Az előző cikkben a „Most hallasz?” beszélgetéssorozat tanulságait kezdtem el összeszedni Ez volt az első szubjektív tanulság: A múzeumot a tárgyak teszik különlegessé, de az emberek által adott élmény teszi vonzóvá.
Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy hogyan válhat vonzóvá egy múzeum. A szubjektív tanulság pedig így hangzik:
A látogató szeretne szerepbe lépni, megismerni valamilyen más nézőpontot.
Rettentő hatásos eszköznek tartom a szerepbe lépést. Használjuk a játékainkban, és a Vattay Liliána drámapedagógussal kidolgozott HistoryHack programcsomagunk is a szerepre épül. Azt gondoltam, hogy az ezirányú lelkesedésünk csak egy szűk kört érint. Az is meg csak hab a tortán, hogy a mindennapokban is szerepben vagyunk - szakemberként, beosztottként, főnökként, szülőként vagy párként.
Aztán elkezdtek előjönni a szerepek a Most hallasz beszélgetéseiben. Most úgy látom, hogy rengeteg helyen ott vannak a szerepek különböző formában és mélységben. Nézzük!
Először még bújtatottan jelent meg a szerep. Vásárhelyi Tamás egyik kulcsgondolata volt a "marháskodás," amikor a kutató kijön az elefántcsonttoronyból, és valamilyen szerepbe lépve, beöltözve kommunikál a látogatóval. Itt a komoly és bonyolult szakmai nyelven beszélő tudós szerepének a megváltoztatása volt fontos. (A vonatkozó részlet innen kezdődik.)
A turisztikai szakember Laklia Nándornál tudtam, hogy elő fog jönni a szerep, hiszen Nándin keresztül ismertem meg az élő szerepjáték (LARP) világát. A más bőrébe bújás azonban sokkal hamarabb előjött, mint gondoltam: a múzeumi példák, amiket hozott, egytől egyig személyesen átélt történetekhez, szerepekhez kapcsolódtak. Az ideális múzeumban is egy másik világban, más ruhában és ezáltal más szerepben ismerheted meg például Andersen világát. Ez egy olyan koncepció, ahol a múzeum-jelleg kevéssé jelenik meg: az élmény van a középpontban, és az ismeretátadás megvalósul ugyan, de műtárgyakra nem találtam utalást a honlapon.
Innentől aztán több beszélgetésben is megjelent a szerep. Bőczén Árpád azokat a játékokat emelte ki, amikben szerepből szerezhet ismeretet. "Egy szerepjáték olyan univerzumot alkot meg, aminek a megalkotásában Te is részt vehetsz. (...) Olyan dolgokat megtehetsz, amiket a valóságban nem mersz megtenni." Ehhez nem feltétlenül kell összetett játékot tervezni, az újrajátszók is ezt az eszközt alkalmazzák.
Az egyszerű szerepbe helyezésre egy jó példa jön elő Mohay Domonkosnál: elég, ha a lövészárokból nézheted a hátország plakátjait, máris a katona szerepében vagy. Ebben a beszélgetésben az is felmerül, hogy a múzeumoknak mának szolgáló üzenetet kell tudnia megfogalmaznia a kiállítással. Domonkos a Sziklakórház Atombunker Múzeum idegenvezetője is, ahol a béke megtartásának fontossága a mának szóló üzenet. Az üzenetátadás kulcsa pedig itt is a személyes sorsok bemutatása - az azonosulás egy-egy emberrel a háborús időkben. (A vele készült beszélgetést azért is érdemes meghallgatni, mert a múzeum a feltöltődés, kikapcsolódás, rekreáció tereként is megjelenik.)
Az i-re a pontot aztán Pusztai Ádám tette fel. A Westworld című sorozatot hozta, mint az ideális múzeumról alkotott elképzelését.
A Westworld egy vidámpark ("talán lehet így nevezni"), ahova a látogatók egy kitalált vadnyugati világba csöppennek. Rengeteg történetszál van, amin elindulhatnak - így az egyszerre belépők is más-más élményt szereznek, soha nem ismerve meg a világ mindegyik arcát.
Ebben az elképzelésben a szerepbe helyezkedés, vagy egy személlyel/csoporttal való azonosulás a fontos kezdőlépés. Erre épül a narratíva, amit akár a játékos/látogató is alakíthat.
A játék világában, szerepben átélt élmények nem maradnak hatás nélkül. A fantáziavilágot elhagyjuk ugyan, de megszerzett ismeretek, élmények megmaradnak, ahogy az átélt érzelmek is teljesen valósak. A szerep által identitásunk is változik. Ez pedig összecseng azzal is, amit Csordás Izabella vár a múzeumoktól: azt, hogy alakítsák az identitásunkat.
A szerepet nem tudom elválasztani a játéktól. Ha szerepbe lépsz, vagy azonosulsz egy hőssel, akkor már belementél a játékba, ott vagy egy varázslatos új világban - akkor is, ha az a múlt valóságáról szól. Lehetséges és érdemes ezt az eszközt használni.
De hogyan használjuk? Hol találhatsz jó gyakorlatokat vagy olyan szakmai alapot, amire építheted az ötletedet? A Múzeumi Játékmustra csoportot tudom jó szívvel ajánlani. Tedd fel a kérdésedet, szerezz inspirációt, és legyél része egy szakmai közösségnek, ahol a játékokból merítve próbáljuk vonzóbbá tenni a múzeumokat!
