A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tematikus programjaiban kiemelt figyelmet fordít a fenntarthatóság és az ökologikus gondolkodás kérdéseire. A Zöld Skanzen szemlélet keretében megvalósuló programsorozat idei első kiállítása, a 2026. április 9-én megnyílt Elpusztíthatatlan tárgyak – Hétköznapi tárgyak és képzőművészet című tárlat. A kiállítás bemutatja, hogy egy elhasználódott tárgy milyen formában válhat újra hasznossá, sőt akár a művészeti kifejezés eszközévé is.
Skanzen Galéria, 2026. április–október
A kiállítás középpontjában az asszamblázs (assemblage) áll, amely hétköznapi, talált vagy elhasznált tárgyakat emel be a képzőművészetbe. A műfaj gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, és a kubizmus, a szürrealizmus, majd a neodada és az arte povera irányzatai tették népszerűvé. Ez a szemlélet a magyar képzőművészetben is megjelent, ahol az asszamblázs nemcsak formai megoldásként, hanem kulturális jelentéshordozóként is értelmezhető.
A mostani tárlat fő üzenete, hogy minden tárgy tovább élhet: a Skanzen néprajzi gyűjteményében a közönség olyan referenciatárgyakat láthat, amelyek megmutatják, hogyan lehetséges ez. Egy elkopott kaszapenge késként folytatja életét; egy használati eszköz új funkciót és új jelentést kap. A türelemüvegek pedig már-már művészi alkotásként bizonyítják a tárgyak kreatív újraértelmezésének hagyományát. A kiállítás fontos célja a rokon műfajok - montázs, kollázs, asszamblázs és ready made - közötti különbségek és kapcsolódások bemutatása.
A látogatók Kassák Lajos, Galántai György és Altorjay Gábor munkáin keresztül ismerhetik meg e műfajok sajátosságait. Kiemelt szempont az anyaghasználat kérdése is: miként válik egy régi kerítésléc, deszka vagy vászon a művészi kifejezés eszközévé Deim Pál, Bálint Endre, Keserű Ilona és Horváth Levente alkotásaiban. Más esetekben maga a tárgy kerül ki eredeti kontextusából, és új jelentést kap, mint Imre Mariann Vágódeszkái, Mészáros Éva cserépbögréje vagy Lakner László Könyvbaltája esetében.
A mindennapi tárgyak nem csupán használati eszközök, hanem az emlékezet hordozói is. Személyes és közösségi történetek őrzői, amelyek új értelmezéseket hívnak életre. Kemény György Gyermekkori önarckép című műve a személyes emlékezetet idézi meg, míg Samu Géza Szarvas-teknője vagy Rónai Péter Neodiogenetika című installációja a közösségi emlékezés dimenzióit tágítja.
A Skanzen Galériában bemutatott művek mellett a kiállítás a múzeum eredeti, áttelepített épületeiben és enteriőrjeiben is folytatódik. Az alkotások párbeszédet kezdeményeznek a történeti környezettel és az egykori lakóterek emlékezetével. Mezei Ildikó porcelánjai, Várhelyi Valentina szárnyasoltára, Berhidi Mária Ó-ék, Szanyi Borbála Tiszta szoba és Szalai Péter Háború és béke című munkái a kiállítótér határain túl is új értelmezési lehetőségeket nyitnak.
Az Elpusztíthatatlan tárgyak című kiállítás arra hívja a látogatót, hogy új szemmel tekintsen az őt körülvevő hétköznapi tárgyakra. Rámutat arra, hogy a fenntarthatóság nem csupán kortárs kihívás, hanem mélyen gyökerező kulturális tapasztalat, és hogy a tárgyak története nem ér véget az eredeti funkciójuk elvesztésével.
A megnyitón a vendégeket dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója köszöntötte. A kiállítást Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkár-helyettese nyitotta meg, míg a művészek munkásságát Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója méltatta.
A kiállítás dr. Sári Zsolt és Áhij Jenei Szilveszter kurátori koncepciója mentén jött létre.
A tárlat megtekinthető egész évben a múzeum nyitvatartási idejében.
