A Szombathelyi Egyházmegye finanszírozásában, a szombathelyi Savaria Múzeum és a Kőszegi Városi Múzeum együttműködésében kezdődött el 2022 nyarán a kőszegi Jurisics téren egymás mellett álló Szent Jakab és Szent Imre templom építéstörténeti kutatása.
Az épületek falán nyitott több kutatószonda jelenleg is látható. Ezek révén lehetett vizsgálni az egykori vakolatokat, színezéseket, az egyes épületrészeket, elemeket. A Szent Jakab templom belső terének jelenleg is folyó kutatása régészek, történészek, művészettörténészek közös munkája. 2022 szeptemberének közepén kezdődött el a régészeti feltárás. A padlóburkolat kőlapjai alatti késő barokk feltöltés eltávolítása után a két padsor alatti üreg dokumentálása történt meg. A másodlagosan felhasznált épületelemek között találtak a szakemberek boltozati zárókövet, gótikus borda és csigalépcső töredékeket, ablakkeret-töredékeket.
A kőszegi Szent Jakab templom középkori építéstörténetéről eddig alig voltak ismereteink. A templom újabb ismertetései szerint az épület a Habsburg Albert vezette 1289-es ostrom idején felgyújtott ferences templom és kolostor helyén áll. A 13. századi, majd a Kálmán győri püspök által alapított 14. századi templomról semmit sem tudunk. A gótikus újjáépítést Garai Miklós nádornak tulajdonítja a szakirodalom. A legújabb kutatások szerint azonban több szakaszban történt a gótikus csarnoktemplom építése: előbb a körítőfalak, majd a boltozat és legvégül a szentély készült el.
A késő gótikus karzat a Szent Jakab templom középkori építéstörténetének végső szakaszában keletkezett. Alsó árkádívének terrakotta konzoljait utólag vésték az oldalfalakba, illetve a középen álló oszlopok testébe. A karzat a feltételezések szerint nem egy tervszerű, folyamatos építkezés eredménye, inkább valamiféle konkrét céllal, egy bizonyos időpontban utólag emelték a már álló templom nyugati szakaszán. Terrakotta épületelemek töredékei a padozat alatti feltöltésből is kerültek elő, hasonlóak a határmenti területek, Szalónak (Stadtschlaining, Burgenland, Ausztria) és környéke emlékeinél is megtalálhatók, illetve Magyarországon a Zala megyei Egerváron. Feltételezhető, hogy az idomtégla-készítő gyakorlat éppen az új boltozati eljárásokkal együtt - Stájerországon keresztül - érkezett a nyugat-magyarországi területekre, ahol gyorsan elterjedt. Ismert, hogy a kőből készült tagozatoknak megfelelően ezeket az elemeket szintén egyenként „faragták", vagyis a szárított agyagtömbből formázták ki az egyes részleteket, s utána égették ki őket.
A templom építtetője az 149l-es pozsonyi békekötés után Kőszeg birtokosaivá vált testvérpár lehetett. III. Frigyes a várat és a várost 1492. február 8-án kelt oklevelében Siegmund és Heinrich Preueschenknek adományozta,s ezt hamarosan II. Ulászló magyar király is megerősítette.
A mostani ásatás során a szentély középső tengelyétől északra egy 17. században élt férfi temetkezési helye került elő. A halott a jobb kezében egy imakönyvet tartott, Pap Ildikó Katalin régész, az ásatás vezetője ezt Pázmány Péter imádságos könyvének 1665-ös bécsi kiadásaként azonosította, címlapján a Széchy-címer szerepelt kétfejű sassal. A főúr tehát katolikus volt, és 1665 után hunyhatott el. Temetésére a templom 1671-ben történt rekatolizációja után kerülhetett sor. A főúr személyében feltehetőleg Széchy Péter, Vas megye 17. század végi főispánja, Kőszeg várának és uradalmának örökös ura azonosítható.
A főszentély előtt egy 17. századi főnemesi férfi sírja került elő, benne értékes és látványos leletekkel: egy gyöngyvirágot formázó, valószínűleg aranyból készült süvegforgó, mellkasán türkizköves aranygyűrű.
A templom mai padozatában négy sírkővel fedett kriptalejárat volt látható. Az északi mellékhajóban, a mai Szent Benedek-oltár előtt volt Jurisics Ádám és Anna, Jurisics Miklós várkapitány 1538-ban pestisben elhunyt gyermekeinek temetkezőhelye. Vörösmárvány sírkövük a templom falában található.
A főhajó közepén lévő sírkő alatt a hagyomány szerint Széchy Mária, a murányi Vénusz nyugszik, aki Wesselényi Miklós nádor feleségeként, a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvés miatt élete végére kegyvesztetté vált, s Kőszegen élő rokonainál töltötte élete utolsó éveit. 1679-ben halt meg, és a Széchy család már korábban is itt lévő kriptájában temették el.
A főhajó keleti részén egy kettős sírkő alatt található a szentély és a sekrestye alatti, két teremből álló, feltehetőleg a jezsuiták által építtetett kripta eredeti lejárata.
A déli mellékhajóban lévő sírkövön csak Szegedi László neve és egy 1775-ös évszám olvasható. Az itt lévő kriptát 1937-ben fedezték fel.
A reformáció idején elfoglalták a templomot, 1653-ban lerombolták középkori oltárát. 1675-től a jezsuitáké, majd 1777-1815-ig a piaristáké, ezt követően 1815-1948-ig a bencés rendé. A szentély feletti torony a 15. században épült. A gótikus csarnokteret körülvevő kápolnák 1758-ban készültek el.
A két támpillérrel támogatott barokk főhomlokzat különböző kialakítású ablakokkal tagolt, a timpanon alakú oromzaton csigavonalú voluták láthatók. 1719-ben készültek a mai napig meglévő faragott padsorok. A gótikus falképeket az 1937-es restaurálás során tárták fel, a köpenyes Madonna, Szent Kristóf, és a háromkirályok ábrázolásait, valamint a templombelső falfelületén található egyéb díszítőfestést is restaurálni fogják. A Szent Jakab templom ásatásához és felújításához folyamatosan kapcsolódva kezdődnek el a mellette álló Szent Imre templom hasonló munkálatai is.
Az 1615-től 1618-ig épült, szintén a város főterén, a Jurisics téren álló Szent Imre templomot a magyar nyelvű lutheránusok számára építtette a város. Az építő az ausztriai Marx Bálint 600 tallért kapott munkájáért, később, 1640-ben egy bécsi építész is dolgozott az épületen, amely 1673-tól a katolikusoké lett. A templom helyén korábban a gótikus Szent Katalin-temetőkápolna állt, amit 1671-ben a városi tanács lebontatott, és építőanyagát a Szent Imre templom bővítésére használták fel. 1985-86-ban tatarozták.
A két templom: a "Öreg templom", a Szent Jakab (baloldalon) és az új, a Szent Imre; forrás: vasmegye.hu
A kutatásokat végző szakemberek: Mentényi Klára művészettörténész, B. Benkhard Lilla régész (a feltárás konzulense) és Ivicsics Péter építészmérnök; az ásatás vezetője Pap Ildikó Katalin régész.
