Befogadás, kötelék, identitás. Nekünk, akik Baján és a határmenti településeken élnek, mélyebb jelentéstartalmat hordoznak e kulcsfogalmak. A viharos évezredek különböző népeket sodortak a bácskai feketeföld dús termővidékére. Megtanultuk elfogadni és befogadni a másikat, hisz valamennyiünk családfájában megjelenik bunyevác, rác, sváb vagy szlovák nemzetiségű felmenő. Ez a kulturális sokszínűség a valódi gazdagságunk.
2024 májusában veszi kezdetét a bajai Türr István Múzeum, az Újvidéki Egyetem Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanárképző Kara és a Vajdasági Művelődési Intézet kétéves pályázati projektje, a NOBORDER. Témája, a történelmi Bácska néprajzi csoportjainak korszakokon és határokon átívelő archaikus viseletkultúrája, szokásai, hagyományozódása. Mindennek forrása:egy unikális bronzkori leletegyüttes.
Vajon miként vonható kulturális párhuzam az egykor a Duna mentén élő bronzkori ember és a jelenkori Észak-Bácska avagy Dél-Alföld határmenti településein ma élők között? Hogyan válik egy közösségi régészeti felfedezés a régészettudomány nemzetközileg is kiemelkedő leletévé, ezzel együtt egy korszak, illetve a jelenkor státusszimbólumainak vizsgálati tárgyává?
Kincseket rejtő szántóföld
Történetünk 2020 őszén, a Bács-Kiskun vármegyei Sükösd határában, a ma már régészkörökben jól ismert Árpás-dűlő területén kezdődött, ahol a múzeum régészei egy bolygatatlan és tárgyakban gazdag sírt találtak. A múzeum közösségi régészeti csoportjának kutatásai vezették nyomra a régészeket egy fémtárgy alapján. A leletmentő feltárás során egy pompás fémdíszekkel ékesített öltözetű magasrangú egyénre leltek.
Kincsei: a borostyán nyakék, a sarlós ruhatűk, az öltözetet díszítő tüskés korongcsüngők, a spirális gyűrűk, a bronz lábtekercsek, a karperecek és a sírban lévő mellékletek: bíborcsigák, kőtojás és edényke mind a bronzkor korai Halomsíros kultúrája női viseletének jellegzetességeit hordozták.
A Türr István Múzeum csoportunk a sír feltárásánál: Pap Evelin, Pásztor Emília és Cs. Andrási Réka régészek, Szalontay Bálint, Sultis László, régésztechnikusok, Dömötör József, Sultis Tibor, Kovács Gábor valamint Juhász Péter Érsekcsanád jegyzője, és N. Kovács Zita igazgató
Fotó: Türr István Múzeum
Dr. Pásztor Emília munkatársunk, aki a régészet egy különleges ágát, az archeoasztronómiát (az égitestekhez köthető optikai jelenségek tárgyakon megjelenő szimbolikáját) kutatja, megállapította, hogy az öltözet-kiegészítők és ékszerek, mind a naphoz és az égi fényjelenségekhez kapcsolódó jelképek. Ebben a korszakban Európa más területein élők „népviseleteinek” gyakori szimbólumaiként nyakéken, övcsaton és ruhadíszeken is megjelentek.
Dr. Pásztor Emília és a sír leletei alapján készült bronzkori viseletrekonstrukció a Türr István Múzeum új állandó kiállításán
Fotó: Türr István Múzeum
A leletmentő feltárás jelentős eredményevolt a tárgyakelhelyezkedésének meghatározása is, amely hiánypótló ismeretekkel szolgált a régészettudomány számára az egyénről, s a vele élőkről. A Halomsíros kultúrát tekintjük az első olyan közösségnek, amely nagy területet és különböző kulturális csoportokatfoglalt magába Európa közepén, valamint jelentős gazdasági, társadalmi szereplője volt a kontinens korai történetének.
Kamilla
A korszerű vizsgálatoknak köszönhetően egy fiatal, helyi születésű nő alakja rajzolódott ki, aki a feltárás naptári napjáról a Kamilla nevet kapta. Az öltözetén lévő apró napkorongok, mintha fénybe öltöztették volna, ruházata színes lehetett, talán mintázatok is díszítették. Kortársai számára figyelemre méltó megjelenése, hasonlóképpen, mint a 19. században vagy napjainkban státuszát, identitását büszkén viselő, bársonyba öltözött, pénznyakékkel ékesített bunyevác nő, vagy szomszédja, a színes mázolt selymet és lázsiást viselő bácskai menyecske. A jószomszédság, a kulturális különbözőségek és hasonlóságok megélése elválasztva és összekötve aváltozó határokkal, évszázadok óta fennállnak csakúgy, mint egykor a bronzkori Közép-Európa területén.
NOBORDER
Van, ami kortalan, határtalan és kimeríthetetlen. Ilyen a történelem bármely korszakában megjelenő divat, amely idolokat (szépségideálokat) állít a társadalom elé mintaként. A viseletekre, amelyek a leletek tanúbizonysága szerint már a kezdetektől az emberiség kultúrájának részét alkották, érvénytelen a mondás: „Nem a ruha teszi az embert.”
A Türr István Múzeum most kezdődő projektjének izgalmas kutatási és prezentációs témái között a határmenti települések népcsoportjainak folklórja, identitásőrzése, de az asszimilációs folyamatok is jelen vannak. Az ezek mögött rejlő történelmi előzmények és viszontagságok ismeretével a vizsgálat fókuszába kerülnek a nemzetiségek többszáz éve tartó együttélésének kapcsolódásai és válaszvonalai, amelyek az egykori kordokumentumokban és jelenkori attitűdökben is megjelennek.
Bunyevác pár
Fotó: Türr István Múzeum
A következő két évben megrendezésre kerülő Magyarországi Őskoros Kutatók Összejövetele (MOMOSZ) konferencia, Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia, szakmai előadások, délvidéki néprajzi kutatások, családi napok, gyermektáborok, workshopok, múzeumpedagógiai foglalkozások, kiadványok, mind a projekt kutatási eredményeit hivatottak bemutatni.
Pünkösdi királynők „Kraljicák”, Baja-Szállásváros 1918 körül
Fotó: Türr István Múzeum
A nemzetközi együttműködéssel indított tudományos program első rendezvénye, A fény lánya című időszaki kiállítás 2024. június 21-én nyílik a Türr István Múzeum Roosevelt téri kiállítótermében.
Bővebb információ az intézmény honlapján, Facebook vagy Instagram oldalán.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképen:
Nagybaracskai Néptáncegyüttes
Fotó: Bakos Bence
