Luby Margit (1885–1976) születésének 140. évfordulóját emlékév keretében ünnepli a Sóstói Múzeumfalu. A kezdeményezéshez örömmel csatlakozott a Luby Társaság, a Nyíregyházi Egyetem, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Értéktár Bizottság is, így a 2025-ös esztendőben számos programmal emlékezhetünk „Szatmár tudós íródeákjára”, a néprajz első női kutatójára.
Luby Margit nemesi eredetű, földbirtokos családban született a Szatmár vármegyei Nagyarban. Pedagógus pályára lépett, s az 1920-as évek második felében kezdett el néprajzzal foglalkozni. Elsősorban szülőföldje paraszti közösségeinek jeles napjai, hiedelmei, a falusi illemszabályok, valamint a „fogyó legelők” pásztorainak élete, szokásai, hiedelmei után érdeklődött. Később, az 1950-es években a Népművelési Intézet megbízásból gyűjtőutakat tett pl. Sárközbe, Jászságba, Somogy és Pest megyébe is. Bár amatőr gyűjtőnek számított, magát a gyűjtést nagy precizitással és hitelességgel végezte.
A gyűjtött adatokat, történeteket Luby Margit – ha lehetősége nyílt rá – az érdeklődő olvasók elé tárta. Jelentősebb műveit (A parasztélet rendje, Bábalelte babona, Fogyó legelőkön) a két világháború között publikálta először, a fordulatot követően szakfolyóiratokban, megyei lapokban rövidebb terjedelmű írásai, tanulmányai jelentek meg. Azonban az életmű jelentős része publikálatlan maradt, a hagyatékot a mátészalkai Szatmári Múzeum vásárolta meg. (A 2013-ban alakult Luby Társaság vállalta fel, hogy Luby Margit életművét gondozza, emlékét ápolja. Kiadványsorozatukban 2022-ben jelent meg pl. válogatás a sárközi gyűjtésekből, dr. Ratkó Lujza szerkesztésében.)
Az emlékév keretében, 2025. július 18-án megnyitott kiállítás Luby Margit néprajzi kutatásainak indítékaira, munkamódszerére, illetve gyűjtései közül a rontókkal, boszorkányokkal, tudós pásztorokkal kapcsolatos szatmári hiedelmekre összpontosít.
A kiállítás látogatóinak maga Luby Margit mesél arról, hogyan kezdte a „babonagyűjtést”. Az interjú, amelynek részlete a kiállításban hallható, 1975. március 23-án hangzott el a Kossuth rádióban.
A hanganyag egy olyan „tapétázott” falszakaszon kapott helyet, amelyet Luby Margit gépelt céduláiból, szerkesztett írásainak gépirataiból válogattunk össze. A szatmári községekben gyűjtött adatokat, „igaz történeteket” böngészve a látogatók ízelítőt kapnak Luby Margit munkamódszeréből. Szinte azt lehetne mondani, hogy műveit nem is ő írta, hanem azok a falusiak: parasztok, parasztasszonyok, pásztorok, akiket megszólaltatott. Ő majdnem mindig a háttérbe vonul, az adatközlőket beszélteti. Ezért leírásai nemcsak hitelesek, hanem lenyűgözően elevenek is. Ha mégis megszólal, nemegyszer mosolyra késztető reflexióival találkozhatunk, azzal a finom humorral és öniróniával, amellyel saját tudatlanságát vagy tévedését írta le.
Luby Margit személyes tárgyai nem kerültek múzeumokba, ezért a kiállítás készítésekor ezekkel nem számolhattunk. Nem helyezhettük el azt az írógépet sem, amelyen oly sok órát dolgozott, hogy gyűjtéseiről, feljegyzéseiről másolatokat készítsen, legépelje későbbi könyveit, cikkeit. Mégis úgy éreztük, hogy ez egy olyan emblematikus tárgy, amelynek szerepelnie kell a kiállításban, kiegészítve a gépírás hangjaival, amely végigkíséri a kiállításlátogatást. Az írógép nemcsak a térben van jelen, visszatérő elem abban a filmben is, amely Luby Margit életútjának mérföldköveivel ismerteti meg az érdeklődőket. A film a Luby Társaság kezdeményezésére 2022-ben született meg, rövidített verzióját az alkotók engedélyével mutatjuk be.
A kiállítóhely két termében „Szatmár szerető íródeákjának” azon „utazásait” idézzük meg, melyeket a szatmári nép hiedelemvilágába tett. A bűvös, varázslatokra képes lényekről szóló történetek még az 1930-as években is élénken éltek a lakosság emlékezetében. Ebből a rendkívül gazdag anyagból a rontó, boszorkány, illetve a tudós pásztor alakját választottuk ki.
A hiedelmek szerint a boszorkányok olyan rontók, akik tudnak repülni. Alapvetően társas életet élnek, éjjel mulatságokat és lakomákat rendeznek. Képesek állattá változni, pl. kutya, macska, disznó, kecske, lúd stb. alakjában mutatkozni. Az ördöggel kötött szövetségnek köszönhetik varázslótudományukat, azt, hogy másoknak ártalmára tudnak lenni: elvehetik a tehén hasznát; férget, patkányt küldhetnek a házra; betegséget, nyavalyát a haragosra stb. Ugyanakkor képesek a maguk által küldött rontást elhárítani is.
Feltűnő a hasonlóság a középkori, kora újkori boszorkányvádakkal, melyeket a katolikus egyház képviselt a megvádolt nőkkel szemben. Ezekről mesélnek a fametszetek is, amelyek vizuálisan tárják a fő vádpontokat a látogatók elé. Míg a boszorkány alakjához kapcsolódó recens anyagot, a szatmári hiedelmeket, történeteket hangzó formában, tabletekről hallgathatják meg.
Még az 1930-as években is előfordult, hogy ha az emberek nem tudtak egy hirtelen jelentkező rosszullétet, betegséget megmagyarázni, akkor rontásra gyanakodtak. Azonnal felmerült a kérdés a közösség tagjaiban: mi (vagy ki) a felelős? Az ártó személy, a rontó felkutatására éppúgy megvoltak az eljárások (pl. rostaforgatással), mint a rontás elhárítására: pl. ráolvasással, fürösztéssel és füstöléssel gyógyították. Ezeket az eljárásokat a látogatók megfigyelhetik a teremben bemutatott fényképeken is, amelyek azért különlegesek, mert maga Luby Margit, illetve testvére, Luby Géza felvételei. (Ezek a Néprajzi Múzeum jóvoltából kerülhettek a kiállításba.) A vizuális megerősítés kettős, hiszen a mágikus eljárásokban szereplő tárgyakat is felsorakoztattuk a fali tárlókban, a hozzájuk kapcsolódó varázslatokat digitális felületeken olvashatják el az érdeklődők.
A rontást megállapító és gyógyító asszonyok a babonás eljárások mellett gyakorolták az észszerű gyógymódokat is, persze ismert betegségek esetében. Sokszor gyógynövényeket használtak. Minden falunak volt füves- és kenőasszonya. Ugyanakkor a valóban hatásos gyógyításba is keveredett hiedelem, mert pl. úgy tartották, hogy csak az a fű gyógyít embert és jószágot, amit „György napja előtt szedtek”. A kiállításban tíz tünet, betegség irracionális és racionális gyógymódjait mutatjuk be egy fiókos szekrény segítségével, illetve egy füzetben összefoglaltuk azokat a modern ismereteket is, amelyek kételyt ébreszthetnek a látogatókban egyes növények használatával kapcsolatban, mert pl. mérgezőek.
Luby Margit az 1930-as években gyakran felkereste a fogyó legelőkön élő pásztorokat, hogy életükről, szokásaikról érdeklődjön. Eközben nagy figyelmet fordított a „pásztortudományra” is. A pásztorok történeteiben, hiedelemmondáiban a „tudós”, „tudományos”, „tudálékos”– mert több elnevezése ismert – a boszorkányokhoz hasonlóan természetfeletti erővel rendelkeznek: tetszésük szerint zavarják szét vagy tartják egyben az állatokat, bűvös szavukra a gémeskút önmaga húzza a vizet, a tudományukat rejtő gubát verve távoli haragosukat büntetik, titkos receptek alapján készült kenőcsökkel és „füvekkel” gyógyítanak.
A pásztor tudománya nemcsak a gubában lehet, hanem a botjában, kalapjában vagy az általa használt kolompban is. A kiállításban is megtekinthetők ezek a tárgyak, s meghallgathatók a hozzájuk kapcsolódó történetek. Az egyik mágikus tárgyat azonban elrejtettük a kíváncsi tekintetek elől, s biztatjuk látogatóinkat: ássák ki, mit rejtett el a „legelő” négy sarkán a tudós pásztor (előtte ellopta), hogy állatait a tanyahelyhez kösse.
A kiállítás 2025. november 15-ig tekinthető meg a Jármiból áttelepített kisnemesi kúriában.
Fotók: Ricz Erzsébet és Kosztyu Brigitta
