A kőszegi Várkör mentén áll a zsinagóga és az egykor iskola és lakóház funkciót kapott épületek együttese. Nem maradtak ránk tervrajzok, nem ismerjük a tervező építész személyét.
A zsinagóga centrális alaprajzú magyarországi zsinagógaépületek sorába tartozik, közöttük is különleges helyet foglal el egyedülálló építészeti megoldásaival. A középső centrális központi tér három oldalon kisebb félköríves terekkel, illetve a negyediken az ahhoz csatlakozó előcsarnokkal bővül. A középső, négyzet alapú teret kupola, a többit félkupola fedi. Az előtérből nyílik a nyugati oldalon a női karzatra vezető lépcső. A nyugati homlokzat két bástyaszerű, fogazatos lezárású erőteljes tornya erődítéshez hasonló jelleget kölcsönöz az épületnek, ugyanakkor az előcsarnok mögötti félkörív, illetve a kupola, a tetején nyíló lanternával a reneszánsz centrális temlomainak könnyed arányait idézi. A belső teret borító falképek különleges, szinte teljesen egyedülálló emlékei a műfajnak, ezeket Dávid Ferenc a rohonci zsinagóga 1855-ben elkészült belső dekorációja mestere alkotásainak tulajdonítja.
A zsinagóga felépítéséhez szükséges anyagiakat Schey Fülöp (1798-1881) biztosította. Kőszegen született, 1816-ben házasodott, de gyerekei nem születtek. Kereskedőként széles körben voltak kapcsolatai, egyre jelentősebb tagjává vált Nyugat-Magyarország akkori közéletének. Ő alapította a helyi posztógyárat, és a Kőszegi Takarékpénztár fő részvényese, alelnöke majd elnöke volt. 1858-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek alapító, 1875-ben a budapesti Műcsarnok pártfogó tagja. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején az osztrákok hadiszállítója. Albrecht főhercegnek, Magyarország kormányzójának személyes bankárja lett. Jótékonysága igen jelentős volt, 1852-ben Kőszegen ő hozta létre a zsidótemetőt a ravatalozóval. A zsinagógát az iskolával és rituális fürdővel 1859-ben adták át. Ugyanebben az évben alapította az Albrecht főhercegről elnevezett szegényházat (Albrechtinum), amely vallásra való tekintet nélkül fogadta a rászorulókat. Támogatta a kőszegi óvodát, a csatkai gótikus pálos templom felújítását, a Nemzeti Színház vízvezeték rendszerének kiépítését.
Az „emberbaráti célok és a közérdek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül” 1859-ben koromlai előnévvel osztrák nemesi rangot kapott, 1863-ban lovagi, 1871-ben bárói címet nyert el.
Izrael és Mózes Schey 1792-ben vásárolta meg Kőszegen a majdani zsinagóga telkét. A Schey család felmenői Morvaországból telepedtek Nyugat-Magyaroroszágra, az Esterházy család hercegi ágának birtokán található Lakompakon (ma Lackenbach, Ausztria) éltek. A kőszegi telken álló épületet lakóházként használták, és egy raktárt is építettek még hozzá. Schey Izrael halála után Schey Fülöp 1858-ra már az egész telekről és az épület-együttesről egymaga rendelkezett, a bérlők kiköltöztek, és elkezdődhetett a zsinagóga építése.
A kőszegi zsidó közösség létszáma az 1850-es években meghaladta a 150 főt, 1852-ben megalakították a hitközséget – addig a rohonci (ma Rechnitz, Ausztria) közösséghez tartoztak.
Rohonc
Schey Fülöpnek és családjának több ingatlana volt Kőszegen. A későbbi zsinagóga telke a városon belül viszonylag központi helyen volt, az ott álló lakóépületek alkalmasak voltak a hitközségi feladatokra történő felhasználásra, és a telek hátsó részén volt elég hely a zsinagóga számára, amely bár így nem az utcafronton állt, de onnan is jól látható volt a telek végén.
Schey Fülöp nemcsak az anyagiakat biztosította az építkezéshez, de a szervezés nagy részét maga vállalta, a város hozzájárulását és támogatását kérve, amely végül téglaadományozás formájában történt meg. A teljes építési költség 20 000 forint volt.
Az avatóünnepség a zsidó időszámítás szerint az 5620. év végén, a Hanuka idején volt. A földszinten száz férfi, a karzaton pedig száz nő foglalhatott helyet, ami a közösség növekedésével számoló előrelátó tervezést jelentett. Ekkor adták át a rituális fürdőt (mikve), az iskolát és a hitközségi szolga lakását. Az udvaron volt a vágoda.
Az ingatlan 1879-ben került teljes egészében Schey Fülöp, majd 1885-ben, halála után négy évvel a Kőszegi Izraelita Hitközség nevére. Az alapító végrendeletében gondoskodott a folyamatos működés és fenntartás költségeiről, erre, és a rabbi ellátására 35 000 forintot, illetve annak kamatait biztosította.
A zsinagóga építése idején a helyi zsidó közösség egyre gyarapodott, ezt a század vége felé visszaesés követte, a holokauszt után pedig már nem volt, aki a hitközséget életben tartsa, működtesse. A zsinagóga és a többi épület állapota egyre romlott, sem fenntartásra, sem karbantartásra nem volt lehetőség.
A mikvét legkésőbb a 20. század elején megszüntették, de addigra már évtizedek óta nem használták. 1926-ban a tanépület helyiségeinek összevonásával „téli templomot”, akkori elnevezéssel pótimaházat alakítottak ki, a másik épületet pedig bérbe adta a hitközség. A II. világháború végén a zsinagóga zsidó vagyonként állami kezelésbe került, majd a város felügyelte. A háború befejeződését követően elhagyott ingatlannak számított, tulajdonjogát újra a Kőszegi Izraelita Hitközség nevére jegyezték. 1952-ben az államosítandó ingatlanok közé sorolták. 1959-ben a kezelői jog tulajdonosa, az Izraeliták Országos Tanácsa eladásra felajánlotta a kőszegi városi tanácsnak. Hasonlóan több más magyarországi példához (Paks, Baja, Szentes) itt is felmerült, hogy könyvtárként hasznosítják az épületet. A rendszerváltáskor privatizálták, majd a 2010-es évek végén a magyar állam vásárolta meg. De ezután még mindig várni kellett a felújítására. A Magyar Építőművészet oldalán 2019 második felében jelentek meg a helyreállítási tervek, 2020-ban írták ki a közbeszerzést. A projektgazda a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézete volt, 2022. augusztus végén rendezték meg az átadási ünnepséget, s a legújabb magyarországi zsinagóga rekonstrukció révén nagyon ritka épületegyüttessel gazdagodott az ország, amelyből mára alig maradt fenn emlék.
A felújított zsinagóga a telek mélyén áll, egyelőre rendezvénytérként. Mind az épület, mind a helyreállított falképek megérdemelnének egy monográfiát, az épülettörténet mellett annak kutatástörténetével, valamint Schey Fülöp életútjának bemutatásával.
Ezt részben pótlandó, az egykori iskolában jelenleg két kisebb, de annál érdekesebb kiállítás látható, az egyik Schey Fülöp emberbaráti tevékenységét, a Schey család támogatásával alapított kőszegi intézményeket, a zsinagóga épületét és történetét, a másik zsidó közösségek és a sport kapcsolatát, történetét és kiemelkedő szereplőit mutatja be, fotókkal, életrajzi összefoglalókkal. Az előbbi kétnyelvű, magyar és angol, az utóbbi csak angol nyelvű.
