Tallinni múzeumi látogatásom során folyamatosan azt éreztem, hogy a szokásos öt múzeumi alapfeladaton túl a közösségi erőre, a participatív múzeumra, az érzékenyítésre és a designra fókuszálnak.
Azt érdemes látni, hogy az észt főváros múzeumi rendszere, felépítése eltér a hazaitól és a nyugat-európai struktúrától is. Tallinn pici város, a tündérmesébe illő középkori várnegyede leginkább Sopronra hasonlít, de az emberek mentalitása teljesen más, mint ami a fővárosról megszokott. Ebben a városban mindenhol rock zene szól, az amerikai új hullámtól szerencsére eltávolodtak, ám az egyediség, az empátia, a szabadság, a lelassulás annál fontosabb számukra és persze a design.
A múzeumi tanulmányi ösztöndíjam során, amit a NEMO (Európai Múzeumi Szervezetek Hálózata) támogatott, megnéztük az Szabadtéri Néprajzi Múzeumot (Open Air Museum), a Szabadság és Elnyomás Múzeumát (Museum of Occupation and Freedom) a Kalamaja Helytörténeti Múzeumot (Kalamaja Museum), a Gyerekmúzeumot (Children Museum), a Tengerészeti Múzeumot (Maritime Museum), és még egyénileg ellátogattam a Történeti Múzeumba (Museum of History), valamint a Szt. Miklós katedrális múzeumba, ami az esztóniai Szépművészeti Múzeumhoz tartozik (Niguliste Museum) és persze a Design Múzeumot is felkerestem. A város nevezetes intézményeit felfedeztem és a helyi kollégák előadásait meghallgattam, így egy jól leírható múzeumi képet kaptam, ami a tanulmányútam végén egy tablóvá állt össze.
Kezdjük a jelenlegi bohém negyedben található Kalamaja helytörténeti múzeummal, amit 2018-ban nyitottak meg. A múzeum igazgatónője egy fiatal történész. Maga az épület teljesen úgy néz ki, mint egy észt lakás az 1960-as évekből. Az igazgatónő elmesélte, hogy a korábbi épületben egy halkereskedő házaspár élt és 1930-ban lebombázták ezt az épületet, majd az újjáépített intézmény kommunista emlékhellyé alakult át. Ám jelenleg szerencsére helytörténeti múzeummá változott és nem a régi, elnyomó korszakra reflektál.
Meglepő módon a múzeumon belül az első fogadó helyszín, ahová az európai múzeumokból érkező nyolc ösztöndíjas kollégát invitálták; az a konyha volt. Már önmagában ez is egy rendkívül szokatlan helyzet, de nagyszerű ötlet, azért valljuk be őszintén, hogy normál esetben a nemzetközi múzeumokból érkező delegációt nem a konyhába, hanem a tárgyalóba vagy a konferenciaterembe szokás fogadni. Ez egy közösségi konya volt, hatalmas ebédlőasztallal, ízléses berendezéssel, ahol a jól ismert szovjet pöttyös bögrékből szürcsöltük a teánkat, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen otthonosan érzem itt magam, annak ellenére, hogy nem festmények, és nem is iparművészeti tárgyak társaságában vagyok.
Kristi Paatsi igazgatóasszony elmondása szerint a múzeum létrehozását megelőzte a környékbeli lakókkal végzett fókuszcsoportos interjú, valamint első körben a múzeum szomszédsáságban élő lakók igényeit mérték fel, utána megszavaztatták a múzeumot. Ez a kutatási metódus szerencsére nem szokatlan nyugat-európai példa, hiszen a brit múzeumok is így működnek, számos német és belga múzeum is, de sajnos a magyar múzeumi életben erre nem igazán találunk példát. (Ha valaki tud ilyenről, akkor ossza meg velem.)
Az igazgatónő a lakók megszólítására egyszerű stratégiát választott, hiszen egy közös reggelire hívta át a szomszédokat, majd utána közösségi főzést rendezett és azon vette észre magát, hogy már a helyiek a munka befejezése után is bejönnek hozzá a múzeumba. Kristi Paatsi tényleg igen kedves, empatikus, művelt múzeumi vezető és jó háziasszony, hiszen így lehet a legjobban megszólítani a helyi közösséget. Azóta folyamatosan járnak a múzeumba a szomszédok, és nézzük a számokat: összesen 120 önkéntese van, azért ez egy fantasztikus teljesítmény.
A lakóház első emeletén a helyiek tárgyaiból hoztak létre egy mozgatható installációt, és a múzeum WC fülkéje nagy hangsúlyt kapott, hiszen a szomszédok WC ülőkéket is behoztak. A múzeumi arculathoz tartozó logó is a participatív múzeum jegyében született meg, hiszen a lakók szavazata alapján választották ki. A falakon egy kortárs művész a kollégák füleinek a másolatát is kitette, hiszen „valaki egész éjjel hallgat, füle van a falnak”.
A következő állomás egy igazi különlegesség volt, az Elnyomás és a Szabadság Múzeuma (Museum of Occupation and Freedom). A modern üveges épületbe egy esőerdőn keresztül jutunk be, és teljesen megtisztulva érkezünk meg ebbe az emberközpontú intézménybe. A kiállítást csak audioguide-dal lehet végignézni, mert nincsenek feliratok a kiállítótérben, de a tárgyak magukért beszélnek. Múzeumpedagógusként mindig a családi vagy a gyerekverziót szoktam választani és most is ezt tettem, a vezető azzal kezdi, hogy a tárgyaknak története van és ebben a múzeumban több olyan tárgy is kiállításra kerül, melyekhez hozzá lehet nyúlni. Az elnyomás különböző helyszínei jelennek meg, nagyon finomam, befogadható formában, hiszen sokkolni senkit sem szeretnének.
Szabadság és Elnyomás Múzeuma
Azzal kezdődik a tárlat-látogatás, hogy az észt lakosok saját történeteit is meghallgathatjuk. Az egyik helyszínen félhomályban egy facsónak tárul a szemünk elé, ami a hajóval behozott menekültekre reflektál, és levelek, személyes tárgyak is megjelennek. A másik teremben a gyerekek kiválaszthatják azokat a tárgyakat melyeket magukkal vinnének, ha el kellene hagyniuk a hazájukat. A szovjet elnyomásra utaló résznél megjelenik Leninről egy portré és elmagyarázzák a gyerekeknek a szabadáság fogalmát, méghozzá úgy, hogy ha lerajzolhatod az országodban Lenint az iskolában akkor szabad vagy. A kiállítás végén van egy hangulatos szoba, ami a beszélgetés névre hallgat, és egy szimpatikus múzeumi kolléga ül benne, akivel lehet diskurálni a látottakról és az emlékekről.
Gyerekmúzeum
A tallinni Gyerekmúzeum egy parkban, a játszótér mellett található. Inkább hasonlít egy színvonalas szecessziós mesemúzeumra, mint élményparkra. Ebben a múzeumban az óvodásokat várják, akik itt óriás építőkockával játszhatnak, különböző foglalkozásokkal ismerkedhetnek meg, mesehősük szerepébe bújhatnak, és megnézhetik azt is, ha felmásznak a galériára és bebújnak a galaxis terembe, hogy van-e élet a földön kívül. Fantasztikus utazás ez a gyerekeknek!
Érdemes ellátogatni ide és az észt múzeumokban és megérezni a közösségben rejlő energiát!
A szerző az MNM KK Iparművészeti Múzeum osztályvezető múzeumpedagógusa.
Borítóképen:
A Szabadság és Elnyomás Múzeumának kiállítótere
