A Damjanich János Múzeum új állandó kiállítás létrehozásával kíván tisztelegni Jász-Nagykun-Szolnok megye kiemelkedő régészeinek emléke előtt. Az intézmény öt személy, Hild Viktor, Balogh Béla, Kaposvári Gyula, Csalog Zsolt és Stanczik Ilona életútjának bemutatásával mutatja be a 19. és a 20. század régészeti mozgalmait.
A kiállítás második egysége egy fiktív temető, ahol a különféle ásatásokból összeválogatott sírok érzékeltetik, hogy a nagy elődök által megkezdett úton hová jutott el a múzeum régészeti gyűjteménye a 21. századra.
A kiállítás Hild Viktor, a 19. századi műgyűjtő munkásságának bemutatásával indul; szöveggel, fotókkal, általa gyűjtött és leltározott tárgyakkal és a kéziratos Hild-naplóról készült reprodukciókkal.
Ezt követi a múzeumalapító Balogh Béla muzeológusi pályafutását és ásatási tevékenységét összefoglaló tabló, melyet a rákóczifalvi ásatáson készült eredeti felvételek és a kéziratos leltárkönyvének részletei illusztrálnak.A tabló mellett elhelyezett tárlóban Balogh Béla által Szapárfalun, Szászberken gyűjtött őskori, szarmata és késő középkori tárgyakat tekinthetik meg a látogatók.
Kaposvári Gyula szervezője, első muzeológusa és közel harminc évig igazgatója volt a szolnoki intézménynek. A tárlat részeként régészeti munkásságát és az 50-es, 60-as évek múzeumépítő tevékenységét összegzi. Kaposvári Gyula régészeti munkásságának bemutatása során a Jászberény–cserőhalmi késő bronzkori és kelta, a Szolnok–szandai gepida temető, a Kenderes–Bánhalma, czebepusztai avar temető, illetve a szolnoki várból származó középkori és török tárgyakat ismerhetik meg az érdeklődők.
Csalog Zsolt gyűjteményfejlesztés- és rendszerezésben vállalt szerepét ásatási felvételekkel és az 1964-ben megnyílt régészeti állandó kiállítás fotóival illusztrálva jeleníti meg a róla készült tabló, valamint az általa feltárt lelőhelyek úgy, mint a Kenderes–kulisi és a Tiszaszőlős–csontosparti rézkori, a Törökszentmiklós–surjányi szkíta, a Tiszafüred–fertői-halmi bronzkori és a Rákóczifalva–kastélydombi honfoglaló leletek bemutatásával.
Stanczik Ilona a bronzkori többrétegű telepek feltárási módszerének kidolgozásában szerzettkimagasló érdemet, régészeti munkásságának összefoglalásaa Jászdózsa-Kápolnahalmon előkerült bronzkori leletekre összpontosít.
A megye múltjának felfedezését az említett szakemberek tudományos kutatásai és ásatásai indították el, méltán nevezhetjük őket a szolnoki régészet géniuszainak.
A kiállításban bemutatott 19 temetkezési forma mindegyike kiemelkedő, egyik legérdekesebb installációnakaz a rézkori kurgán (kunhalom) ígérkezik, melynek egy szeletét mutatja be úgy a kiállítás, hogy kívülről egy sírkamrát láthat a látogató, melynek alján egy felöltöztetett bábu lesz elhelyezve, abban a helyzetben, ahogy feltételezhetően a sírba helyezték a temetéséről gondoskodók.
A csontvázas sírok a padlószinttől kb. 45 cm-re megemelt ácsszerkezetű dobogóba lesznek besüllyesztve, melyeket biztonsági üveglapok, vagy pedig a padozatból kiemelkedő üvegburák fednek majd. A hamvasztásos sírok bemutatását pedig az ablakokat eltakaró ún. előtétfalba süllyesztett tárlók teszik lehetővé.
Az állandó kiállítás különlegessége, hogy a teljesen elsötétített tér hatalmas boltozata az éjszakai csillagos égbolt képét jeleníti meg felismerhető csillagképek formájában. Erre utal a kiállítás címe is, amelyben a csillagok kifejezés egyben a megyei géniuszok régészetben betöltött, a szakma által elismert szerepét is jelzi.
Borítókép:
A Magyar Géniusz Programban elnyert támogatásból megvalósuló kiállítás részleteit Horváth László, múzeumigazgató és Kelemen Angéla, a Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának osztályvezetője ismertette a sajtó képviselőivel 2022. december 7-én a múzeumban.
