A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban nemrég megnyílt új időszaki tárlat a múzeum mintegy nyolcezer tárgyát felölelő Japán Gyűjteményének egy olyan gyűjteményi egységét mutatja be, amely korábban önállóan még nem szerepelt kiállításon.
A kiállítás része annak a centenáriumi ünnepségsorozatnak is, amellyel (Hopp Ferenc születésének 190. évfordulója mellett) a Hopp Múzeum legelső, 100 évvel ezelőtt, 1923-ban megnyílt kiállítására emlékeznek a múzeumban. Az akkori tárlatot a múzeum első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán rendezte, akinek a keleti művészetekhez kapcsolódó első feladata éppen a Vay püspök által gyűjtött anyag bemutatása volt.
Gróf Vay Péter 1907-ben vásárolta meg Japánban a Szépművészeti Múzeum számára azt a közel 2400 darabos japán gyűjteményt, amely a Hopp Múzeum egyik legalapvetőbb és legrégibb gyűjteménye lett.
Ki volt Vay Péter?
Gróf Vay Péter (1863–1948) nagyon különleges, a maga korában egyedülálló életpályát jár be, már életében különös legendák fonják körbe alakját. Protestáns családban nevelkedik, ifjúkorában tér át a római katolikus vallásra. Mielőtt a papi pályát választja, az arisztokrata ifjak felhőtlen életét éli: kiváló és sokrétű oktatásban részesül, hosszas utazásokat tesz Európában és a Közel-Keletre, külföldi egyetemeken folytat hosszabb-rövidebb ideig tanulmányokat. Ezeket a tapasztalatokat és a felhalmozott tudást később kitűnően tudja hasznosítani diplomáciai megbízatásai során. Pappá szentelése után pápai titkos kamarássá nevezik ki, kiemelt diplomáciai feladatokkal bízzák meg.
A papi szolgálat első két nagyon aktív évtizedében a pápa megbízottjaként a katolikus missziók (iskolák, árvaházak, kórházak) látogatása a feladata. Beutazza az Egyesült Államokat, Ázsiát, Ausztráliát és Európát. Különös figyelemmel fordul a hazájukat elhagyni kényszerült szegény tömegek felé: megszervezi lelki gondozásukat, segédkezik a munkásmigráció pasztorációs központjainak felállításában, elősegítve új hazájukba való beilleszkedésüket. Az első világháborút követően lezárul Vay korábbi aktív és látványos tevékenykedése, magyarországi kötődését fokozatosan felszámolja, ingóságait elárverezi, az ebből befolyt összegeket jótékony célra fordítja. Végül Assisiben telepedik le, és haláláig ott él.
A japán gyűjtemény
Vay Péter a római katolikus missziók vizitálása során három alkalommal fordult meg Japánban, több hónapot felölelő, sok ismeretséget kialakító utak ezek: először 1902-ben, majd 1907-ben, végül 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt. Az 1907-es utazásakor tette ajánlatot arra, hogy otttartózkodása alatt a Szépművészeti Múzeum részére japán vízfestményekből, rajzokból és metszetekből kollekciót állítana össze, amely a 13. századtól kezdve tanulságosan és jó példányokon keresztül mutatná be Kelet-Ázsia grafikai művészetét.
Kanō Tanyū (1602–1674) után: Bambusz
Japán, Edo-kor, 18. század, tekercskép; papír, tus
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
Vay Péter kiváló felkészültségű műgyűjtő volt, behatóan foglalkozott a japán művészettel: az ő nevéhez fűződik 1908-ban az első, ennek a témának szentelt művészettörténeti könyv megírása magyar nyelven (Kelet művészete és műízlése). A Japánban lebonyolított vásárlása során korszerű gyűjteménygyarapítási szempontok vezették, a művek kiválasztásához helyi szakértők közreműködését is igénybe vette.
A gyűjtemény összeállításakor Vay az elérhető legteljesebb áttekintést nyújtó japán metszetanyag felgyűjtését tűzte ki célul, amely mellett bronz kardmarkolatvédőket akart még beszerezni. „Isten segítségével a munkával elkészültem, […] háromezer darabból álló gyűjteményt küldünk haza. Ne csodálkozzék, először van az életben szerencsém, most se magam számára” – írta elvégzett munkájáról.
A gyűjtemény nagysága az 1909-es leltár tanúsága szerint 2337 tárgyat számlált, amely a következő-képp oszlott meg: 1093 fametszet, 338 festmény, 719 kisplasztika (fém tsubák {kardmarkolatvédők}, karddíszítmények, írószerkészletek; elefántcsontból és csontból faragott netsukék {övbe süllyesztett dobozkákra függesztett ellensúlyok}; lakktárgyak: inrōk {orvosságos dobozok}, fésűk), 176 (fametszetes) könyv és 11, kvalitásait tekintve igen figyelemreméltó faszobor. A gyűjtemény súlypontja kétségkívül a képzőművészeti anyag, amelyben a legjelentősebb egységet a sokszorosított grafikák (fametszetek, fametszetes könyvek) és a festmények (tekercsképek) képviselik.
1908-ban és 1910-ben kiállítást rendeztek az anyagból a Szépművészeti Múzeumban. 1909-ben beleltározták a teljes anyagot, s tíz évvel később, 1919-ben a leltárkönyvvel együtt a Hopp Múzeumnak adták át a gyűjteményt.
Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész, a Hopp Múzeum első igazgatója a Vay-gyűjtemény történetének kezdeteiről így írt: „Vay Péter volt az első, ki nálunk arra gondolt, hogy a Távol-Kelet művészetét a múzeumlátogató nagyközönségnek hozzáférhetővé tegye. Az ilyen terv megvalósítása nála sem ment nehézségek nélkül, jóllehet a régi Magyarországon az érvényesüléshez szükséges előfeltételek az ő esetében nem hiányoztak; rendkívül előnyös társadalmi összeköttetései, sokoldalú műveltsége, ragyogó nyelvtudása, kivételesen nagy világlátottsága, egyházi rangja és szeretetreméltó modora mind jók voltak arra, hogy útját egyengessék. De a nehézség a vállalkozás természetében volt”.
A kiállításról
A kiállítás a Vay-gyűjteménynek, valamint történetének és szélesebb értelemben vett történeti kontextusának első átfogó bemutatására törekszik. A főbb tárgycsoportok, illetve a kiemelkedő kvalitású tárgyak jól szemlélteik a 19-20. század fordulójának jellegzetes japán gyűjteményezési szempontjait, és képet adnak a korabeli gyűjtéstörténetről és szemléletmódról, a főként a világkiállítások által közvetített, Japánnal kapcsolatos európai és monarchiabeli művészeti ismeretekről.
A kiállítás első termében a nyugati néző számára legvonzóbb, legkönnyebben befogadható, japán tájjal, utazással kapcsolatos fametszetek, Hokusai és Hiroshige alkotásai láthatók, illetve a múzeum legfrissebb szerzeményei, a 2022-ben vásárolt japán fametszetek is.
Katsushika Hokusai (1760–1849): A kanagawai nagy hullám
Japán, 1831 (utánnyomás 1900 körül), színes fametszet
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
Utagawa Hiroshige (1797–1858): Úszó vadkacsa hóesésben
Japán, Edo-kor, 1832 körül, színes fametszet
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
A második terem főként a színházat és szép nőket bemutató fametszetek, valamint a kapcsolódó iparművészeti anyag (fémtárgyak: kardtartozékok és fésűk) bemutatásának ad helyet, és itt kap egy összegző áttekintést a látogató Vay püspök ázsiai utazásairól, és arról, hány szakember összehangolt együttműködésére volt szükség ahhoz, hogy egy fametszet elkészüljön.
Utagawa Kunisada (Toyokuni III., 1786–1865): Egy kabuki színház öltözője és a színészbejárók
Japán, Edo-kor, 1856. 2. hónap, hat lapból álló színes fametszet; két háromlapos kompozíció
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
A harmadik terem a buddhista művészetre fókuszál, amelynek gyűjtésére a bemutatott korszak különleges lehetőséget biztosított, ugyanis a sintó államvallássá emelkedésével megjelent a piacon a japán művészet hihetetlenül gazdag és értékes buddhista anyaga. A buddhista festészet és szobrászat alkotásai a japán buddhista hitvilág főbb istenségeit reprezentálják, emellett a szobrászati anyag restaurálásának műhelytitkaiba is betekinthet a látogató.
Az utolsó teremben a Vay által gyűjtött japán festészeti anyaggal ismerkedhetünk (annak korszakait, reprezentatív darabjait, tematikai csoportjait). A korban nagyon ritka volt, hogy egy gyűjtő kifejezetten érdeklődött volna a kelet-ázsiai festményanyag iránt, esetleg még értett is volna hozzá, de Vay Péter e tekintetben is kivételt képezett.
„Amint kigöngyölítettem a Vay Péter ládáiból előszedett selyem- és papírtekercseket, új meg új kellemes döbbenetek remegtek végig rajtam. Tussal festett virágzó cseresznye- és szilvaágak, krizanthemumok, pæoniák, éneklőmadarak, esetlen táncokat járó, derültképű szerencseistenek, pincsikutyákhoz hasonló oroszlánok, gomolygó felhők közül előtörő kígyózó sárkányok és tájképek váltakoztak szemem előtt. Különösen az utóbbiak ragadtak meg emlékezetemben kitörölhetetlenül. Ezek tolultak minden egyéb benyomás elé. A tájképek közül is azok ejtettek meg legjobban, amelyek csak tussal készültek. Képzeletem megtelt az egymás fölött magasba tornyosuló hegyekkel, a völgyekben hömpölygő, füstölgő és szétterülő ködfelhőkkel, a ködtengerből kiemelkedő Fudzsi-heggyel, a hólepett csúcsok mögött szürkéllő sejtelmes téli égbolttal és a merész nyomatékkal festett sötét fenyők ide-oda görbülő törzseivel és ágaival” – írta Felvinczi Takács Zoltán a japán festményekről szerzett első benyomásairól.
Kurátor: Fajcsák Györgyi
A kiállítás tíz hónapja alatt (is) érdemes figyelemmel kísérni a múzeum honlapját: különleges művészeti és zenei workshopokkal (ikebana, sakuhachi, origami, kimonó), kurátori tárlatvezetésekkel, koncertekkel, kortárs iparművészeti vásárral, filmvetítésekkel, kerti programokkal várják a látogatókat.
HOLD A FELHŐK FELETT. GRÓF VAY PÉTER PÜSPÖK ÉLETE ÉS JAPÁN MŰGYŰJTÉSE
2023. MÁJUS 12. - 2024. FEBRUÁR 18.
HOPP FERENC ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM
Ismeretlen mester: Amida, a Nyugati Paradicsom Ura
Japán, Edo-kor, 17. század, fa, lakkozott, aranyozott
© Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum
