Az eltömegesedő, elidegenedettnek és kiüresedettnek megélt mindennapi élet megváltoztatásának vágya újra és újra felerősödik a modern kor évszázadai során. Az alternatívakeresés egyik legintenzívebb időszaka a XIX. század végén kezdődött: a test és lélek újfajta kibontakozásának egymást erősítő kezdeményezéseit életreform-mozgalomnak nevezték itt, Közép-Európában. Ezen törekvéseket tárja föl a budapesti Műcsarnok 2019. január 20-ig megtekinthető Rejtett történetek című nagyszabású kiállítása. A tárlat kísérőrendezvényei sorában különösen hangsúlyosak a tematikus napok, amelyek az életreform máig élő hatását, jelenlétét bontják ki.
A már lezajlott Mozdulatművészeti nap Dienes Valériára, Szentpál Olgára, a száz évvel ezelőtti nagy elődökre emlékezve a testkultúra és táncművészet erős magyar hagyományát és annak jelen helyzetét tekintette át. A mozdulatművészet egymást erősítő ágai a test új filozófiájának kidolgozására, a táncművészet balett utáni, modern formáinak megteremtésére és az iskolai oktatás szintjéig végiggondolt mozgáskultúra kidolgozására törekedtek. Ennek jegyében a tematikus napon egymást váltották a Műcsarnok termeiben megrendezett tánctörténeti tanórák, szakmai megbeszélések és önálló táncművészeti produkciók. Nagy hangsúllyal került bemutatásra az Mozdulatművészeti Alapítvány és Gyűjtemény, amelyet Pálosi István és a közelmúltban fiatalon elhunyt Fenyves Márk alapított, s amelynek két évtizednyi elszánt gyűjtőmunkája nélkül ma nem beszélhetnénk érdemben az 1940-es évek végén betiltott (és sokáig a táncszakma emlékezet emlékezetéből is törölt) mozdulatművészetről.
A nap egyik fontos eseménye volt az a sokszereplős kerekasztal-beszélgetés, amelyen a táncművész és -pedagógus szakma képviselői elsősorban a testkultúra és a közoktatás kapcsolatáról beszéltek. A résztvevők egyetérettek abban, hogy a Dienes Valéria által megfogalmazott célok ma is érvényesek. Mivel az idegrendszer fejlődése nagyban függ a gyerekkori mozgásformáktól, a testkultúra az érintőképernyő korszakában döntő kérdéssé vált. A beszélgetés résztvevői – a szakegyetem és -múzeum, a minisztérium, a témával foglalkozó egyesületek vezetői – azzal álltak fel az asztaltól, hogy közösen kezdeményezik a test és a tánc szerepének újragondolását a Nemzeti Alaptanterv most kezdődő újragondolása során.
Szinte az elhangzottakat folytatta a mozdulatművészeti napot záró két művészeti produkció. A KÉTség, a vegyes képességű alkotók Artman Egyesületének produkciója, Gyulavári Ágnes és Tóth Károly duója. Gyulavári Ágnes iskolázott testű, nagyszerű felkészültségű alkotó, Tóth Károly mozgásában erősen korlátozott, tolószékbe kényszerült, hallatlan akaraterejű fiatalember. Kettejük szorosan összehangolt mozgása nem szánalmat ébreszt a nézőben, hanem a mozgás korlátaira hívja fel a figyelmet az egészségesnek mondott test esetében is, és beszámol az érzékeny együttműködésről, amely a végzetesen különböző léthelyzetek közt mégiscsak létrejöhet.
A Szintek és irányok a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, a Magyar Mozdulatkórus és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium növendékeinek előadása volt Pálosi István vezetésével. A helyszín pedig a Műcsarnok apszisa, amelyben a Rejtett történetek kiállítás alatt a helleraui kolóniában működött mozgásművészeti színház számára Adolphe Appia által tervezett monumentális díszlet rekonstrukciója magasodik. Az emelkedett térben a közel száz táncos Dienes Valéria orkesztika mozdulatrendszerének alapján a lépés-járás szertartását mutatta be, a mozdulat ünnepélyével zárva az estet.
A Rejtett történetek című kiállítás 2019. január 20-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.
Fotó: Csorba Károly
