Időben vagyunk: 1. rész - Mi történt velünk?

Újrakezdés előtt

Kalla Zsuzsa
2020-05-19 21:10

Határhelyzetet élünk meg valamennyien, akik a múzeumok világában dolgozunk. Még nem látszik „normalitáshoz való visszatérés” pontos időpontja, sőt az sem, visszazökken-e valaha az idő, lehet-e működni a korábbi rendszerben. Világszerte elindultak ugyan a szabadtéri múzeumok, nyílt térben használható látogatóközpontok, de sokáig hiányozni fog a klasszikus múzeumlátogatás módja és főleg hangulata: a zsúfolt képtárak, a mega- és gigaintézmények pénztárai előtti tömött sorok, a földön ülő gyerekcsoportok, a fejhallgatós vezetőjük kézmozdulatait a tekintetükkel követő turistacsapatok látványa. 

Ez azt is jelenti, még éppen időben vagyunk ahhoz, hogy egy mély levegővétellel összegezzük, amit megtapasztaltunk. S azokat a súlyos gondolatokat, amit számtalan workshopon, képzésen a tétnélküliség békés nyugalmában meghallgattunk a krízismenedzsmentről, a rezilienciáról, rugalmas ellenállásról netán a traumában való növekedésről most szerszámmá kell hogy alakítsuk. Higgadtan vegyük számba az átéltek tanulságait.

 

Kétféle szólam hallatszik ki a múzeumokról szóló kommunikációból. Az egyik pontos – és valóban ijesztő adatokkal – a turisztikai terület részeként számon tartott intézményekről szól, számba veszi az anyagi veszteségeket, a látogatói jegybevételkiesését. Annak az elkerülhetetlen következményeit, hogy nemzetközi és belföldi műtárgykölcsönzés megszűnése miatt le kellett mondani azokról az évek óta készülő nagyszabású kiállítási projektekről, amelyekre egy-egy város, sőt régió építette a turisztikai kommunikációját. Ezek a hírek elérik a média ingerküszöbét is, a bezárások, megszűnések, elbocsátások kerülnek bele a szalagcímekbe.

 

„Drasztikus bevételkiesést okoz a világ múzeumainak a koronavírus miatti zárvatartás.  A jegyeladásokból, múzeumshopból, kávézóból és egyéb szolgáltatásokból érkező bevételek hiánya hatalmas veszteséget jelent az intézményeknek. Csupán 30%-nál jelent ez heti legfeljebb 1000€-t, a múzeumok 25%-a akár 5000€ kieséssel is számol, 13% akár 30 000€-val és 5%-uknak okoz a helyzet több mint 50 000€ kárt hetente. A legnagyobb múzeumok, mint a RijksMuseum, a Kunsthistorisches Museum Wien vagy az amszterdami Stedelijk Museum hetente 100 000-600 000€ közti összegektől esnek el.” – írja NEMO adatgyűjtése nyomán a Magyar Múzeumok Online. „A hazai kutatás nem az egy hét alatt tapasztalt bevételkiesésre kérdezett rá, hanem arra, hogy ha július végéig, tehát 4,5 hónapon keresztül zárva tartanának a múzeumok, akkora ez mekkora látogatószám kiesést jelenthet. A válaszadók becslései szerint 17 %-uk 0-2000 látogatót, 20 %-uk 2000-5000 látogatót, 22%-uk 5000-10.000 látogatót, 16 %-uk 10.000-30.000 látogatót, 8 %-uk 30.000-50.000 látogatót, további 11 %-uk még ennél is több látogatót veszítene július végéig.”

 

 

A másik szólam a múzeumok többségének önnarratívája, amely azt a folyamatot követi nyomon, hogy számos intézménynek, a legkisebbektől a legnagyobbakig, hogyan sikerült a virtuális térben is megtartania törzslátogatóit, sőt a karanténhelyzet sajátos viszonyai között még növelni is a terület iránt érdeklődők számát, új közönségrétegeket megszólítani.

 

Ha feladatként értelmezzük a fentieket, az első szempont – a gazdasági talpon maradás - viszonylag egyértelmű és könnyen érthető. Azt a kihívást írja le, hogy lesznek képesek a múzeumok a meglévő és új erőforrásaikkal sikeresen túlélni egy erőteljes, sokkszerű, meg-megújuló, több hullámban érkező külső hatás ellenére. A bevételkiesés elsősorban azokra méri a legnagyobb csapást, akik a „szolgáltatómúzeum” kiépítésébe fektettek nagy energiát: nagy alapterületű kiállításokba, étterembe, boltba, speciális tárlatvezetésekbe - ahol magasak a jegyárak, vannak extra programok. Visszajelzésként működnek a múzeumi terület helyéről az egész világon  azok a bejelentések, amelyek a krízistámogatások nagyságrendjéről szólnak, kiderül, hol állnak ezek az intézmények a gazdasági-politikai döntéshozók listáján. A másik sebezhető pont: azokban az országokban, ahol csak a gyűjtemények gondozására és az infrastruktúra működtetésére alkalmaznak állandó munkaerőt – és a kiállítási, közönség- és múzeumpedagógiai projekteket szerződéses munkatársak irányítják, ott éppen ettől a „kreatív csapattól” voltak kénytelenek megválni, ezen területen történt a legtöbb elbocsátás.

 

A második nézőpont – az online kiállítások, a gyűjteménybemutatás, a múzeumpedagógia kiemelkedő sikere – az adott intézmény rugalmasságát, adaptációs sikerességét, stabil közönségkapcsolatait jelzi vissza. Itt azok a múzeumok „jártak jól”, akik korábban azt üzenték magukról, hogy kiemelkedően fontos számukra a múlt értékeinek megőrzése és a jelen tárgyi dokumentálása, ez az identitásuk alapja: láthatóvá és élvezhető tett gyűjtemények, kiváló, nagy szakmai tudást mozgósító és nagyközönség számára is fogyasztható műtárgyleírások kerültek fel a közösségi média felületeikre sorozatként, számos adatbázis vált nyilvánossá. Beszélgetések, virtuális szakmai vezetések, podcast-sorozatok  indultak el, múzeumi események, megnyitók váltak követhetővé, azok számára is, aki nehezen jutnak egy-egy ilyen eseményre. Az erőfeszítéseket követő visszajelzések növekvő üteme és folyamatossága minden bizonnyal növelte a közönségkapcsolati területen működőkben a hasznosság érzését. Az átálláshoz szükséges, megélt kreativitás, rugalmasság megtámogatta pozitív énképüket, bizakodóvá téve őket a hátrányos körülmények, a szigorú gyülekezési szabályok fenntartása idejére is. Az online tér birtokbavétele pontot tett egy vita végére is. Világossá vált, hogy a jövőben a digitális kulturális örökség feldolgozása és közvetítése ugyanolyan értékű múzeumi munka lesz, mint a tárgyak kezelése és feldolgozása.

 

 

A társadalmi szolidaritásra példa, hogy két különböző, a karatén körülményei között egyaránt szinte lehetetlen feladatra vállalkozó szakma – a pedagógusoké és a múzeumpedagógusoké – segítette egymást a különböző, a fiatalabb korosztályokat megcélzó online programok, készítésében és használatának népszerűsítésében. A diákok itt számukra ismerős felületen, ismerősnek ható arculattal találkoznak tudományos-ismeretterjesztő-művészeti tartalmakkal – némi optimizmussal állítható - azokat a csoportoknak is sikerült felkelteni az érdeklődését, akik eddig nem tudtak, nem akartak belépni a múzeumlátogatók közé.

 

Milyen jelekre, folyamatokra érdemes fokozottan figyelnünk a konkrét helyzetelemzés és a nyári-őszi időszak stratégiájának kidolgozásához?

 

A múzeumoknak, még ha túlélésért küzdenek is - ha napi gondjaik közé új források felkutatása, a fenntartóknál való lobbizás, a szponzorkeresés tartozik -, nem szabad elfelejteniük, hogy  legfőbb megrendelőjük a múzeum- vagy honlaplátogatói kör, a törzsközönségük. Ennek a virtuális csoportnak a mélyebb megismerése, a látogatókutatások értékelése lehet az egyik bázisa az újratervezésnek.

 

A karatén hetei alatt bebizonyosodott, hogy egyes területeken, tantárgyakban a valódi digitális oktatás bázisa, „talpköve”, kidolgozója lehetne a múzeumokban dolgozó, az ismeretközvetítéssel, bemutatással professzionálisan foglalkozók csapata . Már meglévő képességeik, tapasztalatuk teszi alkalmassá erre őket: az online felületek, programok magabiztos kezelése, a korosztályos igények ismerete, és a személyes, konkrét tapasztalat az élményszerű tudásszerzésről.

 

Megpróbálhatunk visszajelzéseket gyűjteni arról is, megőrizték-e a társadalom szemében a „múlt kincseit, a nemzet jövőnek átmentendő értékeit” védő szerepüket a múzeumok a krízis idején. Háborúk, természeti csapások alatt a műtárgyakat gondosan csomagolva, bunkerekbe rejtették, titkos raktárakba szállították. Ezek voltak a „családi fényképalbumok”, amit a hétköznapi ember elsőként ment ki az égő házból, olyan „nemzeti” tárgyegyüttesek, amelyekre az is büszke volt, aki sose látta őket. Volt-e karantén, a bezárás alatt ezzel kapcsolatos érdeklődés, aggodalom a közvéleményben – hogyan mentik, hogyan védik a múzeumok a kiállításon lévő vagy raktárban lévő tárgyaikat?

 

(A folytatásban az útiterv és menetrend készítéséhez adunk ötleteket az ICOM ajánlásai nyomán.)

 

Források:

Prof. Dr. Eckart Köhne, Präsident des Deutschen Museumsbundes, Berlin: Museen in Zeiten von Corona: es geht um die Zukunft!

https://www.museumsbund.de/museen-in-zeiten-von-corona-es-geht-um-die-zukunft/

Survey on the impact of the COVID-19 situation on museums in Europe; 2020.04.06.
Initiatives and actions of the museums in the corona crisis; 2020.04.06.
NEMO survey on museums and COVID-19: How museums increase their online activities; 2020.04.23.
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeum-koronavirus-meg-oldjuk-a-helyzetet

https://magyarmuzeumok.hu/cikk/a-szabadteri-muzeumok-ujranyitasa-europaban?fbclid=IwAR0wlaCc68YlP9EPdvhRRLtE3uJEEyGDZucV5nxL85n2ri_87M6B00R6rjU

https://www.openhistory.hu/post/mi-lesz-a-m%C3%BAzeumokkal-a-j%C3%A1rv%C3%A1ny-ut%C3%A1n?fbclid=IwAR2iouW1ClPFFG5gRJfAW5LPGj4ymQu_5rgHc9wqrDI6a16G5TRlKCz6H9I

 

kiadvány, néprajz, természet, állományvédelem, örökségvédelem, újranyitás
2020-05-08 12:00
bezárás, muzeológia, múzeum
2020-05-02 09:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00