A Gaál Imre Galériában látható „Hagyomány és Emlékezet” című kamaratárlat a pesterzsébeti zsidóság történetét ismerteti meg a közönséggel. Az eklektikus – a szecesszió jellegzetességeit orientális elemekkel vegyítő – egykori magánvilla a helyi belváros sétálóutcáján áll, közönsége rendszeres látogató, a helyi kulturális élet központja a galéria.
A kiállítás a helytörténeti kutatás része; Pesterzsébet zsidóságának története, emlékeik feltárása egy a Pesterzsébeti Múzeum és a Budapesti Zsidó Hitközség Dél-pesti körzete által közösen végzett kutatási projekt. Ennek keretében helytörténeti sétát is szerveztek közösen, amelynek kiindulópontja az egykori zsinagóga.
Az egykori Erzsébetfalván 1876-ban alakult fiókhitközség; létrejött a Chevra Kadisa (Szent Egylet). Az anyakönyvi kerület központja 1886-ban Soroksár lett, 1899-ben közösen választottak rabbit, akinek a székhelye 1903-tól Erzsébetfalva lett. A közösség egyre gyarapodott: 1922-ben négyosztályos elemi iskola indult, 1927-ben aggok háza épült, a következő évben új temetőt szenteltek fel. A legfontosabb cél azonban a közösséget szolgáló zsinagóga felépítése volt. Jótékonysági események szervezésével kezdték el a szüksége pénzt összegyűjteni, de magánfelajánlások is érkeztek. A helyi lakosság felekezetek fölötti együttműködésének példája volt a templomépítési sorsjegyek kibocsátása. 1900 májusában pedig már a zsinagóga alapkőletétele is megtörtént.
Az eddigi kutatások a zsinagóga és a közösség történetének feltárására törekedtek. A kiállításon ennek tárgyakban is megmutatkozó eredményeit láthatja a látogató: értékes kegytárgyakat, fotókat, dokumentumokat. Egyebek között a Perlesz Sándor Kötszövőgyár reklámjait; Perlesz Sándor Ábelesz Simonnal 1906-ban alapította az Erzsébetfalvai Harisnyagyárat, miután mérnöki diplomáját megszerezve Angliában, Manchesterben tett tanulmányutat. 1911-ben részvénytársasággá alakultak. 1922-ben Perlesz Sándor kivált az üzletből és új gyárat létesített, s legmodernebb technikai felszereléssel, automata kötőgépekkel. A 250 alkalmazottat foglalkoztató gyárat 1932-ben bekövetkezett halála után özvegye működtette tovább.
A kiállításon látható reklámok jól érzékeltetik a zsidóság szerepét a helyi ipar és kereskedelem működésében. Divatáruházak, kalapműhelyek, cipő-és ruhaáruházak, bútoráruházak, fűszerkereskedések mellett cementgyár, építőanyag nagykereskedés tulajdonosai voltak a jelentős adót fizető zsidó polgárok. De a szolgáltatások és pénzügyek terén is aktívak voltak; az előbbiekhez sorolhatók a kávéházak, az utóbbiak legjelentősebb megnyilvánulásaia pénzügyi szolgáltatások és az ingatlankereskedelem.
Érthető, hogy az egyre jelentősebb szerepet betöltő közösség számára miért volt olyan fontos a zsinagóga építés, a vallásgyakorlás helyszínének létrehozása. A századfordulóra elkezdett építkezés költségeit 70 ezer koronára becsülték, a tervezésre Kempler Vilmos építész kapott megbízást, erről a Budapesti Építészeti Szemle is hírt adott. A zsinagóga homlokzatai kétszintesek, a főhomlokzat timpanonnal lezárt középrizalitját rózsaablak, és a románkori templomok kapuját idéző főbejárat tagolja, kétoldalt erődszerű tornyokkal, amelyeket díszes hagymakupolák koronáznak. A falfelületeket eltérő színű téglaburkolat díszíti, keleties hatásúvá formálva az épületet. A belső tér méltó volt a külsőhöz a ránk maradt fényképek tanúsága szerint.
A holokauszt súlyos veszteséget jelentett a pesterzsébeti zsidóságnak is; a 4250 fős közösségből 698-an maradtak. A romos zsinagóga újjáépítéséhez a hitközség segélyért folyamodott, 1948-ban történt meg az újjá avatás. Mivel a hitközség tagsága folyamatosan csökkent, a Budapesti Izraelita Hitközség a zsinagóga eladásáról döntött.
Végül a Képcsarnok Vállalat vásárolta meg 1967-ben, a következő évben pedig elkezdődött az átalakítás, amelynek során a vállalásuk ellenére nem őrizték meg az épület eredeti külsejét, a belső átépítése pedig felismerhetetlenné tette azt. Így vált a zsinagóga központi képraktárrá, ahol dexion polcokon mintegy 17 és fél ezer festményt tároltak. A rendszerváltás után csődbe ment Képcsarnok Vállalatot új tulajdonos követte 2017-ben, aki fitness teremmé alakította a zsinagógát. Ma már csak egy emléktábla jelzi az épület eredeti funkcióját. Ezt már az újjáalakult hitközség helyezte el 2003-ban.
A pesterzsébeti zsidóság kutatása folytatódik, az eddigi eredmények bemutatása fontos része a helyi muzeológiai munkának.
