A karantén időszak kezdetén leültünk az Open History-s csapattal, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogy akkor most mihez kezdjünk? Az viszonylag egyértelmű volt, hogy mik azok az ajtók, amik bezáródnak: nem lesz március végén Múzeumi Játékmustra és nem fogunk 1848-as programot vezetni sem a Nemzeti Múzeumban, sem középiskolákban, megemlékezésként.
De ha egy ajtó bezárul, kinyílik valahol egy ablak. És mivel a múzeumokban és örökségi helyszíneken is beköszöntött az otthon dolgozás időszaka, a látogatók pedig legfeljebb online érkeznek, ezért valószínűleg több ideje lesz az embereknek fejlesztésre, és azokra a témákra, amik felett a hétköznapokban gyakran átsiklunk, pedig rettentően fontosak lennének. Videóbeszélgetést indítottunk, ami a téma és a formátum miatt a "Most hallasz?" címet kapta.
Ezek voltak a fő kérdéseink:
• Hol van a múzeum helye a társadalomban?
• Mi értelme van a múzeumoknak? Miért hasznosak?
• Mi az ami megkülönbözteti őket?
• Mi vonzó bennük?
Érdemes elgondolkodni ezeken a kérdéseken a továbbolvasás, vagy a beszélgetések meghallgatása előtt!
Meglepetésekkel felturbózott beszélgetésre hívtunk olyan embereket, akiknek adunk a véleményére, és olyan meglátásaik lehetnek a múzeumokról, amiken érdemes gondolkodni. Akik olyan nézőpontot képviselnek, ami lelkesítő löketet jelenthet (nekem ilyen volt a legtöbb beszélgetés), vagy bevezetnek valami újba, és ami nyomán egyre több elégedett látogató és elkötelezett támogató gyűlhet a múzeumod köré.
Utólag végignézve azoknak a során, akikkel beszélgettem, kiemelkednek azok a 30 év körüli szakemberek, akiknek máshol múzeumi témában még csak kevéssé volt lehetőségük megszólalni. Van köztük kommunikációs és turisztikai szakember, van teremőr, és szervezetfejlesztő szakember is.
Érdemes meghallgatni őket, mert nem a szakma sztenderdjeit mondják vissza, sőt, néhányan azokat képviselik, akiket a leginkább szoktunk hiányolni látogatóként: a fiatal felnőtteket, akiknek nem munkahelye a múzeum.
Ebben (és a következő) írásban vállaltan szubjektíven összegzem a nyolc beszélgetés eredményét. A videókat a Múzeumi Játékmustra csoportban tettük közzé először, ahol szakmai beszélgetéseket indítottak be a kommentfolyamban. Mostanra nyilvánossá váltak, egy csokorba szedve.
A tapasztalataimat két gondolat köré csoportosítom:
• A múzeumot a tárgyak teszik különlegessé, de az emberek által adott élmény teszi vonzóvá.
• A látogató szeretne szerepbe lépni, megismerni valamilyen más nézőpontot.
A múzeumot a tárgyak teszik különlegessé, de az emberek által adott élmény teszi vonzóvá.
Mi különbözteti meg a múzeumot bármi mástól? Ezt a kérdést majdnem mindenkinek feltettem, és a legtöbb esetben a műtárgyak kaptak központi szerepet. Eddig nincs meglepetés.
Ami viszont kitűnt, az az, hogy az élmény és múzeumban dolgozók mennyire központi helyet foglalnak el a beszélgetésekben:
• Mohay Domonkos maga is tárlatvezető, nála ez a feladat látogatókéntis fontos.
• Pusztai Ádám elképzelt múzeumába belépve a tárlatvezetővel találkozunk. Ő az, aki megtölti a múzeumot történetekkel, aki által egyedi és személyre szabott lesz a látogatás.
• Laklia Nándornál turisztikai szempontból is fontos az, hogy személyesen kapcsolódjon a témához a vezető. II. világháborús helyszíneken vezet végig turistákat, és viszi el őket múzeumokba is. Azokba a múzeumokba térnek be, ahol a személyes történeteken keresztül lehet jól kapcsolódni a kiállításhoz – legyen szó a vezető családi történetéről, vagy a kiállítás által felkínált szerepről. A csoportok visszajelzései is ezt igazolták vissza.
• Vásárhelyi Tamás ideális múzeumában a kutató akár Noénak öltözve, vagy más karakter szerepéből mutatja be a tudományos eredményeket. Az ideális múzeumról hozott képein sokszor kutatók vannak, akik megtalálták a módját annak, hogy a tudományos eredményeket élménybe csomagolva adják át az érdeklődő közönségnek.
• Erdélyi Bendegúz a frontszemélyezet-képzést emelte ki, ami nagy segítséget jelentett a múzeumnak. Teremőrként látogatói mosolyokban mérte a munkáját.
Az múzeumban dolgozó emberek –a pénztárostól a tárlatvezetőig és büfésig – fontosak a látogatónak: rajtuk keresztül tud kapcsolódni a kiállításhoz, az élményhez gyakran arc is társul. Ők a múzeumok Vergiliusai, akik kísérik a látogató Dantét. Ennek szerintem fontos a felismerése. Egy budapesti múzeumban például Látogatókísérők vannak, akik a tárlatvezető és a teremőr szerepét egyszerre töltik be. Fogadják az érkezőket, figyelik az igényeiket és végigkísérik őket a kiállításon.
A múzeumban dolgozók nem csak a látogatónak fontosak. Önmaguknak, önmagunknak is lehetnénk sokkal fontosabbak. Erről Csordás Izabella beszél, akinek szívügye az, hogy jobb legyen múzeumban dolgozni - szervezetfejlesztő és mentálhigénés szakemberként ennek a mikéntjét is ismeri. (Itt a teljes beszélgetés.)
A múzeum emberi arca Diószegi Judit és Bőczén Árpád esetében is fontosak. Judit önkénteskedni ment kedvenc múzeumába Manchesterben, ahol örömmel és nyitottan fogadták - így ő is a múzeumot képviselte egy hétvége erejéig. Árpád az ideális múzeumról mondja, hogy ott van, ahol emberek, közösségek vannak. Az "élet" és a múzeum szorosan kapcsolódik nála, tehát nem tárgyak együttese, hanem a közösség van a középpontban egy múzeumi téren.
A múzeum, mint a tárgyi örökség gyűjtője és megőrzője önmagában nem vonzó. Ami vonzóvá teszi, (és ezzel együtt befogadhatóvá a múzeum üzenetét), az az élmény. Nándor az experience design, azaz élménytervezés alapjairól beszél. Az elképzelés alapja, hogy a szolgáltató szektor után megjelent egy negyedik szektor is: ez az élmény-gazdaság.
A 21. században igény van arra, hogy ne csak hasznos, hanem élvezetes is legyen a szolgáltatás - ez már egy más szint, más szempontokkal. Ennek az iparnak a része a múzeum is - a látogatók szempontjából mindenképpen. Érdemes legalább az erről szól 7 perces részt meghallgatni!
A múzeumi élményhez hozzátartozik az ember, aki az élményt átadja. De hogyan hozhatunk létre élményt? Erről szól a következő cikk.
