Barcelona a kultúra- és művészetrajongók fellegvára, amely az épített környezet változatosságának, valamint a világszínvonalú művészek alkotásait felsorakoztató múzeumoknak köszönhetően sokaknak bakancslistás helyszín. Azonban a belvárosi forgatagtól távol, közel 5 hektáron a spanyolországi építészet teljes kavalkádja tárul a látogató elé egyfajta falu a városban jelleggel. De mi is pontosan a Poble Espanyol?
Ha Barcelona, akkor a többségnek Antoni Gaudí organikus építészete jut eszébe, akinek a munkásságának legjavát a katalán főváros őrzi. Maga a város is felér egy építészeti múzeummal, ahol egymást érik a néhol mór, máshol gótikus, vagy arab-perzsa jegyeket viselő Gaudí-épületek, vagy éppen a merész, színes cserepekkel díszített köz- és lakóépületek. A legnagyobb vonzerőnek számító Sagrada Família (Szent Család-templom) a tavalyi évben 4,8 millió turistát fogadott a világ minden tájáról, maga mögött hagyva a madridi Prado vagy a Reina Sofía Múzeum éves látogatószámát.
Az Antoni Gaudí által tervezett Casa Batlló, amely UNESCO világörökségi helyszín.
Az épített környezet mellett legalább két tucat kihagyhatatlan múzeum őrzi és mutatja be a katalán történelmet, kultúrát és tárgyi örökséget. Ezek közül az egyik legizgalmasabb, az egykori hajógyár épületében kialakított Museu Marítim de Barcelona (Tengerészeti Múzeum), amelynek állandó kiállítása a hajózás és hajóépítés történetét mutatja be, hajómaketteken, navigáláshoz használt eszközökön és interaktív digitális platformokon keresztül. Leglátványosabb eleme a spanyol királyi gálya életnagyságú másolata. Aktuális, 2025 októberéig látogathatóThe infamy című időszaki kiállítása az elmúlt évek kutatási eredményei alapján egy érzékeny témát, a gyarmati rabszolgaságban való katalán részvételt dolgozza fel.
A spanyol királyi gálya másolata a Tengerészeti Múzeum épületében.
Barcelona városszövetét a Museu d’Istoria de Barcelona (MUHBA, Barcelona Történeti Múzeuma) helyszínei hálózzák be, ugyanis az intézmény a város római kori alapításától egészen napjainkig bezárólag teszi hozzáférhetővé annak tárgyi és szellemi örökségét. Olyan ikonikus örökséghelyszíneket tudhat magáénak, mint a Güell Park, a Nagy Királyi Palota, vagy az 1936-ban kezdődő spanyol polgárháború idején létesített légoltalmi óvóhely (Refugi 307), de emellett számos régészeti lelőhelyet, illetve egykori ipari épületben kialakított kiállítóhelyet is felfedezhetünk köztük. A MUHBA nem csak a helyi közösséghez, hanem a kezdeményezésére létrejött, több mint 20 európai városi múzeumhoz, kutatóközponthoz és egyetemhez köthető City History Museums and Research Network of Europe (CITYHIST Network) szervezethez is kapcsolódik, amely a városi közösségek történelmét, tradícióit és kultúráját örökíti tovább a következő generációk számára.
A városban a legreprezentatívabb múzeumépületben a Museu Nacional d’Art de Catalunya (Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum) székel, amely Spanyolország egyik legnagyobb gyűjteményével rendelkezik. A Palau Nacional számos tárlatnak ad otthont. A kronologikus áttekintést a románkori falfestmény-gyűjteménnyel indítja, egészen a katalán modernizmusig bezárólag, felölelve a gótikus, reneszánsz és barokk művészetet, a legnagyobb európai festők, köztük El Greco, Tiziano, Velázquez, Dalí vagy Picasso alkotásait felsorakoztatva. Noha Pablo Picasso több mint 4000 alkotását egy külön erre a célra alapított művészeti múzeum (Museu Picasso) kezeli.
15. századi oltárkép a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum állandó kiállításából.
Színes ólomüveg ablakok a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum gyűjteményéből. (Francesc Labarta, 1911)
Az 1929-ben Barcelonában megrendezett nemzetközi világkiállításra való felkészülésnek köszönhetően olyan nagyszabású építkezések kezdődtek a városban, amelyek ma is jelentősen alakítják a városképet, hiszen a korábban bevett gyakorlattal ellentétben sokat véglegesnek terveztek. Az esemény 120 hektáron valósult meg, melynek helyszíne a városközpont szomszédságában magasodó Montjuïc-domb volt. Itt nem csak a spanyol-reneszánsz ihlette Palau Nacional épületegyüttese, valamint a ma már modern megjelenést tükröző Olimpiai Stadion épült fel ebből az alkalomból, hanem építészeti, illetve néprajzi szempontból egyaránt jelentős látványosságot is átadtak a nagyközönségnek.
A 117 épületből álló, eredetileg ideiglenesnek szánt Poble Espanyol (spanyolul Pueblo Español), azaz Spanyol Falu Spanyolország tájainak építészeti hagyományait mutatja be az eredeti épületek méretarányos másolatain keresztül.
De mi, vagy kik kellettek ahhoz, hogy a spanyol vidéket az éppen akkor metropolisszá fejlődő Barcelonában reprodukálják?
A spanyol művészeti hagyományok bemutatására a szervezők Josep Puig i Cadafalch híres katalán építész javaslatára a világkiállítás alkalmából egy falumúzeum létesítése mellett döntöttek. Ebből a célból, a Poble Espanyol területére tervezett munkálatok megkezdése előtt egy 4 fős csapat indult útnak az Ibériai-félsziget épített örökségének dokumentálására. A résztvevők között találjuk Miquel Utrillo mérnök, festő, műkritikust, Xavier Nogués festőt, műszaki rajzolót, továbbá Francesc Folguera és Ramon Reventós építészeket, akik az egy hónapos utazás alatt 20.000 kilométert tettek meg autóval és több mint 1600 településre látogattak el. Az elképzelés a tervezett komplexum létrehozása kapcsán az volt, hogy az épített környezet értékeire hívják fel a figyelmet. Mindemellett nagy hangsúlyt fektettek a hitelességre, jóllehet a fogalomkör más módon került alkalmazásra, mint a hazai szabadtéri múzeumi gyakorlatban. Míg hazánkban a svéd minta szerint a hitelesség kérdése a történeti kontextuson túl – vagyis az épület berendezése, valamint mikrokörnyezete egykori lakóinak foglalkozását, vallását, társadalmi helyzetét is tükrözi – a korhű anyaghasználatban is tetten érhető, addig a Spanyol Falu esetében az építés során az eredetileg használt építőanyagot modern anyagokkal helyettesítették, s a valósághű megjelenés csupán a részletek kidolgozottságán figyelhető meg.
A tanulmányút során több mint 1000 fényképet készítettek, amelyek segítségével kiválaszthatták a végső, legkarakteresebbnek és leglátványosabbnak ítélt épületeket a projekthez. A vázlatokat, feljegyzéseket is tartalmazó gyűjtemény nem csak építészeti, de néprajzi szempontból is dokumentálja a spanyol vidék 1927. évi állapotát. A munkálatot 1928 januárjában kezdték meg, amely 13 hónapig tartott. Ennek során az eredetileg tervezett faszerkezet helyett vasbetont alkalmaztak, így nem csak a tartósságot, hanem a tűzállóságot is biztosították. Az eredeti építőanyagok, vagyis a fa, kő, illetve tégla imitálására gipszet és cementet használtak, a kívánt idomot öntőforma segítségével érték el. Az építkezést a román stílusú kolostor, a Fő tér kialakításával és a Városháza épületével kezdték. A homlokzatok hiteles másolatának elkészítése mellett a különféle díszítőelemek, címerek megjelenítésére is nagy hangsúlyt fektettek.
Az elkészült utcák, terek nem csak az épületeket és a különböző építészeti stílusokat, hanem az azokon keresztül bemutatott 15 autonóm spanyol közösséget is összekötik.
A múzeumot Ávila középkori városkapuján keresztül közelíthetjük meg, de talán leghangsúlyosabb eleme a központi részen található, eredetileg az aragóniai Utebo városában megtekinthető, mudéjar stílust bemutató harangtorony, amelyet a Santiago de Compostela-hoz (Szent Jakab-katedrális) vezető lépcsősor másolatán keresztül érünk el.
Utebo városának harangtornya ihlette épület a Poble Espanyol területén.
A legjelentősebb spanyol épületek mellett a vidékre jellemző hagyományos lakóházak is megjelennek Andalúzia, Aragónia, Katalónia, Navarra, illetve Murcia térségéből. Legmagasabb pontján a 11-12. századi katalán kolostorok stílusát ötvöző Monastir de Sant Miquel található, ahonnan a városra is páratlan kilátás nyílik.
Monastir de Sant Miquel kerengője a Poble Espanyol területén.
A látogatható épületeken túl a területen egy, a spanyol kortárs művészek különböző korszakokból származó alkotásait bemutató múzeumot (Museu Fran Daurel) is létesítettek, ahol újra feltűnnek Picasso, Dalí és Miró munkái.
Enteriőr fotó a Fran Daurel Múzeum kiállítóteréből.
Emellett számos kézműves tevékenykedik a múzeumban, így a látogatóknak lehetőségük nyílik különböző workshop-okon való részvételre, legyen szó kerámia, textil, bőr, valamint üveg dísztárgyakról, vagy akár ékszerről, amelyeket az üzletekben is megvásárolhatnak.
A minél teljesebb körű múzeumi élmény elérése érdekében különböző rendezvényterek is kialakításra kerültek, valamint vendéglátó egységek szolgálják a látogatók teljeskörű kikapcsolódását.
Érdemes tehát Barcelona megszokott turista útvonalairól letérni és valami igazán különleges élménnyel gazdagodni!
Borítókép:
Utcaképek a Poble Espanyolból
