Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként 2025 júliusában egy egyhetes szakmai gyakorlaton vettem részt Észtországban, ahol elsősorban az észt múzeumok által alkalmazott digitális megoldásokat tanulmányoztam, amelyek a kiállítások, gyűjtemények értelmezését segítik, az ismeretek korszerű közvetítését szolgálják. A tanulmányút során nem csak a digitális tartalmakról szereztem ismereteket, hanem a múzeumok társadalmi szerepvállalásáról is láthattam kiemelkedően jó gyakorlatokat.
Észtország európai viszonylatban a digitális átállás élvonalába tartozik, ami főleg a közszolgáltatásokat, a digitális állampolgárság gyakorlását illetően érezteti a hatását. Az országot a világ legfejlettebb digitális társadalmaként is említik. Észtország volt az első a világon, amely 2005-ben lehetővé tette az online szavazást.
Ám nem csak a digitális átállásban járnak élen, de a hagyományőrzésről, a környezetbarát szemléletről, illetve a kézművességéről is híresek. A hagyományokra épülő digitális társadalom jellemző vonása, hogy a mesterséges intelligencia szinonimájaként alkalmazzák a „kratt” kifejezést, ami egy hiedelemlény az észt folklórban. Egy olyan szalmából készült figura, aki a gazdája helyett elvégzi a feladatokat, pont úgy, mint az AI.
A tanulmányút során az Észt Nemzeti Múzeumban a kiállítások megtekintése mellett a múzeumpedagógiai és az innovatív digitális projektek tervezésében érintett múzeumi szakemberekkel készítettem interjút.
EestiRahva, Az Észt Nemzeti Múzeum épülete
Az Észt Nemzeti Múzeum egy modern, kifejezetten múzeumi célra tervezett épületben található Tartu külvárosában. A 2016-ban átadott múzeumban két állandó kiállítást tekintettem meg: Észtország történelmét bemutató „Találkozások”, illetve az „Urál visszhangja” című finnugor népekről szóló tárlatot. Ezek mellett több állandó tematikus, illetve időszaki tárlat látogatható itt. 2025 nyarán az észtországi svédek életmódjáról szóló időszaki kiállítás megtekintésére volt lehetőségem.
Látogatásom során Kaari Siemer, múzeumpedagógus, bemutatta a múzeum „Időutazás 1991” című sikeres online oktatási segédletét, ami a felső tagozatos diákokat segíti a rendszerváltás időszakának feldolgozásában. Mivel a tartalom illeszkedik a tananyaghoz, rendkívül népszerű az észt iskolák körében.
Az online segédanyag a digitális kulturális örökség hasznosításának jó példája, a múzeum szakemberei a tartalomfejlesztéshez felhasználták a múzeumi gyűjtemények műtárgyfotóit, illetve a fotódokumentációs anyagot. Mivel a költségvetés nem engedte a drága fejlesztő cégek bevonását, egy diák alkalmazásával fejlesztették a weboldalt. Az online oktatási segédlet változatos és élvezetes feladatokkal kalauzolja végig a diákokat a tárgyalt történelmi időszakban.
A társadalmi jóllét támogatására több példa értékű programot működtetnek. A múzeum és a tartui kórház együttműködésének keretében a múzeumi szakemberek kézműves foglalkozásokat, illetve gasztronómiai workshopokat tartanak a kórházban kezelt betegek mentális jóllétének javítására. A táplálkozási zavarokkal küzdők számára különösen pozitív hatással bírnak a főző programok.
Az Észt Nemzeti Múzeumban a kézműves alkotók támogatására folyamatos szakmai segítség áll rendelkezésre. Kiemelkedő az a kétéves kurzus, ami a népviseletek készítésével ismeretei meg az érdeklődőket. Az alapanyag előállításától megszövésétől kezdve a viselet megvarrásáig, a kiegészítők kivitelezéséig minden munkafolyamatot megtanulnak a résztvevők. Az elkészült munkákat a kurzus végén divatbemutató keretében tárják a nagyközönség elé, de rendszeresen készítenek kiállításokat is a tárgyakból.
Kiállítás a múzeum által szervezett népviselet iskola alkotásaiból
Minden évben meghirdetnek egy olyan lehetőséget, amely saját kiállítás készítésére hívja fel a nagyközönséget. A nyertes pályázó a nemzeti múzeumban kap teret az áhított kiállítás megvalósítására.
Agnes Aljas a kutatói csoport munkatársa, több nemzetközi projekt lebonyolításában részt vett, jelenleg többek között a digitális kulturális örökség hasznosításának lehetőségeit kutatja. A folyamatban lévő kutatás kapcsán számos interjút készített az észt múzeumok szakembereivel e kérdésről. A tapasztalat szerint a múzeumpedagógusok kb. 80%-a nem szívesen használ digitális megoldásokat a múzeumi foglalkozások során.
A népi szőttesmotívum ritmusa alapján dallamokat generál a kiállításban elhelyezett interaktív digitális installáció
Az észt múzeumok központi digitális nyilvántartása, a MUIS egy olyan adatbázis, amely a felhasználók számára meglehetősen nehezen kezelhető, fontos annak a tudatosítása, hogy ezt a hatalmas, mintegy 4 millió rekordot tartalmazó adatbázist a diákok, tanárok, bloggerek, designerek is használhatják, mint forrást. Az Észt Nemzeti Múzeum öt másik múzeummal együttműködve több olyan projeken dolgozik, ahol a cél a digitális kulturális örökség kreatív újrahasznosítása. Ez lehet digitális, vagy a digitálisból inspirált fizikailag alkotott produktum.
A kulturális örökség remixelését célozta az a felhívás, amely ország első észt nyelven kiadott könyvének 500 éves évfordulójához kapcsolódik. Egy olyan kreatív pályázatot hirdettek meg, amelyben felhívták a figyelmet a digitalizált kulturális örökségekben rejlő lehetőségekre. A digitális kreatív pályamunkák elkészítéséhez egy útmutatót is linkeltek, amelyben számos hasznos és izgalmas megoldást ajánlanak.
Látogatásom alkalmával Agnes megismertetett a múzeum kiállításaiban található digitális megoldásokkal. A „Találkozások” című állandó kiállításban innovatív és rendkívül praktikus digitális kijelzőket alkalmaznak. A képernyőkön olvasható szövegek, illetve filmek és egyéb tartalmak az „okos” belépőjegyekkel aktiválva a jegyvásárláskor választott nyelven olvashatók, sőt a kiválasztott szövegeket, tartalmakat a jeggyel együtt haza is vihetjük, és otthon ismét elmerülhetünk az adott témában.
A kiállítás Észtország területének történetét dolgozza fel a megszokottól eltérően a térbe belépő látogató napjainktól a múltba mélyedve halad egészen a kőkorszak világáig. A kiállítási térben elhelyezett képernyőkön található tartalmak a kutatómunka során feltárt adatok vizualizációjával járulnak hozzá az adott téma bővebb kifejtéséhez.
A mesterséges intelligencia múzeumi alkalmazásának egy érdekes megoldása a „Quantum est in Libris” interaktív installáció, amely a múzeum néprajzi adattári dokumentációkból merítve a mesterséges intelligencia által generált képeket tára látogató elé. A folyamatnak a látogató is a részese, amikor a kiválasztott adattári dokumentumot egy mikrofonba beolvassa, a szavak a monitorokon képekké állnak össze. Agnes Aljas felhívta a figyelmet, hogy az MI képek nem a valós észt falusi környezetet mutatják be, mivel az interneten elérhető információkból merítenek.
„Quantum est libris” interaktív installáció
Az Észt Nemzeti Múzeummal együttműködve, egy észt napilap, a Postimees egy olyan applikációt fejlesztetett, amely az észt népviseletek népszerűsítésére törekszik. A mesterséges intelligencia által támogatott képgenerátor a felhasználó által feltöltött kép felhasználásával alkotja meg az új fotót, amely az előre kiválasztott szempontok alapján népviseletben jeleníti meg a megrendelőt. Választás szerint az adott megye férfi, vagy női öltözetében, gabonaföldön, Tallinn óvárosában, vagy a Dalfesztiválon ábrázolja a felhasználót. A fotók Reet Piiri A népviselet a norma című könyvéből kerültek kiválasztásra, a jogok az Észt Nemzeti Múzeum tulajdonát képezik.
Az észtek számára a néprajzi örökség továbbadása, ezen keresztül a nemzeti identitás erősítése meghatározó fontosságú, erre igyekeznek olyan megoldásokat találni, ami a modern információs társadalom számára is élményt jelent.
Borítóképen:
Kiállítás a múzeum által szervezett népviselet iskola alkotásaiból.
