Az I. kerületi Várnegyed Galériában Felismerés címmel nyílt kiállítás a időskori emlékezéssel kapcsolatban, számos művész közreműködésével. A demencia nem csupán egyéni sors, hanem globális társadalmi kihívás is, amely újfajta figyelmet és megértést igényel. Ebben a folyamatban a kulturális intézmények fontos szerepet vállalhatnak: hidat építenek az emlékezet, a párbeszéd és a kapcsolódás felé.
A kultúrának és a művészetnek meghatározó feladata, hogy a társadalom kérdéseit és dilemmáit láthatóvá tegye közös tereinkben és alkotások révén ösztönözzön a megértésre, kapcsolódásra.
A demencia a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek súlyos hanyatlásával járó állapot. A demencia az érzékelésünk vakfoltján lépkedő betegség. Nem vagyunk eléggé tájékozottak a korai jelek felismerésében, helyes értelmezésében, miközben a demencia nem csupán az emlékezés folyamatát érinti, hanem a nyelvet, az identitást és az emberi kapcsolatokat is, kettős csendet hagyva maga után.
Hazánkban közel 250 000 diagnosztizált beteg van, ez a családi környezettel együtt 1 000 000 érintettet jelent. A világban ez a szám több mint 55 millió embert jelent, a prognózisok szerint ez 2030-ra 78 millióra, 2050-re pedig 139 millióra emelkedhet.
A demencia tehát nem csupán egyéni sorsokat érint, hanem globális társadalmi kihívás is, amely egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi rendszerekre, a családokra és a gondozókra. Az idősödő népesség növekedésével párhuzamosan kulcsfontosságúvá válik a korai felismerés, a megelőző és a támogató közösségi rendszerek kialakítása. Olyan módszerek társadalmi szintű elsajátítása, amivel a betegség súlyos szakasza évekkel eltolható.
A múlt nem tűnik el nyomtalanul, hanem rögzül a minket körülvevő világban – az otthonokban, a tárgyakban, a városi és közösségi terekben. Ahogyan Maurice Halbwachs megfogalmazta: „Nem idézhetnénk fel újra a múltat, ha a bennünket körülvevő anyagi környezet nem őrizné meg azt.”
Ez a kiállítás olyan képző- és iparművészeti alkotásokat mutat be, amelyek érzékenyen reflektálnak az idő múlására, az elszigetelődésre, valamint a családi és kommunikációs kapcsolatok átalakulására. Megfogalmazza a kétségbeesés, a magány és a stigmatizáltság érzését, miközben ezeket feloldó megoldásokat keres. A demenciával élők és hozzátartozóik gyakran a társadalom láthatatlan tagjaivá válnak, miközben életük egyre inkább beszűkül.
Orosz Károly: Egy életvonal, 2010
A látogatók számára lehetőség nyílik, hogy saját emlékeikkel és tapasztalataikkal kapcsolatba lépve felismerjék: az emlékezés nem csupán egyéni, hanem kollektív élmény is lehet. A tárlat célja teret adni a jelenség mélyebb megértésének, a megváltozott valóságérzékelés elszigetelt tapasztalatait összefűzve közös gondolkodásra és párbeszédre invitálni.
Kiállító művészek:
Bodnár Enikő, Hitka Viktória, Kustán Melinda, Maevszka-Koncz Borjana, Petőcz András PRO SYMPOSION művészei: Ferenczi Zsuzsa, HAász Ágnes, Horváth Ildikó Mária, Kenesei Zsolt, Lisányi Endre, Nógrádi Kiss Magdolna, Orosz Károly, Paczona Márta Éva, Razheva Marina és a LÁMPÁS ’92 Alapítvány, Normafa Idősek Otthona
Kurátorok: Körtvély Adrienne és Rozgonyi Júlia
A FELISMERÉS című tárlat 2025. április 25-ig tekinthető meg.
A kiállításához kapcsolódó Kulturális intézmények szerepe a demencia megértésében című program arra vállalkozik, hogy párbeszédet nyisson a művészet és a társadalmi felelősség határterületein. Az esemény vendége, Bokonics-Kramlik Márta, a Szentendrei Skanzen múzeumpedagógusa, a nemzetközileg is elismert Skanzen Demencia Program egyik megalkotója, olyan tapasztalatokat oszt meg, amelyek újraértelmezik a múzeumi és galériás terek szerepét a demenciával élők és hozzátartozóik életében.
Borítóképet készítette: Melegh Noémi
