Minden hónapban a zalaegerszegi Göcseji Múzeum közösségi oldalán, weboldalán és vitrinkiállításán megjelenítünk egy olyan műtárgyat, ami vagy jellemzi az adott időszakot, vagy a közelmúltban került hozzánk. Márciusban egy nemesfémből készült műtárgyat ismertetünk meg a közönséggel.
Az intézmény komoly értékőrzést végez, hiszen csak a történeti tárgyi gyűjteményben 7.400 műtárgy található. A múzeum raktárában szerényen megbújik egy ezüstből készített asztali csengő, aminek a felső részét rovátkoltfogantyú díszíti. Ez gömb formájú nyakkal illeszkedik a palásthoz, aminek az oldalán gravírozott folyóírás olvasható:
„Zalamegye közönségének,
Mgs Grf Szápáry Géza főispánsága alatt,
tisztelete jeléül
Blau Pál t. m. esküdt
1869k évben”
A csengőt nagy valószínűséggel a Zala vármegyei közgyűléseken használták. Akkoriban a belvárosi Kvártélyház épületében döntöttek a nagy kérdésekről, és nemcsak ülésteremként és irodaépületként szolgált a ház, hanem itt volt a szálláshelye a fő- és alispánnak, valamit családtagjaiknak is. Az épület előtt pedig számos közéleti esemény zajlott.
Az akkori főispán, Gróf Szapáry Géza nemesi család sarja, honvéd tábornok volt az 1848-49-es szabadságharc idején. A fegyverletétel után fogságba került, de sikerült kiszabadulnia és külföldre menekülnie. Hazatérése után 1861-ben országgyűlési képviselő lett, majd 1867-ben Zala vármegye főispánjává választották. Innen Fiumébe szólította a sors, ahol kormányzó lett. Az ezüst csengettyűt tehát zalai tartózkodása kezdetén kapta ajándékba Blau Pál, a nagykanizsai Blau M. Fiai cognac-gyár tulajdonosától.
Ki volt Blau Pál? Nagykanizsán e név ismerősebben cseng, Kunics Zsuzsanna, a Thúry György Múzeum történésze számos tanulmányában megemlíti a Blau család tevékenységét és a zalai városban betöltött meghatározó szerepét. A neves konyakgyár elődjét az édesapa, Blau Mózes alapította, majd a pálinkafőzde rum- és likőrgyártással bővült. Magyarországon elsőként Blau Pál vállalkozása állított elő francia módszerű lepárlással konyakot. Termékeiket kis- és nagytételben, tehát palackokban és hordókban is kínálták eladásra. A választék széles volt: konyak, rum, likőr, szilvórium, barack-, törköly-, borókapálinka mellett sósborszeszt is gyártottak.
Az ezüst csengőnek tekintélyt parancsoló, öblös, mégis csodásan tiszta hangja van. Ha a Göcseji Múzeum folyosóján megkongatjuk a 13,5 cm magas harangocskát, mindenki felkapja a fejét. Hangja egy pillanatra megidézi a múltat. Ha meg szeretné hallgatni, a múzeum weblapjának blogrovatában megteheti:
https://gocsejimuzeum.hu/blog/2022/03/ezust-csengo
Felhasznált irodalom:
Megyeri Anna: Utcák, terek, emberek
Kunics Zsuzsanna: 38 neves kanizsai férfi portréja
Fotók:
Blau Pál - 1880. Varga testvérek felvétele (TGYM)
Szapáry Géza - olajfestmény (GM)
ezüst csengő - a gravírozott folyóírás részlete
