A Múzeumi ReStart megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év múzeuma díjat. A díjat idén két kategóriában adja ki a Pulszky Társaság. Az 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A „nagy múzeumok” sorában az országos múzeumok, országos szakmúzeumok és a megyei hatókörű városi múzeumok versenyezhetnek, a „kis múzeumok” versenyében a területi múzeumok, tematikus múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek szerepelnek. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.
Szurkoljunk a „kis múzeumok” kategóriában a Türr István Múzeumnak!
A bajai Türr István Múzeum az egykori Bács-Bodrog vármegye (Bácska) Magyarországra eső felének területi múzeuma, nemzetiségi bázisintézménye, Bács- Kiskun megye déli részén, a Duna partján. 1936-os megalapítása óriási lépést jelentett a város történetében mind kulturális, tudományos és közművelődési szempontból. Hatalmas gyűjtőmunka vette kezdetét ekkor, amely a dél-alföldi régió meghatározó szellemi központjává tette az intézményt.
Bár 1917-ben úgy tűnt, lehetőség nyílik múzeum létrehozására, de az erre vonatkozó terv végül meghiúsult. Déri Frigyes röviddel az első világháború kitörése előtt gyermekkora városának ajánlotta fel gazdag egyetemes kultúrtörténeti gyűjteményét és könyvtárát. Fel akarta építeni a közművelődés házát, meg is vásárolt a város központjában egy telket (a mai Déri kert), amelyet Bajának ajándékozott. Az épületben múzeum és könyvtár kapott volna helyet. Sajnos - az első világháború kitörése miatt - tervének megvalósítását a „béke helyreállta utáni” időkre halasztották. A háború után 1919-1921 között azonban Baja szerb megszállás alá került, s Déri visszavonta adományát, bizonytalannak ítélve a város sorsát, gyűjteményét pedig Debrecennek ajándékozta.
A múzeum két világháború közötti megszületése szerencsés körülményekkel is magyarázható. Az alapításban jelentős szerepe volt a Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulatnak. A Társulat munkája és gyűjteménye szilárd alapot adott az intézmény gyűjteményeinek kialakításához. A múzeum képzőművészeti gyűjteményének törzsanyaga a bajai kötődésű Oltványi (Ártinger) Imre műgyűjtő, művészeti író és Miskolczy Ferenc festőművész szervezőmunkájának, Borbíró (Vojnics) Ferenc polgármester támogatásának köszönhetően került Bajára 1933-1936 között. Szintén megkerülhetetlen szerepet játszott a bajai közgyűjtemény létrejöttében Oltványi Imre szándéka, miszerint az első magyarországi kortárs képtárat kívánta létrehozni - elsősorban a Gresham asztaltársaság alkotóinak munkáiból -, mely köré egy valódi közgyűjtemény szerveződhetett. A műgyűjtő így nagyban hozzájárult az áhított közgyűjtemény és annak képzőművészeti anyaga megalapozásához.
Berény Róbert (1887 – 1953): Fekete macska, 1930
A Türr István Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének legtöbbet kölcsönzött műtárgya. Az alkotást 1935-ben Oltványi Imre, a Gresham-kör vezetőjének közbenjárására ajándékozta Berény a bajai múzeum kortárs képtára számára.
Berény Róbert Fekete macskája 90 év alatt a fél világot bejárta már, Európa közel 25 múzeumában állították ki a híres és értékes bajai műtárgyat. A festő, Berény Róbert Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas festőművész, a modern magyar festészet egyik legjelentősebb alakja. Tanulmányait 1904-ben kezdte Budapesten a Mintarajziskolában, majd Párizsban Jean Paul Laurens tanítványa lett a Julian Akadémián. 1907-ben olaszországi tanulmányutat tett Pór Bertalan társaságában, 1911-ben a Nyolcak tagja lett. Berényt széles körű érdeklődés jellemezte: a festészet és a grafika mellett publikált a Nyugatban, zenét tanult, és olyan zeneszerzőkkel állt közeli kapcsolatban, mint Weiner Leó vagy Bartók Béla, akik portréját meg is festette.
A múzeum gyűjteményei régészeti, néprajzi, helytörténeti,, képző- és iparművészeti jellegűek. Emellett adat- és fotóár is segíti a rendszerezést. A Baja városának főterén álló, országosan védett műemléki épületben működő múzeum egyszersmind törekszik gyűjteményeinek megőrzésére és gyarapítására,valamint műemléki épületeinek, közérdekű muzeális kiállítóhelyeinek (Éber-emlékház, Nagy István Képtár, Bagolyvár, Bunyevác Tájház) kulturális és közösségi hasznosítására. Kiemelten fontosnak tartja a bácskai, bajai közösségek identitásának erősítését, a közös értékek kulturális sokszínűségének megőrzését, a kulturális örökséghez való hozzáférés esélyeinek növelését, ezáltal a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését.
Részlet az állandó kiállításból
Múzeumi munka
Az elmúlt évtizedben a múzeum munkatársai értékes szakmai és civil kapcsolatainak, az önkéntesekkel kialakított hatékony együttműködésnek, a kreatív munkaközösségnek köszönhetően olyan élő, folyamatosan formálódó, innovatív múzeumi alkotóműhelyt hozott létre, amely
- fontosnak tartja a folyamatos szakmai, tudományos, módszertani fejlődést, a társadalmi kihívásokra gyorsan reagáló megújulást,
- interdiszciplináris válaszokat keres és talál a muzeológiai kihívásokra,
- az intézményben őrzött tudást, az értékek újrahasznosítását, a tudásmegosztás lehetőségeinek gyarapítását, a társadalmi különbözőségekre érzékenyítő programok kidolgozását és megvalósítását egyaránt fontosnak tartja.
A múzeumpedagógia mellett az intézmény az állandó kiállításokra épülő múzeumandragógiai, élménypedagógia foglalkozások segítségével igyekszik átadni az ott felhalmozott tudást a bajai, Baja környéki vagy akár a távolabbi közoktatási intézmények diákjai, a felnőtt látogatók és a sérült vagy hátrányos helyzetű múzeumlátogatók számára.
A néprajzi gyűjtemény egy kiemelkedő darabja: az arany „lázsiás”
Eredetileg „lázsiás” volt a neve azoknak a koronás talléroknak, amiket Bécsben, Milánóban és Körmöcbányán vertek II. József, II. Lipót és I. Ferenc idejében. Baja környékén lázsiásnak, dukátnak vagy huszasnak nevezték azokat a női nyakláncokat, amelyeket bajai ötvösök készítették forgalomból kivont ezüst, ritkábban arany pénzérmékből.
A Türr István Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap és Baja Város Önkormányzat támogatásával 2019 októberében vásárolta meg arany lázsiását. A 14 karátos arany pénznyakék egy darab 1899-es, két darab 1914-es és két darab 1916-os Körmöcbányán vert 20 arany koronás keretezett pénzérméből készült. Az érmék átmérője 21 mm, vastagságuk 1,4 mm, súlyuk 6,775 gramm/db. A lánc és a pénzérmék együttes súlya 73,54 gramm.
A többnyire lázsiás néven ismert, délszláv eredetű, különleges pénznyakék interetnikus ékszernek tekinthető, mivel a Kalocsa és Baja környékén élő magyar népességnek is megtetszett, ezért ők is átvették a viselését. Olyan szimbóluma ez az ékszer a Baja környéki Dunatájnak, amely nemcsak a nemzetiségi sokszínűséget, hanem az itt élt, itt élő nemzetek békés együttélését is jelképezi.
