Minden hónapban a Göcseji Múzeum közösségi oldalán megjelentetünk egy olyan műtárgyat, ami jellemzi az adott időszakot. Ősszel, amikor a természet talán a legszínesebb arcát mutatja, előszeretettel járunk piacra. A zalaegerszegi piacon sokféle zöldséget és gyümölcsöt kínálnak, és persze gesztenyét is árulnak: aprószemű, közepes méretű, óriás, világosbarna vagy éppen csíkos héjú, lapított és gömb formájú… minden igényt kielégítő a választék.
A fényes felületű gyümölcs minden vásárnapon csalogatja a vendéget, és még a borsos kilogrammkénti árát is elnézzük neki. A szelídgesztenye sokak kedvenc őszi csemegéje, és bár viszonylag könnyű az elkészítése, mégis nehezen állunk neki. Túl macerás - gondoljuk. Van, aki a főttre, míg mások a sült gesztenyére esküsznek. Zala amúgy is bővelkedik gesztenyeerdőkben, érdemes kipróbálni otthoni elkészítéssel az édes, finom csemegét.
A sült gesztenye elkészítéséhez tippeket is kapunk a piaci árusoktól áztatás és beirdalás témában, és persze elengedhetetlen egy jó sütő is. Ma már leginkább tepsibe vagy kerámiatálba helyezzük a szemeket, de régen a serpenyőt házilag kilyuggatták, ami nagyszerű kelléknek bizonyult. Ahogy ez a képen is látható. A tárgy a Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményének egyik darabja.
Hajdanán a gazdák termésüket messze vidékre vitték eladni. Szekerükön ott volt a gesztenyesütő serpenyő, és faluról falura járva sütötték a gesztenyét. A vasi gesztenyések eljártak Stájerországba, Sziléziába, a nagybányai gesztenyét Tokajig, Déváig, Debrecenig hordták.
Azt tudták, hogy a szelídgesztenyefa levele alomnak is kitűnő, és voltak helyek, ahol a toll helyett még a 20. század elején is párnába tették töltőanyagnak?
