Falumúzeumi esték címmel tudományos, ismeretterjesztő programsorozatot indítottak útjára Zalaegerszegen. Mint ismert, az ország első szabadtéri néprajzi gyűjteménye - a Göcseji Falumúzeum - tavaly volt 50 éves, s ezzel az idei programsorozattal is méltón szeretnének megemlékezni az intézmény elmúlt néhány évtizedéről. A göcseji tájegység és a Göcseji Skanzen múltja, jelene, jövője iránt érdeklődőket invitáltak a rendezvényre.
A programsorozat első előadója a zalaegerszegi Göcseji Múzeum nyugalmazott igazgatója, Dr. Vándor László régész volt. Ahogy fogalmazott, a kezdetek történetének elmesélését megkönnyíti számára, hogy elődje, Dr. Németh József múzeumigazgató korábban már megírta azt, így ő az első viharfelhőkkel tarkított időszakot könnyen fel tudja idézni.
A rendezvényen megtudtuk, hogy az 1968-ban átadott Göcseji Falumúzeum helyszíneként eredetileg több városrész is felmerült. A Május 1. ligeti terveket már többen ismerik a tavaly a belvárosi kirakatokban megjelenített krónikának köszönhetően. Azt viszont kevesebben tudják, hogy az Alsóerdő is felmerült lehetséges helyszínként, hiszen ott nem volt vizes és ingoványos a talaj. Azonban az akkori döntéshozók azt mondták, az a vidék a várostól nagyon messze van. (Az évtizedek során a távolinak tűnt erdős terület Zalaegerszeg déli városrészévé vált, közkedvelt szabadidős központja a településnek.) Így a befutó az eredeti helyén álló Hencz-malom és környéke, a Zala folyó holtága lett. A városban mindenki örült a létesítménynek. Még úgy is, hogy ismert hiányok kísérték a skanzen kezdeti éveit. Ilyen volt a városi csatornahálózathoz való bekötés hiánya, a szerény méretű parkoló, a malom újbóli működésbe hozásának a meghiúsulása, a területen a közvilágítás hiánya, a vizes föld, ami gyakran okozta a házak nedvesedését és gombásodását. Ráadásul az épületeket konzerválás nélkül telepítették a területre. Ahogy sejteni lehetett, a létesítmény
mind az ötven évét végigkísérték ezek a nehézségek.
Az azonban örvendetes volt, hogy országos figyelem övezte hazánk első szabadtéri múzeumának a megnyitását. Távoli megyékből, a fővárosból érkeztek osztálykiránduló csoportok, szocialista brigádok, turistacsoportok, IBUSZ vendégek, politikai delegációk. A nyolcvanas években aztán a látogatószám visszaesett. Azontúl, hogy bevételkiesés
mutatkozott, további problémák jelentkeztek a skanzen területén.
A zsúpfedeleket cserélni kellett, de közben a magyar mezőgazdaság áttért a magas rozsról a sokkal alacsonyabb rozsfajták termesztésére, ami tetőfedésre alkalmatlan volt. Így olyan gazdát kellett keresni, aki az intézmény számára megfelelő típusú növényt termesztett. A Zala-holtág is problémás lett, büdös, állott pocsolyává változott, így a folyamatos vízutánpótlást is meg kellett oldani, ezt átmenetileg egy süllyesztett csővel sikerült orvosolni. A falumúzeumra irányuló figyelem egy idő után elterelődött: a város megszerezte a Kisfaludi-hagyatékot, a Göcseji Múzeum megrendezte az első nagy állandó kiállítását, Zala megyéhez visszacsatolták Keszthelyt és ezzel együtt egy felújításra szoruló múzeumot. De a Göcseji Falumúzeum fogadóépülete - ami 1974-től egy apró erdészeti faház volt - később megújult és a ma ismert épület köszönti a látogatót. De ez már a rendszerváltás utáni évek hozadéka.
Varju András, az est házigazdája elmondta, az év során összesen hat alkalommal - minden hónap egy csütörtöki napján - a tájegységet jól ismerő, történetét szívén viselő előadók mesélnek az érdeklődőknek. Következő alkalommal május 23-án Marx Mária etnográfus és dr. Ribiczey Pál, az Együtt Zalaegerszegért Egyesület volt elnöke a falumúzeumba
került zalacsébi fatemplomról mesél, június 20-án pedig Bíró Friderika
néprajzkutató, muzeológus lesz a vendég.
Előzmény:
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/otven-ev-a-kirakatban
