Legutóbbi cikkünket azzal zártuk, hogy megpróbálunk tiszta képet festeni a hagyományőrzőkkel való munka valódi lehetőségeiről és nehézségeiről. Nos, elsőként tekintsük át, miként lehetnek segítségünkre!
Ábrázolások készítése
Az újrajátszó látványos. Ha mindenki jól végzi a dolgát, még hiteles is. Éppen ezért remek ábrázoló anyagokat lehet rögzíteni vele kiállításokhoz, múzeumpedagógiai anyagokhoz, reklámokhoz. Néha olyan díszlet értékű apparátust tudnak megmozgatni pusztán mániából, amire az intézmény zsebéből sosem lennénk képesek.
Bármilyen egyezés a valósággal csak a véletlen és sok év munka eredménye
Modellezés
Itt most történelmi technikák, tárgymásolatok gyakorlati tesztelésére kell gondolnunk. A múzeumi dolgozó gyakran megelégszik az elmélettel, pedig mind a programjainkhoz, mind a kiállításainkhoz nagyon is hasznos gyakorlati tapasztalatokat lehet nyerni egy-egy dolog életre keltéséből. Ez lehet egy középkori lakoma, egy varrástechnika, egy tánc vagy egy öltözet kipróbálása. Szerencsére az újrajátszóknak ebben nagy gyakorlatuk van. Ezeket a közösen szerzett tapasztalatokat mindkét fél hasznosíthatja, hiszen a múzeum a hagyományőrző elméleti hátteréhez adhat újabb forrásokat, ő pedig gyakorlatba ültetheti át a papíron létező elképzeléseket.
XVII. századi lakoma újrajátszása a sárospatki várban
Alkalmi nagy műsorok
Látványos, nagy produkciókat akkor éri meg csinálni, ha be is hozza a befektetett energiát. Éppen ezért egész csapatokat – nagy eszközparkkal felvonultatva – csak nagy rendezvényre érdemes meghívni. Ekkor azonban széles lehet a paletta. Felkérhetjük őket színi előadásokra, tárlatvezetések kiegészítésére, interaktív terembemutatásra (amikor 1-2 fő kap egy termet és egy, a gyűjteményhez tartozó 10-15 perces bemutatót napjában többször előad a látogatóknak), vagy teljesen egyedi nagy produkciókra. A választékot a fantáziánk, valamint a csapat kapacitása határozza meg (és persze a pénztárcánk).
Nagybemutató: zajos, látványos, drága, de van amikor pont ez kell
Eszközfejlesztés
Az elkövetkező programokat/kiállításokat előre látva a hagyományőrzők sok gyakorlati tanácsot tudnak adni az eszközfejlesztésekre, sőt, gyakran segíthetnek azok elkészítésében is, így megspórolhatunk néhány hibát és felesleges kört a kivitelezőknél.
Újrajátszók pajzs rekonstrukciót készítenek
Reprezentálás
Ahogy már írtuk, a látvány az újrajátszó egyik fontos jellemzője: kiállításmegnyitón, könyvbemutatón, delegáció érkezésekor komoly vizuális segítséget kaphatunk tőlük. Ilyenkor ugyanis „szépni” kell, ahogy a saját csapatomban mondjuk: önmagában a megjelenéssel kell hatást elérni. Ehhez is remek partner lehet egy bejáratott hagyományőrző kör, ahova elég pár telefont megejteni, és máris három, jól felszerelt barokk hölgy érkezik segítségünkre.
Hagyományőrzők a Leitha hajó rendezvénysorozat megnyitóján
Múzeumpedagógiai foglalkozások
A múzeumpedagógiai programkínálatunkban is lehetnek olyan alkalmak (pl. táborok, családi napok stb.) ahol jó hasznát vehetjük ezeknek a csapatoknak. Természetesen ilyenkor is elengedhetetlen az előkészítés/egyeztetés és az egyének pontos, előzetes kompetencia- és habitusfelmérése.
Akármennyi pozitívuma is van azonban a velük való együttműködésnek, mégsem lenne helyes erről idealizált képet festeni, hiszen probléma itt is akad bőven. Nézzük végig az előnyöket és hátrányokat!
Előnyök
Tapasztalat:
Rengeteg olyan dologban rendelkeznek tapasztalattal, melynek gyakorlása éveket igényel (vívás, tánc, varrás, színjátszás, eszközkészítés és -használat). Egy-egy műsort begyakorolni hónapok munkája lehet, de ezek a produkciók már mind az általuk hosszas munkával szerzett képességeikre épülnek.
Létszám:
Egyszerűen többen vannak, mint a közművelődési vagy rendezvényes kollégák. Több látogatót tudnak egyszerre kezelni. Egyetlen csapat akár egy egész múzeumot is megtölthet élettel.
Létszám. Ez nem szorul hosszas magyarázatra.
Látvány:
Eszméletlenül látványosak tudnak lenni. A puszta jelenlétük is vonzza a szemet még akkor is, ha éppen programon kívül vannak. Ők maguk az életre kelt történelem.
Eszközpark:
Mindenük használható, kipróbálható másolat. A jobb csapatoknak olyan eszközparkjuk van, amely akár pótolhatja is gyűjteményünk hiányosságait. Sőt, bármennyire is furcsán hangzik, az újrajátszók másolatai sokszor gondosabban elkészített darabok, mint a kiállítás demonstrációs darabjai.
Nem cseréptöredék, nem rozsás fémdarabok az üveg mögött. Teljes, kipróbálható, átélhető, megérthető.
Elhivatottság:
Ők ezt az egészet szenvedélyből csinálják, vagyis ha rákapnak valamire, döbbenetes energiát tudnak beletenni. Csak pár példa: az egyik ismerősöm középkori lakomákat szokott főzni, egy másik mérnöki műszerparkot rekonstruált, de olyat is ismerek, aki működő Mátyás-kori harci szekeret épített ágyúval kiegészítve. Mindegyikben olyan munka van, mely nagy hasznára lehet egy múzeumnak, és amely haszon az egyén mániákussága nélkül nem jönne létre.
Törökkori borbély bemutató. Ehhez mániákusok kellenek.
Hátrányok
Gyűjtemény ismeret:
Egy átlagos formációnak 4-20 fellépése is lehet egy évben. Ennyi témára specifikusan akkor sem tudnának felkészülni, ha akarnának. Az általuk képviselt korszaknak vagy a bemutatott produkciónak sokszor kevés köze van a gyűjteményünkhöz, ha csak azért hívunk el egy csapatot, hogy legyen valami attrakció. Ez a stratégiai partnerséggel (és az azzal járó folyamatos egyeztetéssel) kiküszöbölhető, de akkor is sok munkával jár.
Rapszodikusság:
Mivel az újrajátszást nem szakmaként gyakorolják, ezért az egyes fellépéseken hullámzó lehet a teljesítményük. De cinikusan azt is mondhatnám, hogy vannak csapatok, ahol egyenletesen mindig vacak. Sajnos egyetlen csapaton belül is hatalmas eltérések lehetnek a tagok között, ezért kell alaposan megismernünk őket, hogy tudjuk, melyikük milyen előadásra, jelenlétre alkalmas.
Fegyver, fegyver, fegyver:
Az újrajátszás itthon még mindig nagyrészt a katonai témákra fókuszál. A csapatok portfóliója a tagok érdeklődésétől függ, és ez sok esetben kimerül a harcban, így ez minket is korlátoz. Szerencsére azonban egyre jobban terjed a hétköznapi életet felelevenítők köre, akiket érdemes támogatni/megismerni.
Nem csak csetepaté van a világon. Török hétköznapi életet bemutató játszóház.
Képzetlenség:
A hagyományőrzőnek van szakmája, csak épp nem a múzeumi közművelődés az. Sajnos tudok olyan profi csapatról, melynek tagjai épp csak meg nem harapják a közönséget. Segíteni és tanítani kell őket arra, hogyan bánjanak a látogatókkal. Ez plusz türelmet igényel tőlünk és tőlük is.
Drága:
Tekintve, hogy egy egyszerűbb öltözet simán egy havi fizetésbe kerül, nem várhatjuk el tőlük, hogy egy tál gulyáslevesért eljöjjenek (ami amúgy sem korhű a legtöbb korszakhoz). Egy 5-6 fős formáció megmozgatásához szükséges összeg 80.000-300.000 Ft között is lehet.
Nem meglepő, hogy mindezt nem tudják pár ezer forintért megmozgatni
Hitelesség hiánya:
Kellemetlen ezt leírni, de sajnos sok csapat esetében bizony a pont a felszerelés hitelessége hagyja a legtöbb kívánnivalót maga után. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a csapattagok nem alkalmas partnerek egy múzeumnak. Pusztán arról van szó, hogy plusz munkánk lehet azzal, hogy a csapat megfeleljen a minőségi kívánalmainknak (az eszközeik/viseleteik formavilágának, anyagának és használatának szempontjából).
Nem lehet tehát elégszer hangsúlyozni, hogy a befektetés megtérülése leginkább attól függ, a megfelelő célra a megfelelő csapatot találjuk-e meg. Azzal, hogy miként bukkanhatunk ideális partnerre az újrajátszók közt, következő írásunkban foglalkozunk.
Fotók forrása:
Mónos Gábor
Banderium Hungarorum
Legio Leonum
Mathias Rex
Mare Temporis
