A Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum egy izgalmas költészetnapi kiállításon mutatja be a vizuális kultúra szakos diákjainak munkáit. A kiállítás 2024. április 3. és 30. között tekinthető meg a XIII. kerületi Láng Művelődési Központban. Nemcsak a diákoknak szól, hanem ingyenesen megtekinthető bárki számára. A kiállítással kapcsolatban az eseményt megálmodó és megszervező tanárokat Abosné Lazányi Mariannt (digitális kultúra, matematika), Deák Mártont (dráma és tánc, magyar nyelv és irodalom, történelem) és Tóth Mariannt (matematika, vizuális kultúra) kérdeztem.
Meséljetek egy kicsit erről a kiállításról! Mi ez, és milyen alkalomból született?
Deák Márton: Egy olyan projektet szerettünk volna létrehozni, amelyben minél több iskolai tantárgyat tudunk integrálni. Az iskolai drámanap eleve adott volt, először ehhez kerestünk időpontot. Majd az időpont kapcsán merült fel a magyar költészet napja, és hogy rendezzünk hozzá egy kiállítást is. Így a drámásokon kívül a vizuális kultúra szakosok is meg tudják mutatni magukat. Mivel a digitális témahét is közel volt, ezért készítettünk egy digitális tárlatot is, amivel azokat a diákokat is bevonhattuk, akik kevésbé vesznek részt az iskola művészeti programjaiban. Így lett az esemény digitális költészeti drámanap, ami egyébként április 19-én tartottunk. Ennek a projektnek jelenleg egy része van kész, a vizuális kultúra szakos diákok kiállítása, ami már fel van állítva a folyosón. És amiről én azt gondolom, hogy nagyon magas színvonalú lett.
Ez a kiállítás bárki számára szabadon látogatható?
D. M.: Igen, ez a Láng Művelődési Központbantalálható, és az ajtaja nyitva áll bárki előtt. Akerületi újságokban is meghirdettük, bár úgy gondolom, hogy ez azért nem fog tömegeket odavonzani.
Hogyan született az ötlet?
D. M.: Amikor leültünk megbeszélni, hogy mi legyen a közös projekt, egyértelmű volt, hogy szövegekhez kapcsolódóan kellene alkotnia a diákoknak, hiszen a költészet napjára készülünk. A feladat ezért különböző szövegek, versek vizualizálása lett. Viszont úgy gondoltuk, hogy ki kell lépnünk a klasszikus versillusztrációk dobozából, mert tapasztalataink szerint, ha ez a feladat, akkor nagyon eltérő minőségűmunkák születnek. Azt volt a cél, hogy a diák az adott versből válasszon ki olyan kifejezéséket, amire fel tud fűzni egy ábrázolást. Ezért amikor a verseket kerestem, olyanokat választottam ki, melyeknek meghatározó hangulata van. Azt vettem figyelembe, hogy legyen benne három, négy olyan erős szó, amiből ki lehet indulni.
Tóth Mariann: Rendkívül erősen jelen voltak a vizuális képek a versekben, ezért nagyon könnyen lehetett dolgozni velük. És a gyerekeket nagyon megérintette néhány téma, például Aszörny, vagy Pilinszky Négysorosa, ami szerintem egy nagyon nehéz vers, de annyira látványos volt a képi világa már a verset olvasva is, hogy nagyon sok gyereket elkapott.
Melyek voltak ezek a versek?
D. M.: Négy József Attila: a Téli éjszaka, a Levegőt!... Szabó Lőrinctől a Dsuang Dszi álma, Nemes Nagy Ágnestől A szörny.
T. M.: Weöres Sándor Valse Triste-je.
D.M.: Nagyon tetszett, hogy sokan választották a Valse Triste-t mert azt gondoltam, hogy az az egyik legnehezebb szöveg a versek közül.
T. M.: Volt még Pilinszkynek a Négysoros című verse, és József Attilától az Eszmélet és a Biztató.
D. M.: Ami ezzel kapcsolatban még fontos, hogy olyan verseket választottam, amik a kánon közepén találhatók. Sokat gondolkodtam rajta, hogy az lenne jobb, hogy ha ismert a vers vagy az, ha nem. Végül úgy döntöttem, hogy az adott szerzőknek központi szövegeit választom ki, de azért nem olyan verseket, amik közül mindegyiket evidens módon tanítják.
Mely osztályok vettek részt a kiállítás anyagának elkészítésében? És milyen szempontok szerint kapták meg a feladatot?
T. M.: Alapvetően a vizuális kultúra tagozatos gimnazistákat vontuk be a projektbe. De a végzősök már annyira érettégi lázban égnek, hogy ők végül nem készítettek illusztrációkat. Tehát a kilencedik, tizedik és tizenegyedik évfolyam az eredeti koncepciónak megfelelően nem klasszikus illusztrációkat készített, hanem a kilencedik és tizedik osztályosoknak kollázs technikával kellett dolgozniuk, és lehetőleg be kellett építeniük szövegrészeket is, mint képi elemet.
A tizenegyedikesek pedig installációkat késztettek, amelyek valamilyen térbeli megfogalmazásai lettek a verseknek. Nagy lendülettel fogtak bele, nagyon kreatívan álltak hozzá, hihetetlen sok időt és energiát fektettek bele. A gyerekek örömmel dolgoztak rajta és mindenféle dolgok érkeztek. Például volt, aki harmincöt csomag gyufát elégetett az installációhoz. Más pedig karácsonyi égőt, vagy barkácskészletet is felhasznált. Ez nekem egy nagyon pozitív megerősítés volt a feladattal kapcsolatban.
A vizuális kultúra szakosokon kívül mások is részt vettek a kiállítás anyagának elkészítésében?
T. M.: Igen,a Valse Triste-hez a tizenegyedik évfolyamon a grafikus szakosok, illetve a tizedik évfolyamon a dráma, az angol és a média szakos diákok is készítettek egy-egy kis négyzet alakú lapra illusztrációt. Azt kértük, hogy lehetőleg valamilyen nonfiguratív módon ragadják meg a vers részleteit. És ezekből a kis képekből összeállítottunk egy egységet.
Azért ezt a verset választottam hozzá mert nagyon izgalmas, hogy a szavak, kifejezések ritmusosan ismétlődének, valamint előjönnek színek, és van egy harmadlagos, negyedleges jelentés is benne, ha valaki elgondolkodik, hogy mi lehet a háttértörténete. Tehát ez egy nagyon sokrétegű vers, és ráadásul két nagyon jó megzenésített feldolgozást is találtam hozzá. Az egyik a Sebő Együttes, a másik a Zaporozsec nevű alternatív rockzenekar feldolgozása. Szerintem ez is nagyon inspiráló volt, mert ezek a megzenésített feldolgozások még egy csavart tettek bele. Ugyanis a Valse Triste szomorú keringőt jelent és a Zaporpzsecnél meg is jelenik a keringő ritmus.
A digitális kultúra tantárgy hogyan csatlakozik ehhez a projekthez?
Abosné Lazányi Mariann: Mivel pont ebben az időszakban zajlik a digitális témahét az iskolában, ezért az informatikát is csatlakoztattuk a projekthez. Ezen a részén a tizenegyedik A és B osztályos tanulók dolgoztak. Mi nem a versekből indultunk ki, hanem alapvetően az irodalom tantárgyhoz kapcsolódóan írtak a diákok különböző számítógépes programokat. A kiállításhoz csak annyiban kapcsolódik a digitális tárlat, hogy amelyik programhoz szükség volt valamilyen bemeneti adatra, mert például a program rímképletet készítene, ahhoz azokat a verseket használtuk, amihez az illusztrációk is készültek.
Milyen programokat írtak a diákok?
A. L. M.: Nagyon vegyes, van például mondatelemző és versíró program is.
Többrészből áll ez a projekt. A diákok számára hogyan fog kinézni ez a digitális költészetnap drámanap?
D. M.: Az osztályfőnököknek az érdeklődéstől függően két részre kell osztani az osztályt. Lesznek, akik délelőtt jönnek és megnézik a kiállítást majd rész vesznek a hozzá kapcsolódó interaktív foglalkozáson, illetve kipróbálják a digitális tárlatot. A másik csoport délután jön, és megnézi a drámás diákok darabjait. A drámás diákok pedig szakmai programokon vesznek részt a délelőtt folyamán.
Aki nem az iskola diákja milyen formában tud ezzel a projekttel találkozni?
D. M.: A kiállítás egész áprilisban megtekinthető. A dráma nap is nyitott minden érdeklődő számára tehát az előadásokat is meg lehetett nézni április 19-én délután.
A. L. M.: A digitális tárlat esetében sajnos a számítógépeket nem tudjuk otthagyni, de tervben van egy QR kódos megoldással az iskola honlapjáról hosszú távon is elérhetővé tenni. Ez egylőre csak terv, dereméljük sikerül megvalósítani.
Inspirálódtatok a kiállítás előkészítésekor valamilyen múzeumi kiálltásból? Illetve, ha igen, elvittétek a diákokat is megnézni ezt?
D. M.: A Petőfi Irodalmi Múzeumban volt még nagyon régen egy Ködlovagok című kiállítás. Az egyik régi osztályomat vittem el rá. Ez a kiállítás a 20. századi novellistákkal foglalkozott. Nagyon izgalmas volt, direkt azt próbálta a kiállítási tér visszaadni, ahogy a különböző művészeti ágak egymással találkoznak. Voltak kiállítva a novellákhoz festett képek, nagyon sok jó digitális eszközt is használtak. Mi is megpróbáltunk valami hasonlót létrehozni csak kicsiben. De mivel ez a kiállítás már régóta nincs így a diákoknak nem tudtuk megmutatni.
T. M.: A vizuális kultúra szakos diákjainkat el szoktuk vinni különböző képzőművészeti kiállításokra, de a mostani projekt kapcsán nem voltunk kiállítást nézni. A kilencedik osztállyal majd csak ez után fogunk a Kassák Múzeumba menni egy múzeumpedagógia foglalkozásra. Ott szép számmal vannak kollázsok is kirakva, és a technikai része ott nagyon jól megragadható. De most inkább a gyerekek kreativitásán volt a hangsúly. Megkapták a technikai segítséget, mind a kollázs, mind az installáció készítéshez, de ezen kívül szabadon hagytuk őket alkotni.
Téli éjszaka
A. L. M.: Én sem vittem őket most sehova. De legközelebb, ha lesz valamilyen hasonló projekt, akkor ha nem is múzeumi látogatás keretében, de valamilyen formában biztos, hogy tájékozódni fogunk, meg fogunk nézni több ilyen programot mielőtt belekezdünk.
Láttok együttműködési lehetőséget múzeumokkal, ahol esetleg a kurátorokkal is együtt tudnátok működni?
T. M.: Én még nem gondoltam arra, hogy múzeumot keressek meg. Többször volt már kiállítás a diákjaim munkáiból, de mindig valamelyik közművelődési intézményben volt megrendezve.
D. M.: Én hosszan leveleztem az egyik diákunk édesanyjával. Ő Szentendrén dolgozik egy múzeumban. Megpróbáltuk valahogyan a múzeumot és az iskolát összekapcsolni. De sajnos nem sikerült. Ennek pusztán technikai akadálya volt. Az iskola nem tudja vállalni, hogy kiviszi a gyerekeket és a munkáikat Szentendrére. A Láng Művelődési Központ itt van az iskola mellett tulajdonképpen, tehát ez egy könnyen megközelíthető helyszín. Egy kerületi múzeummal lehet, hogy meg tudnánk oldani az együttműködést.
T. M.: Nekem olyan tapasztalataim vannak a múzeumokban megjelenő gyerekmunkákkal kapcsolatban, hogy az remekül működik, ha a múzeum kiír valamilyen pályázatot – csinál ilyet a Ludwig Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum is – és utána megmutatják a beérkezett diák munkákat. De olyat még nem tapasztaltam, ha visszafelé is nyitottak lennének a múzeumok, pedig nagyon jó lenne. Lehetne például egy idősáv, amikor bemutatkozhatnának különböző iskolák és kiállíthatnák a diákok munkáit.
A szörny
A múzeumpedagógia szerintetek vehet ilyen részvételi irányt, mint ami most ez a projekt megtestesít?
D. M.: Magához a kiállításhoz készültek múzeumpedagógiai jellegű feladatok, amelyek segítségével értelmezni fogják a diákjaink a kiállítást, a verseket, saját alkotás kapcsolnak hozzá. Tehát a projekt ezen része tulajdonképpen tekinthető egy múzeumpedagógiai foglalkozásnak.
A. L. M.: Én el tudom képzelni, hogy amit most itt a diákjaink több hét alatt iskolaidőben megvalósítottak, azt egy múzeumi tábor keretében szintén meg lehetne.
T. M.: Szerintem igen, egy tábor keretében abszolút megvalósítható. Akár több tantárgyat, művészeti területet is be lehetne vonni.
Terveben vannak a későbbiekben még hasonló projektek? Érdemes nem csak a diákoknak, szülőknek és barátoknak, hanem bárki másnak is figyelemmel kísérni az iskola munkáját?
T. M.: Jó lenne, én azt vettem észre a diákokon, hogy hatalmas megtiszteltetésnek veszik, hogy mindenki számára elérhető módon kiállítják a munkáikat.
D. M.: És én a tantárgyi integrációnak is nagy híve vagyok. Az ilyen lehetőségekkel tudjuk azt éreztetni a gyerekekkel, hogy a versek nem csak irodalomórán léteznek, hanem például installációt is lehet hozzájuk készíteni. Vagy ami ráadásul sokkal távolabbi kapcsolódási pont, hogy hogyan programozhatók le különböző ritmusképletek. Ezek azt mutatják meg hogy a tudás és az értelmiségi létezés az élet része, és nem szörnyű, unalmas, negyvenötperces dolog, amit, ha kicsöngetnek, akkor abba lehet hagyni.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
