2014 óta a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium című kiállításban a Szolnoki Művésztelepen alkotó szobrászok és az ország különböző pontjáról vendégként érkező művészek mutatkoznak be évről-évre beszámoló kiállítás formájában. A Damjanich János Múzeum és a Szolnoki Művésztelep hagyományosan szoros és sikeres együttműködésének köszönhetően 2020-tól a múzeum ad otthont az eseménynek.
Az idei évben kiállító művészek: Baráth Fábián, Boros Miklós János, Gálhidy Péter, Gergely Réka, Gilly Tamás, Kotormán László, Kuti László, Révi Norbert és Szabó György.
Baráth Fábián, a Szolnoki Művésztelep alkotója, a Magyar Szobrász Társaság elnökhelyettese és a Szolnoki Képzőművészeti Társaság tagja, valamint a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium alapító tagja a tárlat rendezése közben osztott meg részleteket az idén 9. alkalommal nyíló rendezvényről:
A szimpózium létrejötte az alkotói igény mentén merült fel több mint tíz évvel ezelőtt. A kiállító művészek közül mindenki kiveszi részét a szervezési feladatokból. Az elsődleges szempont, hogy jó művek szülessenek. Nincs témára vonatkozó koncepció, ami meghatározná egy-egy év tematikáját, fontosabb, hogy a lehető legnagyobb szabadságban lehessen alkotni.
A személyi összetételre vonatkozóan olyan szerkezetet igyekeztünk kialakítani, ami egyszerre biztosítja, hogy az alkotótábornak felismerhető, jól körvonalazható arculata legyen, ugyanakkor minden évben frissességet, újdonságot is tudjon hozni. Ez abban áll, hogy vannak állandó résztvevő szobrászok, illetve minden évben meghívunk vendégeket. Kilencedik éve állandó résztvevők a Szolnoki Művésztelep szobrászművészei és a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpóziumot alapító hármas. A nyári alkotótáborba olyan művészeket hívunk vendégalkotónak, akikről úgy gondoljuk, hogy szakmaiságukban, műveik gondolatiságában a szimpózium alapgondolatához hasonló attitűdöt valósítanak meg, ami a Szolnoki Művésztelep sajátja is egyben. Fontos, hogy a részvétel lehetősége ne kizárólagos legyen, hanem az lehetőség szerint nyíljon meg többek számára. Ily módon a beszámoló kiállítás is mindig hoz újdonságokat, és komplex képet mutat.
Kiállító művészként számodra mi a legfontosabb, hogy megjelenjen a kiállításban?
Az, hogy legyen tiszta a kép, hogy a kiállítás összessége egy kerek egészt alkosson. Amikor a művek elkészülnek, mindenki a saját autonóm szobrászatát valósítja meg, belső invenciót követ, azt kísérletezi, ami éppen benne van. Mivel a szobrok mindenkinek a saját rendszerén és egyéni alkotói stílusán belül jönnek létre, a beszámoló kiállítás fő jelentősége, hogy mindezek egységet alkotnak.
A kiállítás, a művek térben való elrendezése egy újabb mű; ugyanolyan alkotómunka, mint magának a szobornak a létrehozása és annak kivitelezése, hogy a különböző művészek alkotásai miként alkotnak új rendet a kiállítótérben, a rendező találékonyságán és érzékenységén múlik. A cél, hogy a tárlat mutasson egységet, minden szólam külön és egyben egyaránt jól hasson.
Most, a kiállítás rendezése közben milyen érzések vannak benned a kiállításnak helyet adó térben?
Várakozás az iránt, hogy hogyan fog mindez látszani, és miként csengenek majd össze egymással a szobrok, valamint elképesztő munkakedv és tenni akarás.
Saját alkotásaid közül melyiket emelnéd ki a IX. Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium kiállításból?
A Hajtás című munkát említeném, amely vaslemez-bronz kombináció, egy picike dombormű, de olyan magas plasztikában, hogy szinte kezd kilépni ennek a kategóriának a kereteiből. Ez foglalkoztat most az absztrakt vonalon, jelenleg ez az első darab, de lesz még folytatása.
Boros Miklós János a Képzőművészeti Egyetemen Jovánovics György osztályában végzett, jelenleg pedig a Debreceni Egyetemen tanít szabadkézi rajzot építészmérnök hallgatóknak, emellett a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakosait is oktatja. Kezdettől fogva nagyon intenzíven vesz részt a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium szervezői és rendezői munkafolyamataiban. Munkái mindig kísérletezőek, gyakran kombinál anyagokat. Művészetében központi szerepet játszik az optika; tükröket, üvegfelületeket, különféle áttetsző fényvisszaverő felületeket alkalmaz. Emellett van egy hagyományos vonala is, amikor klasszikusan, a szobrászi formaképzés hagyományosabb módozataival közelít az anyaghoz.
Gálhidy Péter munkái filozofikus hangnemben szólalnak meg, a művész ihlető forrása a természet. Gálhidy Péter a világnak azokat az elemeit emeli be a kiállítótermi művészetbe, amit az ember akkor vesz észre, amikor elhagyja az épített környezetet – fűszálak, falevelek, faágak sokszor nagyításban, vagy direkt öntvényként eredeti méretükben – azzal a meghatározó szellemiséggel, ami az embert az élet legfontosabb kérdéseire vezeti.
Gergely Réka munkássága a mai kortárs képzőművészet jellemző irányvonalához áll közel a műfaji határok föloldásában. Nagyon változatos az anyaghasználatban, Gergely Réka képes egy-egy művön belül a textilt és bronzot összehozni, miközben mindez érezhetően stabil szobrászati alapokon van, érzésem szerit Gergely Réka alkotói spektruma a szobrászat hagyományos kereteit meghaladta, ezért nyit az installatív irányok felé. Mondanivalója mindig filozofikus, kapcsolódik a keleti kultúrákhoz, konkrétan a japán művészeti hagyományokhoz.
Gilly Tamás, a „titokzatos” forma megtalálója. Mély ösztönökkel és nagyon magas szinten gondolkodó alkotó. Szobraira jellemző, hogy hatalmas energiát sugároznak, ugyanakkor kivitelük mindig finom érzékenységgel teli. Teljesen egyéni formavilág és tradicionális formakezelés jellemző rá. A mai magyar szobrászat egyik legnehezebben megközelíthető, mégis leginvenciózusabb alakja.
Kotormán László korábbi munkáinak anyagai a gránit vagy más kemény kövek. Ezek olyan anyagai a szobrászatnak, amelyek megmunkálásához elképesztő kitartás és koncentráció szükséges. Ez az őserő sugárzik munkáiból, szinte földtörténeti időket tár elénk, miközben techtonikus erőket mozdít meg. Földrészeket és kontinenseket alakító erők sugároznak köveiből. Amikor pedig bronz kerül a kezébe, finom, aprólékosan kivitelezett belsőséges emberi érzelmeket hordozó plasztikákat alkot.
Kuti László három évtizede tanít Pécsett és készíti fel a középiskolás diákokat az egyetemi felvételire. Nagyon sok szobrász van az országban, akik tőle kapták meg az alapokat ahhoz, hogy ma művészi szinten alkossanak. Magas szintű tárgyi műveltséggel rendelkező alkotó, aki nagyon szabad gondolkodású ember, ez munkáiban is erősen megjelenik. Folyamatos kísérletező, alkotói hozzáállása mindig az újat keresi. Anyaghasználata is tükrözi ezt, a kemény kövektől a betonon, bronzon, gipszen át Kuti László mindenben képes szobrot látni.
A IX. Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium beszámoló kiállítását Fazakas Réka, a Műcsarnok kurátora nyitotta meg.
A kiállítás megtekinthető 2023. január 29-ig, szerdától vasárnapig 9-15 óra között a Damjanich János Múzeum Időszaki kiállítótermében.
Fotók: Simon Ferenc
