Vannak olyan regionális programsorozatok, amelyek élére áll a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága is. A közösségi múzeum-elv nem csupán egy jól csengő elnevezés, a munkatársak örömmel segítenek a civil kezdeményezésű rendezvény lebonyolításában, aminek az ötletgazdája és főszervezője Magai Ágota egykori becsvölgyei polgármester. A beharangozó sajtótájékoztatót a Göcseji Falumúzeumban tartották a szervezők, de a múzeum munkatársai aktívak maradtak a másfél hét során is: megnyitóbeszédet mondtak, előadást tartottak, színpadi produkcióban vettek részt, kulturális programot vezettek le, bemutatót narráltak, sőt, ötleteket is adtak.
A Göcseji Dombérozó Göcsej tájegység apró falvainak, helyi kulturális és kulináris értékeinek, hagyományainak programsorozata. A messzebbről ide látogatók és a közeli városokból érkezők barangolhatnak a gasztronómia és hagyományőrzés világában a mai kor szellemében. A cél az, hogy újra felfedezzék Göcsej szépségeit! Akár gyalog, biciklivel, motorkerékpárral vagy autóval érkeznek, ismerjék meg jobban ezt a csodálatos dimbes-dombos vidéket, a meseszerű településeket és a helyi emberek vendégszeretetét! Az épített környezet is nyújt meglepetéseket: szinte minden faluban látható régi vagy felújított tájház, de akad barokk templom vagy koncertek tartására alkalmas pajta. Joggal teszi fel a kérdést az olvasó, mégis mit jelent a dombérozó tájszó. Valaki úgy értelmezi, hogy korábban a dombok miatt használták ezt a szót, mások úgy, hogy amikor a göcseji emberek szórakoztak, mulattak a szőlőben és a pincében, a dombok visszaverték a hangjukat, ebből lett a dombérozás. Persze ma már többlettartalmat társítunk hozzá, hiszen a közönségnek egyet jelent: evés-ivás-szórakozás, barangolás, hagyományok és helyi értékek ápolása korunk szellemében.
Nyáresti kulturális műsort, Verspikniket tartottak Káváson, a két tájház szomszédságában. (A tájházak szakmai felügyeletétszintén a Göcseji Múzeum végzi.) A verselős, beszélgetős, dallamokkal megtöltős, naplementés programnak ebben az esztendőben is három vendége volt. Családi történetekről, izgalmas pályakezdésekről, a művészetekhez való kötődésről, és persze a versekről is beszélgetett a meghívottakkal Karáth Anita zalaegerszegi költő és pedagógus. A városban élők el sem tudják hinni, mennyit jelent egy dús növényzettel határolt szép kertben eltölteni a nyár talán legforróbb napját. A beszélgetőpartnerek forgószínpad-szerűen adták egymásnak a helyet, ettől függetlenül a három beszélgetés - habár a szereplők más területről érkeztek - egy szép ívet mutatott. A festőművész, a főorvos és a hangtálterapeuta életében első hallásra talán semmi közös nincs, mégis volt egy varázsszó, amiről mindhárman beszéltek, ez pedig az időhöz való viszonyuk volt.
Szényi Zoltán festőművész egyik alkotásán meg is emlékezett az ókori görögök felfogásáról, megfestette Kronoszt és Kairoszt, vagyis a múló és mennyiségi időt (amire nincs hatásunk, az életünk véges) és a minőségi időt, amiből jó lenne minél többet megélni. De mesélt órásmester édesapja hivatásszeretetéről és az örökül hagyott óraszerkezetekről, amelyeket alkalmanként belekomponál a festményeibe. De napórát is készített már, ami jelenleg is mutatja a pontos időt a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium déli falán. A magával hozott kortárs költemény egy tanárember nyugdíjba vonulásáról és iskolai emlékképekről szólt. (Lángi Péter: Álmom) A kávási kertben egy estére szóló szabadtéri minikiállítást is berendezett a művész.
Míg a festőművész csak alkalmanként van jelen a falu életében, Dr. Gárdos László gyermekorvos ott is él családjával. Azt mesélte, őt nem a romantika hozta Kávásra évtizedekkel ezelőtt, hanem a tény, hogy kedvezőbben lehetett házhoz jutni a megyeszékhelyhez képest. A felújítás tíz évig tartott, a gyermekei úgy nőttek fel, hogy náluk folyamatos volt az építkezés. Mivel a családjában mindenki szereti a verseket, ő személy szerint a dalszövegeket különösen kedveli, egy olyan szerzeményt választott, amit nagyon sokan ismernek, Bereményi Géza Csönded vagyok című versét. A főorvos ismerte a sorok keletkezésének a körülményeit, amelyet meg is osztott a közönséggel. Egy 17 éves haldokló fiú írt le néhány gondolatot azzal a kéréssel, hogy halála után küldjék el Bereményi Gézának. Ma sem tudni, mire gondolt pontosan a fiatal, már nincs lehetőség megkérdezni tőle, de a megzenésített vers Cseh Tamás előadásában halhatatlan lett.
„Most elmondom, mid vagyok,
mid nem neked:
vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek.
mi más is lehetnék, csak csönd neked.”
Ha már zene, akkor a harmadik vendég egy bájos fiatal énekesnő volt, aki hangtálterapeutaként is tevékenykedik. Nála az idő a türelmet jelentette, ugyanis hosszú volt az út, amíg félénk és gátlásos kislányból színpadra termett énekesnő vált, erről mesélt történeteket. Felelevenítette azt a meghatározó percet is, amikor először állt közönség elé. Bódis Bettina megzenésített verseket hozott el a Verspiknik résztvevőinek, amelyeket el is énekelt. (József Attila: Kopogtatás nélkül, József Attila: Ha nem szorítsz)
A rendezvény végén egy hatásos végszóval búcsúztak a vendéglátók a közönségtől, Weöres Sándor egysorosával, ami így hangzott: „A por siet. A kő ráér.”
Kávási gasztroélmények - itt még működik a becsületkassza
