Közeledik a nyári nyitvatartási rend kihirdetése a magyarországi múzeumokban, jó lenne felhívni valamivel a közönség figyelmét. A stresszel teli, gondterhelt időkben kellene valami könnyedség, kis vidámság és némi mosoly. Amúgy tényleg: a humort miért merjük a múzeumi életbe oly ritkán beemelni? Miért félünk a poéntól?
Évtizedekig az volt az álláspont, hogy a múzeumokban pisszenni sem lehet, szinte lábujjhegyen lehet járni, vitrinről vitrinre kell megnézni a műtárgyakat és végeláthatatlan hosszú szövegeket kell olvasni.
A 21. században már másféle kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők, a kulturális szféra próbál igazodni a korhoz, ahonnan a látogatókat várja. Videófilmek, rövidülő szövegek, hanganyagok és -effektek, fények, makettek és hologramok; megannyi újdonsággal és figyelemfelhívó eszközzel próbáljuk színesíteni a tárlatokat. Mára megtanultuk, hogy élményszerű programokkal érdemes megszólítani a közönséget, a múzeumi életbe és rendezvényekbe begyűrűzött a zene, a tánc, a borkóstoló programok, a színészek és zenészek apró fellépései, az élménydús tárlatvezetések, a vacsoraestek.
Pedig néhány évtizeddel korábban számos család dohányzóasztalán helyet kapott a Ludas Matyi, a méltán közkedvelt szatirikus hetilap, amire még mindig nosztalgiával tekintünk, még akkor is, ha ma már tudjuk, az akkori hatalomnak az egy szenzációs politikai propagandaeszköze volt. De ne feledkezzünk el a pesti kabaréról sem, ami világhírű volt! Arról nem is beszélve, hogy pszichológusok állítják, a humor és az intelligencia kéz a kézben jár, és vannak elméletek, amelyek úgy tartják, hogy a vicces emberek okosabbak és a humor még sikeressé is teszi őket. Akkor mi a baj? Miért nem merjük a humort a múzeum közelébe engedni?
A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban úgy döntöttünk, a játékosságot, a bájt belevisszük a nyári időszakot felvezető kampányba. Mihez érdemes nyúlni? Talán a gyerekkorhoz. A kollégák sziporkáztak az ötletekkel, jöttek a javaslatok. Mi az, amit szinte mindenki ismer? Akár birtokolta, akár csupán vásárolta a gyerekeinek és az unokáinak, vagy régen a „dollárbolt” előtt megpillantva álmodozott róla: a dán építőkockákat és figurákat mindenki ismeri. Kreatív fotózási napot iktattunk be, újra éltük gyermekkorunk izgalmát, ahogy igazgattuk az alkalmi statisztáinkat, ahogy humort próbáltunk belevinni egy-egy képi világba.
Bicskei József műtárgyfotós kollégánk pedig hozzáadta a szakértelmét, és most már velünk együtt izgul, a közönség hogyan fogadja a fotósorozatot. Vajon értik a múzeumbarátok a humort? Szükség van ma a derűre? Reméljük, igen.
A nyárindító kampány március 24-én kezdődik a Göcseji Múzeum Facebook és Instagram felületein.
