnyerte az Év Múzeuma kitüntető címet.
A Gönczi Ferenc életműdíjat a Kismúzeumi Tagozat elnöksége dr. Örsi Julianna etnográfus, nyugalmazott múzeumigazgatónak ítélte oda a több mint 50 éven át nagy szakértelemmel végzett, elkötelezett, eredményekben gazdag tudományos és muzeológiai munkásságának elismeréseként.
Örsi Julianna etnográfus, társadalomkutató, ny. múzeumigazgató a Nagykunság fővárosából, Karcagról indult el „múzeum-hódító” útjára. Választott hivatásához szükséges szakmai muníciót a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakánkapta meg. Az egyetem befejezése után,1974-ben visszatért szülővárosába, hogy tudását ott kamatoztassa. A karcagi Györffy Nagykun Múzeumban eltöltött hét év rendkívül gyümölcsöző volt, rendszeresen gyűjtött, kiállításokat rendezett, s ekkor kezdte meg nagy jelentőségű társadalomnéprajzi kutatását, amelynek eredményét tanulmányokban, könyvekben publikálta. 1982-ben egy új lehetőséget kapott, s a túrkevei Finta Múzeum igazgatója lett.
Julika jól tudta nagyon sok munka vár rá. Hiszen egy vidéki múzeumot vezetni mindenkor embert próbáló feladat, de ő sosem ijedt meg az előtte álló nehézségektől. A Karcagon szerzett muzeológusi tapasztalatok birtokában, nagy lendülettel fogott a tennivalókhoz. Az állagmegóvási munkák mellett a szakmai feladatokat sem hanyagolta el. Különösen nagy gondot fordított a Finta-hagyaték gondozására, gyarapítására, és a nagyközönség előtt való bemutatására. Az állandó Finta kiállítás terve anyagi források híján csak jóval később valósult meg. Lelkesedése azonban nem csökkent. Kitartóan gyűjtött, értékes tárgyakkal, dokumentumokkal, fotókkal gyarapította a múzeum műtárgy állományát.
Mindig nagy gondot fordított az intézmény népszerűsítésére is. Ezt a célt szolgálták az egymást követő nagy sikerű, helyben és vidéken rendezett időszaki kiállítások.A kiállításokhoz gyakran szervezett előadásokat, vetélkedőket, és különböző foglalkozásokat a tanuló ifjúság számára.
Felismerve a média szerepének jelentőségét 1989-ben Örsi Julianna felvállalta a Túrkeve című lap próbaszámának megjelentetését, kezdeményezte folyamatos kiadását, majd a későbbiekben isaktívan közreműködött szerkesztésében.
Egyetlen múzeum sem működhet eredményesen civil háttér, és civil támogatás nélkül. Örsi Julianna körültekintő alapossággal építette ki maga körül azt a lelkes lokálpatrióta közösséget, amelynek támogatására mindenkor számíthatott.Állhatatos munkájának köszönhetően 1990 óta a Túrkevei Kulturális Egyesület a múzeum szakmai tevékenységének legfőbb segítője.
A Finta Múzeum és a Túrkevei Kulturális Egyesület közös együttműködésének eredményeként egymás után láttak, s látnak ma is napvilágot az Örsi Julianna által szerkesztett kiadványsorozatok (Nagykun kistérségi tanulmányok, Alföldi Könyvtéka) kötetei, amelyek nélkülözhetetlen szakirodalommá váltak a Jászkunságot kutatók számára.
2006 óta a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tudományos Testületének könyvműhelye is Túrkevén működik, mivel Örsi Julianna látja el a szakmai közösség elnöki teendőit, és végzi az általuk kiadott Jászkunsági Könyvtéka című kiadványsorozat, valamint a Jászkunság című évkönyv szerkesztési munkálatait is.
Örsi Julianna kezdeményezésére indult el 1995-ben az egy éven át tartó, grandiózus redemptio-s rendezvénysorozat, amelyen a Jászkunság 31 települése vett részt. A Jászkun redemptio 250 éves jubileumának szervezésében különösen nagy szerepet vállalt Örsi Julianna.
Örsi Julianna 31 éves muzeológusi és 26 éves igazgatói munkásságát nagy jelentőségű fejlesztések, tudományos kutatások, szakmai programok, írói, könyvkiadói, szerkesztői, előadói, oktatói, és közönségkapcsolati tevékenységek fémjelzik.
Örsi Julianna a soha véget nem érő muzeológiai munka mellett is kitartóan végezte tudományos kutatásait, amelyek elsősorban az Alföldre terjedtek ki, de résztvevője volt Észak-Magyarországon a több megyét érintő Palóc kutatásnak, és végzett gyűjtéseket a Dunántúlon is. Kutatásai középpontjában a család, a vérségi kapcsolatok, a mikroközösségek működése, kapcsolatrendszere és változásai állnak.
Időközben megszerezte a múzeumi szakmához szükséges tudományos fokozatokat is. 1982-ben egyetemi doktori, 1992-ben kandidátusi címet szerzett, 2004-ben pedig sikeresen habilitált a Debreceni Egyetemen.
Tudományos és hagyományőrző munkásságát több díjjal ismerték el: Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje, Jankó János-díj, Gunda Béla-díj, Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tudományos és Közművelődési Díja, a Nagykunságért Díj, Túrkeve Városáért Díj, a Jászkunság Hagyományőrzéséért Díj stb.
Örsi Julianna nyughatatlan ember. Folyton a változást, az újat keresi, s éppen ezért támogat minden értelmes és hasznos kezdeményezést. Így vállalt szerepet az újkori hagyományok megteremtésében (pl. Kevi Juhászfesztivál, Túrkeve Város Napja stb.), amelyek kiállva az idő próbáját, napjainkban is nagy érdeklődés mellett zajlanak, egyike – másika pedig országos rendezvénnyé nőtte ki magát.
51 éve már, hogy Örsi Julianna múzeumi pályára lépett, s bár 2008 óta a nyugdíjas éveit tölti, de rendkívül aktív ténykedéssel. Továbbra is lételeme maradt a munka, amely nap, mint nap új erőt ad neki álmai, tervei megvalósításához. Ma is fáradhatatlanul kutat, publikál, könyveket szerkeszt, konferenciákat szervez, és nagy kitartással vezeti a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesületet.
A Kismúzeumi Tagozat 2022-ben alapította a Pro Servitio Museorum Parvorum – A kismúzeumok szolgálatáért díjat, amelyet minden évben három arra érdemes kolléga vehet át.
Ez alkalommal Reznák Erzsébet történészt, a ceglédi Kossuth Múzeum nyugalmazott igazgatóját tisztelték meg a díj odaítélésével a több mint négy évtizeden át nagy szakértelemmel és odaadással végzett szakmai munkája elismeréseként. Ugyancsak a Kismúzeumok szolgálatáért díjjal ismerte el a tagozat elnöksége dr. Végh Katalin néprajzos muzeológust, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége ügyvezető asszonyát a kismúzeumok munkáját évek óta segítő tevékenységéért. A harmadik díjat Vidák Tünde etnográfus, a Marcali Múzeum igazgató asszonya érdemelte ki a 25 éve nagy szakértelemmel és elkötelezettséggel végzett tudományos és muzeológiai munkája elismeréseként.
Reznák Erzsébet életútja és munkássága példaértékű kulturális és tudományos teljesítmény, amely méltán emeli őt Cegléd városának, a történészi szakma és a muzeológia kiemelkedő személyiségei közé. 1975-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd 1979-ben diplomát szerzett a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán általános iskolai tanárként és okleveles népművelőként. Tudományos elhivatottsága hamar megmutatkozott, amikor 1986-ban történelem szakos középiskolai tanári képesítést szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
Pályafutását a ceglédberceli Dózsa György Művelődési Házban kezdte művészeti előadóként, majd 1980-tól a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársaként vált a város kulturális életének meghatározó alakjává. Kezdetben népművelőként dolgozott, tárlatvezetéseket, múzeumi órákat és foglalkozásokat tartott, miközben helytörténeti kutatásokat végzett, és rendszeresen publikált. Írásai megjelentek többek között a Studia Comitatensia évfolyamaiban, a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör Értesítőiben, a Gerjepart folyóiratban, valamint a Ceglédi Kék Újság hasábjain.
A múzeum könyvtárának gondozása is kiemelt feladata volt: ő alakította ki a hagyományos katalógusrendszert, majd a 2010-es években részt vett a több mint tizenkétezer kötetes állomány digitális adatbázisba rögzítésében. 1998-tól történészként dolgozott az intézményben, miközben továbbra is ellátta a népművelői feladatokat. Gyarapította és rendszerezte a történeti dokumentációs és tárgyi gyűjteményt, amely mára mintegy huszonötezer tételből áll. Külön képeslapgyűjteményt hozott létre, amely ceglédi tematikájával egyedülálló értéket képvisel.
Kiemelkedő munkát végzett a Kossuth Múzeum adattárának fejlesztésében is: ceglédi kötődésű emberek és családok történeteit gyűjtötte, életútinterjúkat készített, helytörténeti adatokat rögzített és publikált. 2007-től 2022-ig a múzeum igazgatójaként irányította az intézményt, különösen fontos szerepet vállalva a 2013-as szervezeti átalakulásban, amikor a múzeum Cegléd Város Önkormányzatának fenntartásába került.
Tudományos és közéleti szerepvállalása túlmutat a múzeum falain: rendszeresen publikál nyomtatott és elektronikus médiumokban, előadásokat tart hazai és nemzetközi fórumokon, ahol Ceglédet és Kossuth Lajos örökségét képviseli. Eddigi pályafutása alatt tizenhét kiállítás előkészítésében vett részt, ezek közül kiemelkedik a „Tükör valék…” című állandó kiállítás, amely Kossuth Lajos életútját mutatja be. Eddig tizenkilenc önálló kötete jelent meg, és nyolc további műben szerzőtársként működött közre. A múzeum kiadványainak szerkesztését 2007-től látja el.
Kutatásai középpontjában a 19–20. század fordulójának ceglédi társadalmi és politikai eseményei állnak, különös figyelmet fordítva a helyi sajtó, fényképészek, tanítók és közéleti személyiségek történetére. Kiemelkedő eredmény, hogy közreműködésével 2014-ben a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
Társadalmi szerepvállalása is figyelemre méltó: emlékbeszédeket és előadásokat tart, kiállításokat nyit meg, aktív tagja több helyi közösségnek, köztük a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Körének és a Ceglédi Kossuth Gimnazisták Öregdiák Egyesületének. Tagja a Honismereti Szövetségnek és a Kossuth Szövetségnek.
Munkáját számos díjjal ismerték el, köztük a Gubody-díjjal, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, a Pest Megyei Tudományos Díjjal, a Pest Megyéért Emlékéremmel, valamint a „Cegléd Város Kultúrájáért” elismeréssel. 2025-ben Cegléd Város Díszpolgára lett.
Reznák Erzsébet. életműve és kulturális tevékenysége Cegléd értékeinek feltárásában és megőrzésében olyan örökséget teremtett, amely a jövő nemzedékei számára is követendő mintaként szolgál.
Végh Katalin néprajzos muzeológus, ügyvezető 2012-ben került a múzeumok belső világába, előtte a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Intézményirányítási Főosztályán közgyűjteményi, közművelődési tanácsosként segítette a megyei muzeális intézmények szakmai munkáját. 2012-től a Kecskeméti Katona József Múzeum általános igazgatóhelyettese, az Operatív osztály vezetője lett a múzeumi jogász és néprajzkutató-történész végzettségű dr. Végh Katalin.
2021-től a Magyar Nemzeti Múzeum Hálózati Igazgatóságának igazgatójaként a filiálék és a külföldi kiállítóhelyek összefogása volt a feladata, majd 2023-tól a Csoóri Sándor Műhely szakmai munkatársaként a vidéki muzeológia stratégiai jövőképének kidolgozását kapta feladatul.
2024-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Elnöki Kabinetében lett elnöki tanácsadó, ahol feladata a Kárpát-medencei muzeológiai hálózat szervezése és összekapcsolása. 2015-től tölti be a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének ügyvezetői posztját, s e tisztségében a vidéki múzeumügy szakmai megújítását segíti.
2019-től múzeumi szakfelügyelői feladatokat is végez. Kiemelt érdeme volt a Magyar Géniusz Program 2021 és 2024 közötti megvalósításában, amelynek keretében38 állandó, 26 időszaki kiállítás és 39 tudományos kutatás valósult meg, valamint 67 múzeum 154 kiemelt műtárgyának bemutatásával egy hat helyszínes nagyszabású vándorkiállítás.
E nagyszabású sok-sok megyei, területi és kismúzeumot, valamint kiállítóhelyet összefogó és összekapcsoló program mellett, számos sikeres projekt, kiállítás, konferencia és kutatás kapcsolódik a nevéhez. Bár munkahelye megyei és országos hatókörű múzeumokhoz kötődik, de kezdettől fogva szívügyének tartotta, és tarja ma is a magyar vidéki kismúzeumok szakmai munkájának segítését.
Ezen szakmai segítség rendkívül nagy jelentőségű a kismúzeumok működését illetően, és sokszor reményteli megoldást jelent a kilátástalannak tűnő helyzetekben
Vidák Tünde etnográfus, andragógus, múzeumigazgató 25 éve meghatározó szereplője Dél-Dunántúl múzeumi életének. 2000. szeptember 1. óta munkatársa a Marcali Múzeumnak, ahol szakmai pályafutását néprajzkutatóként kezdte, majd 2012 óta intézményvezetőként irányítja a múzeum fejlődését. Munkássága során példamutató elkötelezettséggel dolgozik az intézmény szakmai megújításán, a helyi közösségek örökségtudatának erősítésén és a múzeumi szolgáltatások szélesítésén.
Tudományos felkészültségét a Pécsi Tudományegyetemen szerzett néprajz és kommunikáció szakos diplomákkal, valamint andragógiai és múzeumvezetői tanulmányokkal alapozta meg. Terepmunkái révén kiterjedt kutatói tapasztalattal rendelkezik, különösen a somogyi és Balaton-melléki néphagyományok területén, kiemelt figyelmet fordítva a betlehemes hagyományok és a bábtáncoltató betlehemezés élő örökségének dokumentálására és közösségi megőrzésére.
Igazgatói munkássága alatt a Marcali Múzeum a térség kulturális életének tudományos központjává vált. Tevékenysége nyomán intézménye, valamint a Marcali járás közösségei számos állandó és időszaki kiállítással gazdagodtak, amelyek közül kiemelkednek a helytörténeti és néprajzi tárlatok, valamint a Bernáth Aurél Galéria új állandó kiállítása. Vidák Tünde kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektet a múzeumpedagógiai és közösségi programok fejlesztésére, az önkéntesek bevonására, valamint az innovatív ismeretátadási módszerekre, amelyek révén a Marcali Múzeum aktív közösségi térré vált.
Szakmai elkötelezettségét több országos szervezetben végzett tevékenysége is bizonyítja:
A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület választmányi és a Kismúzeumi Tagozat elnökségi tagjaként a kisebb, vidéki muzeális intézmények érdekképviseletének és szakmai fejlődésének egyik előmozdítója.
A Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ Somogy Megyei Koordinátoraként a térségi múzeumi együttműködések segítője.
A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége elnökségi tagjaként országos szinten is részt vesz a tájház-mozgalom fejlesztésében, s fő segítője a dél-dunántúli régió munkájának.
Tudományos és ismeretterjesztő munkáját négy önálló könyv, több társszerzős kötet, kiadványsorozatok, számos tanulmány, és több mint 70 tudományos előadásfémjelzi. Eredményei nemcsak a kutatói közösség, hanem a helyi társadalom számára is közvetlenül hasznosulnak. Több publikációja és kiállítása többnyelvű, így a magyar kulturális örökség nemzetközi megismertetését is szolgálja.
Kiemelt szakmai eredményei közé tartozik a Somogyi Bábtáncoltató Betlehemes Közösségépítés projekt, amely a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program keretében valósult meg, és a hagyományőrzés, közösségépítés, valamint a nemzetközi együttműködés területén is mintaprojektnek számít.
Vidák Tünde elkötelezett szakmai pályája példamutatóan testesíti meg a „kismúzeumi szolgálat” eszményét: a helyi értékek megőrzését, a közösségi múzeum működését, és a szakmai innováció iránti nyitottságot. Munkássága révén a Marcali Múzeum nemcsak Somogy vármegye, hanem Magyarország kismúzeumi hálózatának meghatározó intézményévé vált.
Minden szakmai napnak van egy fő témája, amelyet a résztvevők alaposan megtárgyalnak. Idén a képzőművészeti gyűjtemények helyzete a kismúzeumokban témakör volt terítéken. E témakörben hangzottak el előadások is, amelyek sorát Rosta Ferenc, Kiskunfélegyháza kulturális alpolgármestere nyitotta meg, aki fenntartó oldaláról járta körül a témát, és tett javaslatokat. Őt N. Kovács Zita, a bajai Türr István Múzeum igazgató asszonya követte, aki Magánügy vagy közügy? Milyen a jó művészeti gyűjteményezés egy területi múzeumban Magyarországon címmel mutatta be a művészeti gyűjtemények helyzetét, számos jó példát említve, de érintve a felmerülő problémákat is. Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója saját intézménye képzőművészeti gyűjteményének körülményeit, nehézségeit mutatta be az érdeklődő kollégáknak. Az előadások sorát Vidák Tünde, a Marcali Múzeum igazgatója zárta, aki a Bernáth-hagyaték – végül a legjobb megoldással záródó – sorsát tárta a hallgatóság elé. Ezt követően a résztvevők mondták el véleményüket, tapasztalataikat a témával kapcsolatban.
A szakmai diszkurzust közös ebéd követte, majd a résztvevők a múzeum munkatársainak vezetésével megtekintették a Kiskun Múzeum Bűn és bűnhődés Magyarhonban című új állandó büntetéstörténeti kiállítását, a Néprajzi látványtárat, az udvaron álló szélmalmot, és a dr. Magyari Béla vadászpilóta, űrhajós életútjáról szóló időszaki kiállítást.
Nagyszerű és kellemes napot töltöttünk el a Kiskun Múzeumban. Köszönet illeti érte Mészáros Márta igazgató asszonyt és kollégáit, akik nagyszerű és szívélyes házigazdái voltak ennek a kitűnően sikerült szakmai napnak. Jövőre a bajai Türr István Múzeum várja majd a szakmai nap résztvevőit.
Borítóképen:
A díjazottak, balról jobbra dr. Örsi Julianna, dr. Végh Katalin, N. Kovács Zita, Reznák Erzsébet, Vidák Tünde
Fotó Farkas Edit
