A járványhelyzet veszteségeinek – és bármilyen meglepő – nyereségének felmérésére, a bátor, korábban nem használt szempontok alkalmazásával radikális újratervezésre buzdít az ICOM, a múzeumok nemzetközi szövetsége. A honlapján megjelent felhívás a társadalom szövetébe szervesen beépült, hálózatosan működő múzeumi világot vizionál: nyolc, lehetséges elrugaszkodási pontot ajánl a tagok figyelmébe. Az írás legfontosabb gondolata, hogy múzeumok fennmaradása, működőképességük megőrzése létfontosságú (lehet) a társadalom mentális ellenálló képességének megtartásához.
Hogyan hat a múzeumi világ jövőjére a pandémia? Szembenézésre késztet- ez az legfontosabb üzenete Prof. Dr. Eckart Köhne, a Német Múzeumok Szövetsége elnöke vitacikkének. A pontokba szedett tanácsok elsősorban a kérdésfeltevéshez, a szisztematikus elemzés lépéseihez jelentenek segítséget. Hogyan teremthetünk az újranyitás kétségei között biztonságos és egészséges, empatikus környezet az intézményeinkben? Milyen humánus megoldások léteznek a megváltozott munkakörülmények miatti stressz elkerülésére, a múzeumi szakemberek hatékony munkarendjének kreatív megoldásokkal való átalakítására? Hogyan kell egy korábbinál intenzívebb kommunikációval oldani a menedzsment és a különböző szervezeti egységek között távmunka és az átállás során akaratlanul is létrejövő feszültségeket? Miért lesz gördülékenyebb a szervezet működése érdemi, releváns és folyamatosan frissülő információktól? Hol van lehetőség egyedi, személyre szabott megoldásokra? Mindez nem újság zaklatott üzleti élet, a szervezetfejlesztés világában – a múzeumok világában sok helyen újdonság a külső hatásoknak való, nyílt kitettség, hosszú évtizedek óta nem voltak világszerte bezárva ezek az intézmények.
A karaténhelyzet legfontosabb tanulsága az lehet, hogy intézmények pontosabban látják erősségeiket, hogy mit csináltak a legeredményesebben ebben a sajátos helyzetben. Ezt kellene kitörési pontnak tekinteniük, erre a területre összpontosítani az energiákat, akár alternatív, a hagyományostól eltérő módszerek kipróbálásával.
Természetes ötletként merül fel a kommunikációs eszközök és csatornák diverzifikálása. S ahogy a magyar múzeumi gyakorlatban is megjelent, azoknak a közönségszegmenseknek a számbavétele, akik nem férnek hozzá a digitális platformokhoz, vagy nem ismerik azokat. A múzeumok egy új, kulturális, közösségi missziója lehet az elkövetkező hónapokban a digitális műveltség fejlesztése.
A tanácsadó olyan mintaprojekteket is bemutat, amelyek többsége, nem ezzel a céllal, ebben az időszakban jöt létre, pontosan illeszkedik a mai helyzethez. Kétnyelvű digitális oktatási tartalmakat ( The Palestinian Museum launched its „Museum from Home – Palestine Perseveres” itt és itt; az Isztriai Néprajzi Múzeumnak a félelem természetéről szóló, rendkívül látványos, impozáns virtuális kiállítását – ami jelen helyzet kontextusában valószínűleg nagyobbat szól mint az eredeti cél volt. Az új-zéland-i Te Papa Múzeum A nyugalom kicsi szigete címmel olyan oldalt indított el, ami múzeumi tartalmakkal játékos, kellemes, érdekes és értékes múzeumi tartalmakkal szolgálja a kikapcsolódást, a belső egyensúly megtartását. A személyes helyzet újraértékeléséhez telitalálat az Izrael Múzeum 2020 februárjában nyílt fotókiállításának videója, amely olyan embereket mutat be, akit önként választják a magányt, az elvonulást, az elzártságot.
A járvány időszakában a múzeumok korábban kiépült társadalmi hálózatukat természetes módon használják közvetlen és közvetett segítségnyújtásra, a nehéz helyzetbe kerülők támogatására. Érzékenyen figyelik a fejleményeket, a változó társadalmi igényeket. Erre példa a berlini Természettudományi Múzeum honlapoldala, ahol a múzeum hiteles információforrásként, ismeretterjesztő formában, animációkkal, szakértőkkel követi a koronavírusjárvány alakulását.
Végül, a legkézenfekvőbb múzeumi élmény, a múlt tapasztalatának új szemszögből való vizsgálatára bíztat az utolsó pont. Tanuljunk a múltból! Abban az értelemben is, hogy gondoljuk át, élt-e már meg a múzeum vagy környező kisebb-nagyobb közösség valamiféle krízist? Mi segített a helyzet kezelésében? Került-e az intézmény a közelmúltban nehéz és ellentmondásos viszonyok közé – a közösség múltjának ez a sötét pontja akár erőforrás is lehet most. Számos érdekes példával illusztrálja ezt a lépést a szöveg: hogyan nyújtott a közelmúltban érzelmi támogatást egy-egy múzeumi gyűjtőkampány a hurrikán vagy az ausztráliai bozóttüzek katasztrófája idején. A múzeumba bevitt történetek a személyes elbeszélés, a megosztás erejével enyhítették a megélt traumát, a másik cél a katasztrófamentés első vonalában dolgozók tapasztalatainak nyilvánossá, közösségivé tétele volt. Egy különleges helyzetben az archiválás, a megörökítés, a dokumentálás egy múzeumi szakember számára valószínűleg civilként is, ha nem első - de a második gondolat, hiszen a jelen lenyomata idővel felbecsülhetetlen értékké válhat a jövő generációi számára. A gyűjtés etikai, személyiségjogi kérdéseihez az angliai Museums Association készített útmutatót.
A 8 lépés a közösség ellenálló képességének támogatására felszólítás arra, hogy bármilyen bizonytalanságok, zaklatottság vár ránk a következő hónapokban, érdemes időt szánni a mérlegkészítésre, miben is különbözik a mostani válság a „szokásos”, hétköznapi hektikától. Megváltoztatta-e ez a tapasztalat szakmai és intézményi prioritásait? Vannak, lesznek olyan dolgok, amelyeket bele szeretne illeszteni a „normális” munka új módjába? Keressük meg a saját válaszainkat.
Forrás:
Holger Simon - Vom Musentempel zum postdigitalen Museum. Ein Labor für die nächste Gesellschaft https://www.youtube.com/watch?v=NJrr5Wfv8Ek&fbclid=IwAR0pX5Zd_R4GJ4kveRCLG47kHtrQK4RvUqvsUWKAfGnmjJcGInxELgo-ufQ&app=desktop
