A Nyitott terek - Inklúzió a múzeumban együttműködés keretein belül Érezd, hogy értsd címmel 2025. április 28-án rendeztünk interaktív workshopot, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum könyvárában.
A nagysikerű szakmai műhelymunkát az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar gyógypedagógia-tanár mesterképzésének hallgatói vezették, akiknek a felkészülésben Farkasné dr. Gönczi Rita, a Slachta Margit Nemzeti Szocilápolitikai Intézet Fogyatékosságügyi Igazgatója nyújtott segítséget. Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet Nyitott terek - Inklúzió a múzeumban kezdeményezésének célja elősegíteni a múzeumi inklúziót, a különböző hátrányos helyzetű csoportok kulturális javakhoz való hozzáférését az intézményi oldal fejlesztésével, tudásátadással és az érintettek informálásával, bátorításával.
Hangolódásként bepillanthattunk a Gödöllő Táncegyüttes és a Parafónia zenekar Vedd észre! című közös produkciójába, elindítva a gondolkodást közösségről, élményről, befogadásról és a múzeumról. A workshop kezdetén kaptunk egy-egy saját, még üres múzeumot, amibe mindannyian beleírhattuk, milyennek képzeljük el a teljes befogadást, az akadálymentességet. A bemelegítő feladatok után trénereink vezetésével sérülésspecifikusan ismerkedhettünk meg egy-egy fogyatékossággal élő csoport igényeivel. A különböző témák feldolgozása minden esetben egy rövid, szakmai ismertetővel kezdődött, melyeket átélésen alapuló helyzetgyakorlatok és a résztvevőkkel közös ötletelés, feltérképezés és megoldáskeresés követett.
Az első terület, melyet Némethné Varga Viktória vezetésével érintettünk, a látássérültség volt. Az elméleti bevezető után párokba rendeződtünk és a látóvezető technikát gyakorolva elindultunk bejárni a Múzeum épületét és kiállítási tereit. Megtapasztaltuk, milyen érzés a zegzugos folyosókon, lépcsőkön és az esetenként zsúfolt kiállítási terekben közlekedni, tájékozódni a múzeumban. A kiállításban azt is megtanulhattuk, hogyan, hová érdemes elhelyezni a Braille-szövegeket, az esetleges tapintható tárgyakat, hangzóanyagokat. A program résztvevői között volt Nemes-Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Egyesületének elnöke, aki tapasztalati szakértőként szintén megosztott olyan szempontokat, technikákat, amik segítséget nyújtanak a teljesebb múzeumi hozzáférhetőség kialakításában. A következő megtapasztalás, szintén a kiállításban, a siketség és nagyothallás témája volt. Megtudhattuk, miért fontosak a megfelelő fényviszonyok, hogy milyen apróságokra kell figyelni a beszéd során (megkönnyítve ezzel a szájról olvasást) és hogy az ismertetni kívánt műtárgyhoz képest hová álljon a jeltolmács és hová a tárlatvezetést tartó múzeumi kolléga. Mindezek bár apróságok, hatalmas segítséget jelenthetnek a mindennapokban.
A könyvtárba visszatérve egy egészen más, mégis több ponton kapcsolódó témában, a könnyen érthető kommunikációban (KÉK) merülhettünk el. A múzeumi térben KÉK-et nemcsak írásban, a falra ragasztva, vagy füzetként mellékelve, de szóban is lehet használni, például élőszavas KÉK vezetés formájában. A korábbi alkalomhoz hasonlóan, a mostani workshopon is segítségünkre voltak Bernáth Borbála és Szabados Miklós tapasztalati szakértő kollégák, az NSZI munkatársai, valamit mentoruk, Tóth Gábor. A KÉK alapvető tudnivalóit Balogné Csóti Mónikával ismételtük át, majd után lehetőségünk volt kérdezni, beszélgetni a KÉK lektorként is dolgozó tapasztalati szakértőkkel. Mennyi idő átnézni egy-egy szöveget? Gyakran jártok múzeumokba? Milyen típusú szövegeket, milyen témákat ellenőriztek? - ez csak néhány kérdés volt a sok közül, melyeket feltehettünk tapasztalati szakértő kollégáinknak. A beszélgetést szövegalkotás követte - négy csapatban dolgoztunk, mindannyian egy késő római korból származó, hagymagombos fibula leírását kaptuk meg. Ezt a múzeumpedagógusaink által használt, “belsős” tárgyleírást kellett átalakítanunk a könnyen érthető kommunikáció eszközeivel. Bori és Miklós nem csak az elkészült átiratokat ellenőrizték, de bevonhattuk őket a fordítás, sőt, a szövegtervezés folyamatába is, így a könnyen érthető kommunikáció elméleti és gyakorlati alkalmazása mellett a lektorokkal közös munkát is megtapasztalhattuk.
Az ebédszünet után jelekről, jelentésről beszélgettünk. Nyeste Mária Irénnel és Dinya-Barna Dórával közösen ötleteltünk, hogyan tehetjük biztonságos, kiszámítható s ezáltal hozzáférhető hellyé a múzeumot pszichoszociális fogyatékossággal élő és autizmus spektrum zavarban érintett személyek számára egyaránt. Ezekben a témakörökben szintén végeztünk helyzetgyakorlatokat, egy kicsit megtapasztalva, milyen élmény is lehet számukra egy nyüzsgő, zsúfolt és hangos helyszín, majd hazai és külföldi jó gyakorlatok mentén elindulva közösen is átgondoltuk, milyen lépéseket tehetnek az intézmények, hogy a mindennapokban közelebb kerüljenek a mindenki számára egyenlő esélyű hozzáféréshez.
Számomra a közös munka egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a már-már játékos megtapasztalások egy nyitott és motivált közegben nemcsak elgondolkodtatók, de kifejezetten inspirálók is voltak. Amit szintén nagyon fontosnak tartok kiemelni, az az, hogy minden esetben vonjunk be tapasztalati szakértőket a közös munkába, érvényesítve így a semmit rólunk nélkülünk elvet és lehetővé téve, hogy már a tervezés folyamatától jelen legyenek az esélyegyenlőségi szempontok – a kezdeti szakaszban sokszor egy-egy apró változtatás vagy szempont észben tartása elegendő a pozitív eredmény eléréséhez, míg utólag már szinte lehetetlen, vagy csak roppant nehézkes lehet a javítás. A workshopon átélteket és tanultakat az az útravaló is támogatja, melyet trénereink minden résztvevő számára gondosan előkészítettek - az apró ajándékok mellett egy füzetkét is kaptunk a tarisznyánkba, mely az elhangzott legfontosabb tudnivalókat foglalja össze. A közös gondolkodás nem ért véget az Érezd, hogy értsd! workshop napján – a projekt résztvevőinek koordinálásával online műhely alakul az érdeklődő résztvevők számára, ahol folytatódhat a szakmai munka.
Ahogy jelentkezéskor, úgy a hétfői műhelymunka végén is egy rövid, anonim kérdőív várta a résztvevőket. Íme néhány válasz a visszajlezések közül:
„A témákat rögtön múzeumi közegben, a múzeumi életben gyakori/várható helyzetek mentén dolgoztuk fel. Olyan muníciót kaptunk a feldolgozott témák kapcsán, ami segít, hogy legyen egy alapvető elképzelésünk, mikor odalépünk a látogatóhoz.”
„Megismertem új múzeumi innovációt, számomra fontos, hogy tág ismeretem legyen a különböző fogyatékossági csoportok igényeiről.”
„Hasznosnak tartottam, hogy sokféle módszert megismertünk, de annak is örültem volna, ha egy-egy módszerben mélyedünk el jobban.”
„Érdekes, élményszerű feladatok voltak, a közös gondolkodás és tervezgetés pedig sokkal élénkebben megmarad, mint egy tudományos előadás, legyen az bármilyen alapos is.”
A workshopon készült fényképeket megtalálják Múzeum Most közösségi média felületeinken, Facebook és Instagram oldalainkon.
