Flohr Zsuzsi Pestről Bécsbe települt képzőművészt is mostanában kezdi foglalkoztatni családja múltja. Elsősorban a mindent túlélő mitikus nagyapa, Gyula személye. Az elmúlt néhány évtized olyan történelmi távolságot teremtett, amely aligha teszi lehetővé az érzelmi azonosulást a nagy túlélővel.
Amit a kiállításról a „történelmi hitelesség” nevében tudni kell: Flohr Gyula Észak-Magyarországon egy szénkereskedő és földművelő zsidó családban nőtt fel, ám már gyermekkorában kikeresztelkedett. A munkaszolgálat alatt Borban, a Laznica altáborban építette a keskeny nyomtávú vasutat, majd innen megszökve Josip Tito partizánjaihoz csatlakozott. 1945-ben hazatérve Budapesten nyitott eszencia boltokat. Keresztény lányt vett el, zsidóságával kapcsolatban pedig élete végéig ellentmondásos, gyakran ellenséges érzései voltak. Vállalkozásait számos alkalommal államosították, utoljára 1957-ben, ezt követően egy állami vállalat alkalmazottjaként dolgozott nyugdíjazásig.
A történet elmondása nélkül a tárgyak és képek némák. A hagyatékokban néha szekrényszám maradnak fenn levelek, iratok, fotók, ruhadarabok, de az utódok előbb vagy utóbb úgy döntenek, nincs értelme őrizgetni a sok kacatot. A történet élhet a tárgyak nélkül is. Míg egy-egy tárgy legfeljebb a történet előhívásához fontos az emlékező számára. Kivéve persze a „híres emberekét”, akik köré kultusz épül.
Az újabb időkben az egymásra következő generációk számára a modernizálódás nagy váltásai során az elődök sorsa gyakran érdektelenné, sőt terhessé vált. Vagy bizonyos mértékig tiltottá is, mint „a múltat végképp eltörlő” Kádár-korban. Különösképpen érzékeny területévé vált az emlékezetgyakorlatoknak a holokauszt, a zsidó identitás. A háború után születettek közül hányan beszéltek arról, hogy náluk odahaza nem beszéltek zsidóságukról, gyakran csak a rendszerváltás után hasadt fel a lepel, amikor már késő volt a túlélőkkel beszélni a történtekről.
Amivel Flohr Zsuzsi kezdte: a szülők korosztályának fárasztó, tudálékos, gyakran pontatlan és ellentmondásos történetmesélése. A kevéske tárgyi elemből, megszerzett korszakismeretből és a szóbeli hagyományból ő maga teremtett tárgyakat – a meglévők nosztalgiával teli vizuális manipulálása helyett. Flohr Zsuzsi módszere így inkább az emléktöredékek érzékeny elrendezésével saját maga keresése: a másik történetében meglátni a magáét.
Flohr Zsuzsi meg-megáll a történetben: lerajzol egy boltportált, olyasfajta turista hátizsákot keres, amibe a nagypapa belerejthette egyenként papírba csomagolva a kockacukrokat a legnehezebb napokra, elővesz egy rémes koloniál bútordarabot – helyeket, időket összekötve. A pesti 2B Galéria nyitott az ilyen kevéssé látványos, mint inkább az önkeresés érzékenységét fontosabbnak tartó művészetre.
Flohr Zsuzsi Életlehetőségek című kiállítása 2019. január 6-ig tekinthető meg a 2B Galériában (Bp., IX., Ráday u. 47.)
Fotó: Csorba Károly
Flohr Zsuzsi: A nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Főgimnázium (olajpasztell kréta, papír, 2018, 113 x 138 cm)
