Hetedik éve munkálkodom szívvel-lélekkel a Göcseji Múzeum kommunikációs munkatársaként, de ami február 14-én történt egy rendezvényünk során, arra még álmomban sem gondoltam. A januárban indított Múzeumi kerengő-sorozatunk aktuális programját tartottuk, Bálint-napon a szerelem jegyében. Muzeológusaink kiválasztottak a kiállításaink tárlóiban látható, posztamenseken lévő műtárgyak közül néhányat, ami egy-egy szerelmi történetet mesél el.
A közönség láthatta Kisfaludi Strobl Zsigmond Finálé című szoborcsoportját, ami az első igazán nagy sikert hozta meg a művész számára, 1912-ben el is nyerte vele a Rudics-díjat, tudtuk meg dr. Kostyál László művészettörténésztől. A gazdag hangulati tartalom mindenkit elbűvölt.
Az Elődeink élete című várostörténeti kiállítás török kori részlegében Orha Zoltán régész kollégánk egy aranyból készült gyűrűt mutatott meg a látogatóknak, Egervári Veronika ékszerét, aminek igazi éke egy szívalakú türkizásvány volt. Kiss Nóra néprajzkutató kolléganőnk egy díszes mángorlóról mesélt. Mindenki arcára mosoly ült, amikor megtudták, hogy ez a néprajzi tárgy egy kezdetleges vasaló volt, amivel a vásznat egyenesítették. Úgy is mondatnánk, éppen olyan, mintha most a szerelmesek napjára egy hölgy elektromos vasalót kapna ajándékba. Díszítését tekintve szerelmi ajándék vagy jegyajándék is lehetett, alsó részén egy fiú és egy lány látható.
Ismert zalaegerszegi família volt a Kaszter család. Kaszter Ödön gyógyszerészt mindenki ismerte a városban. Már fiatalként is népszerű ember volt, hiszen nagyszerű humora, és a mai szóval élve vagánysága sokak figyelmét felkeltette és népszerűvé tette. Zenélt, a helyi kaszinóélet meghatározó alakja volt, de vonzódott a technikai vívmányok iránt is, és rendkívül jól fényképezett. Gyógyszerészetet Bécsben tanult, és jövendőbelijét is ott ismerte meg. A fiatal hölgy egy nap bement a gyógyszertárba, megpillantotta a fess fiatalembert, és a szerelem onnan fogva nem ismert határokat. Rosonowsky Amália nagyon szép nő volt, mindenki rá akart hasonlítani. Soha nem tanult meg magyarul, ezért a család tanult meg minél tökéletesebben németül, tudtuk meg Megyeri Anna történésztől.
Az ötödik műtárgyhoz képzeletben egészen az ókorig utaztunk. Habár Eke István és Havasi Bálint régész kollégáink tóga ruhái és a pinceszinten lévő terem gyümölcsökkel teli enteriőrje sokakat elvarázsolt, az igazi meglepetés egy apró Priaposz figura volt. Aphrodité és Dionüszosz fia, a torz és csökött termetű fiú aránytalan méretű hímtaggal a termékenység jelképévé vált. A hangulat fokozása érdekében két ókori pajzán történetből is hallhatott a közönség egy-egy részletet.
De az igazi meglepetés csak a séta végén következett! A látogatóktól elköszönve és búcsút intve arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik múzeumlátogató fiatalember letérdepelt a szerelme elé, és feltette neki a nagy kérdést. A hölgy reakciója láttán nem volt kétségünk, elhangzott a boldogító igen! Lehetett volna ezt tökéletesebben megrendezni?
Boldogok vagyunk, hogy a fiatal pár számára a Göcseji Múzeum örökre egy szívet melengető hely marad!
Borítóképen:
