A bécsi Belvedere Múzeum Kutatóközpontja 2019 óta szervez konferenciát Das Kunstmuseum im digitalen Zeitalter címmel. A rendezvény célja minden évben körüljárni a (nem csak a) művészeti múzeumokat érintő digitális trendeket, lehetőségeket és kihívásokat, átgondolni a mai, digitális világban betöltött szerepüket és lehetséges jövőképeiket. A konferencia első négy napján négy különböző tematika mentén szervezett online előadásokat hallgathattunk, majd pénteken kora délután egy helyszíni workshopra és egy hibrid módon megvalósuló pódiumbeszélgetésre került sor. Cikkünkben az idei év előadásain elhangzott legizgalmasabb témafelvetéseket és innovatív projekteket gyűjtöttük össze – bízom benne, hogy minden Olvasónk talál kedvére valót.
A hétfői nap témája a mesterséges intelligencia (MI) használata, és annak etikai aspektusai voltak.
Az első előadó, Lilian Cameron két gyakorlati példán keresztül mutatta be, hogyan dolgozhatnak együtt a múzeumok és a kis közösségek annak érdekében, hogy a mesterséges intelligencia múzeumi használata etikus és hiteles legyen.
Az első ilyen példa a régészetben egyre gyakrabban alkalmazott neurális hálókhoz kapcsolódik – az úgynevezett transfer learning segítségével lehetőség van arra, hogy a neurális hálót a fejlesztés egy későbbi szakaszában “finomhangolják”, ezáltal nincs szükség arra, hogy a tanítási fázisban nagy mennyiségben álljon rendelkezésére a későbbiek során használt kényes vagy sérülékeny információ. A Lilian által bemutatott projekt érdekessége, hogy a sziklarajzok felismerésére trenírozott mesterséges intelligenciát laikus felhasználók számára is elérhetővé tették – iskolások, túrázók, vadőrök és kutatók egyaránt közösen dolgozhatnak, hogy feltérképezzék a környék gazdag őslakos művészeti örökségét. A második példa az MI közösségekkel közös, etikus alkalmazására pedig a Sydney Zsidó Múzeum fejlesztése, ahol a látogatók holokauszt-túlélőkkel beszélgethetnek a digitális térben. A projekt során szorosan együtt dolgoztak a helyi zsidó közösséggel, a tanítóanyagot olyan túlélők beszámolói adták, akik vállalták, hogy csaknem száz különböző kérdésre válaszoljanak, miközben a szakemberek több kameraállásból is rögzítették az interjúkat. Kiemelten fontos volt, hogy a mesterséges intelligencia használatával is valósághűek maradjanak a beszámolók, így a generatív nyelvi modellek használata egyáltalán nem merülhetett fel. A múzeum munkatársai megállapították, hogy a látogatók sokkal több időt töltenek el az interaktív térben a túlélők virtuális másaival beszélgetve, mint az előre rögzített interjúk megtekintésével.
A második előadó, Kris Belden-Adams Dalí for the Digital age című előadásában ismertette, hogy a korai deepfake technológia segítségével hogyan keltették életre Salvador Dalít, aki nemcsak szelfizik a látogatókkal, de megvan a véleménye az aktuális időjárási viszonyokról és egy rövid tárlatvezetés erejére is rendelkezésére áll azoknak, akik ellátogatnak a floridai Dalí Múzeum Dalí Lives című kiállítására.
A mesterséges intelligencia kapcsán egyik leggyakrabban felmerülő kérdés az eredetiség és az autentikusság – tekinthetjük-e művészeti alkotásnak a generatív MI által létrehozott képeket? Milyen típusai vannak az így létrehozott alkotásoknak, mi a szerepe az alkotónak és kit illetnek meg a szerzői jogok? A konferencia harmadik előadója, Julia Gerda ezekben a kérdésekben segített eligazodni a résztvevőknek.
Az este lezárásaként került sor professzor dr. Julian Nida-Rümelin plenáris előadására, melyben a digitális humanizmusról és annak művészetekre és kultúrára gyakorolt hatásáról beszélt. A konferencia ideje alatt a résztvevők írásban kérdezhettek az előadóktól, Nida-Rümelin professzor előadása végén pedig reflektált nem csak a hozzá feltett kérdésekre, hanem a korábban elhangzott előadásokra is.
"Salvador Dalí, nemcsak szelfizik a látogatókkal, de megvan a véleménye az aktuális időjárási viszonyokról és egy rövid tárlatvezetés erejére is rendelkezésre áll"
A keddi napon az adatterek és a különböző megjelenítési felületek, platformok kerültek reflektorfénybe, bemutatva milyen előnyökkel és nehézségekkel járhat egy-egy nemzetközi, tematikus adatbázis létrehozása, vagy egy világszerte elérhető szolgáltatáshoz való csatlakozás.
Az első online platform, amit megismerhettünk a német festő, Caspar David Friedrich születésének 250. évfordulója alkalmából létrehozott portál. Clara Blomeyer, Katharina Hoins és Felix Biermann előadásukban nem csak bemutatták a nagyszabású együttműködést, de felhívták arra is a figyelmet, milyen fontos a gördülékeny közös munka érdekében, hogy az adattereket megfelelően használjuk.
A nagyközönségnek és az akadémiai szférának egyaránt szól a Cristóbal F. Barria Bignotti, Nicola Carboni és Marie Barras által bemutatott genfi Musée d'Art et d'Histoire (MAH) portálja. Az általános információk, programajánlók mellett ugyanis a gyűjteményre és a kutatási lehetőségekre vonatkozó információk is elérhetők a felületen keresztül. A MAH Research oldalon megtaláljuk a múzeum könyv- és fotótárait, kutatási projektjeit és online adatbázisait is.
Leo Cao előadása kifejezetten izgalmas volt - Leo, aki doktori disszertációja eredményeit ismertette, olyan múzeumokkal és kulturális intézményekkel készített interjúkat, amelyek csatlakoztak a Google Arts & Culture szolgáltatásához. Az interjúkban az elért erdeményeken túl számos előre nem látható kihívásokról, komplikációkról (mint például a nem meghatározott cél, hiányos felszerelés, vagy a felelős kollégák gyakori cseréje) is beszámoltak az intézmények. Bár elsőre akár eltántorítónak is találhatnánk az elhangzottakat, ám valójában a felsorolt nehézségek és buktatók ismeretében az intézmények jobban felkészülhetnek és kidolgozhatnak egy olyan stratégiát, amelynek mentén haladva sikeresen csatlakozhatnak a Google Arts & Culture-höz.
A nap záró előadásában megisemerkedhettünk a Heidelberg Accession Index-szel, mely nem más, mint a németországi gyűjtemények és múzeumok gyarapodási naplóiból és leltárkönyveiből összeállított online adatbázis. A folyamatosan bővülő HAI segítséget nyújt az egyes tárgyak történetének megismerésében és követésében – az adatbázis létrehozásának folyamatáról, ötlettől a megvalósításig Maria Effinger és Valentina Salcedo Paparoni számoltak be a résztvevőknek.
"Heidelberg Accession Index a németországi gyűjtemények és múzeumok gyarapodási naplóiból és leltárkönyveiből összeállított online adatbázis."
A konferencia harmadik napján megismerhettünk néhány, a mai modern világunkra reflektáló múzeumi gyakorlatot és a látogatókutatás lehetséges módszereit is.
Az első előadók, Martin Siefkes és Julia A. J. Pfeiffer egy izgalmas kutatás eredményeiről számoltak be. A kísérlet során megfigyelték, mire kíváncsiak a látogatók egy virtuális kiállítás megtekintése során, mivel töltenek el több időt és mi az, ami felett egyszerűen csak “átsiklik a tekintetük”.
De mi a helyzet akkor, ha a digitális objektumok nem az online térben, hanem egy fizikai kiállításban is megjelennek? Helyettesíthetik-e adott esetben az eredeti tárgyat, vagy éppen ellenkezőleg? A kiállítási térben elhelyezett digitális objektumok autentikusságáról, lehetséges okairól (pl. sérülékeny, nem szállítható vagy éppen megsemmisült vagy elveszett tárgyakat reprezentálnak) és céljairól Rabab Almalki tartott előadást a szaudi Ithra Múzeumban szerzett tapasztalatok fényében.
Előfordulhat, hogy nem (csupán) bizonyos műtárgyakat kell egy-egy digitális replika formájában bemutatni a nagyközönségnek hanem a teljes gyűjteményt – ilyen helyzetben van a berlini Pergamon Múzeum is, amely egy nagyszabású felújítás miatt hosszabb ideig zárva tart. Anette Löseke a Pergamon Múzeum aktuálisan online nyújtott szolgáltatásai (360°-os panoráma az antik Pergamon városáról, a Pergamon-oltár 3D modellje, virtuális túrák és online programok) kapcsán beszélt a kulturális örökség poszt-digitális világban betöltött szerepéről és a kurátori gyakorlat során szem előtt tartandó szempontokról és irányelvekről.
A szerdai nap utolsó előadásában Florian Wiencek ismertetett néhány innovatív projektet, melyekben a kiterjesztett valóság (augmented reality, röviden AR) segítségével hangokkal és zenével segítették elő a közönség kulturális örökséghez való kapcsolódását. Ilyen a bécsi Augarten porcelánmanufaktúrát és környékét bemutató Augarten AR alkalmazás, vagy a dunaparti Ybbs városában fejhallgatók segítségével tartott négy dimenziós városnézés.
A berlini Pergamon Múzeum online kínálata
A konferencia negyedik, egyben utolsó hagyományos napján három előadást hallgathattunk meg a digitális stratégiákhoz és átalakuláshoz kapcsolódva.
Elsőként Agustina Andreoletti engedett betekintést a közönségnek több nagyszabású nemzetközi projekt kulisszái mögé. Az International Inventories Programme (IPP) célja feltérképezni és adatbázisba gyűjteni a kenyai kulturális örökség részét képező, ám az országhatárokon kívülre került műtárgyakat és tárgyi emlékeket. A projekt négy éve alatt több mint 32 000 ilyen tárgyat azonosított, harminc különböző kulturális intézmény gyűjteményéből. Hasonlóan nagyszabású kezdeményezés volt a teljes egészében virtuális Milele Múzeum létrehozása – a múzeumban összeolvad múlt, jelen és jövő, hiszen az afrikai kulturális örökség megannyi szegmensét mutatja be korunk legmodernebb technológiai vívmányaival, elérhetővé és befogadhatóvá téve azt a felnövekvő generációk számára is. A tárgyi örökség bemutatásán és népszerűsítésén túl a Milele Contemporary Lab lehetőséget ad napjaink afrikai művészetének megélésére és megértésére, szakmai dialógusok kialakulására és a digitális korban való újragondolására.
A Milele Múzeum nyitóoldala
A napjaink múzeumait érintő krízisekről és kihívásokról, valamint az ezekre adható válaszokról beszélt előadásában Liana Safaryan. Hogyan vehetik fel a múzeumok a versenyt a különböző online tartalmakkal és a világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő artertainment (szórakoztató művészet) eseményekkel? Liana egyaránt javasolt offline és online megoldásokat, melyekkel az intézmények megszólíthatják és bevonhatják a látogatókat a múzeumok mindennapjaiba, felkeltve ezzel érdeklődésüket.
Az élet minden területét átszövő online jelenlétre és a dopamin-dilemmára reflektált Florian Windhager és Eva Mayr záró előadása is, melyben öt lehetséges “megküzdési” stratégiát ismertettek, a közösségi média trendek aktív követésétől a teljes digitális detoxikációig. Az egyik lehetséges út az osztrák Bibliotheca Eugeniana Digital projekt mintája, ahol az Osztrák Nemzeti Könyvtár a kremsi Duna Egyetemmel együttműködve digitalizálta és tette online elérhetővé Eugen Franz von Savoyen-Carignan herceg kézzel írt kódexekből álló privát könyvtárát.
Eugen Franz von Savoyen-Carignan herceg könyvtára
A konferencia, bár az előadásokra a délutáni, kora esti órákban került sor, számomra kifejezetten izgalmas és inspiráló volt. Tanulságos volt betekintést nyerni egy-egy projekt megvalósításának körülményeibe, nehézségeibe és sikereibe, bővítve ezzel a múzeumi digitalizációról alkotott elképzeléseimet, ismereteimet.
További részletek és információk a konferenciáról: https://www.belvedere.at/digitalmuseum2025
