A zalaegerszegi Göcseji Múzeum januártól Múzeumi esték címmel előadássorozatot indított két témában. Az egyik a már korábban tervezett, de a pandémia miatt elhalasztott A magyar történelem vitatott személyiségei, a másik a Göcsej-sorozat, ahol zalai, illetve göcseji néprajzi témájú előadásokat hallhat a közönség. Külön öröm a számunkra, hogy habár a felújított múzeumépület még nem nyitott újra, de az intézmény déli szárnyán meg tudtunk nyitni egy olyan kiállítóteret, amit előadások megtartására nagyszerűen tudunk használni. A szép számú közönség pedig a bizonyíték arra, hogy a kultúrára szomjazó múzeumbarát látogatóink nagyon várták már ezeket az alkalmakat.
A kéthetente megrendezett előadások más és más közönséget vonzanak. Január végén főként a népzene és a néptáncok szerelmeseit vonzotta a bemutató, februárban a Görgei Artúrról szóló előadásunkon főleg a férfiak foglaltak helyet, igaz, valamennyi generáció képviseltette magát. Múlt héten pedig a népi táplálkozás volt terítéken Marx Mária etnográfus jóvoltából, ahol inkább a nők képviseltették magukat.
Időben egészen a 18. századig szaladtunk vissza, hiszen ez az a kor, amikor a parasztság nagyjából egységes képet alkotott Európában. Megtudtuk, hogy kétféle értékrend és táplálkozási kultúrát különít el a szakma, ami nagyon sokáig jellemző volt a kontinensen. Az egyik a déli, vagyis a mediterrán értékrend volt, amit a római civilizációból eredeztetünk, a másik, az északi barbár táplálkozási kultúra. Amíg a mediterrán kultúrában a civilizáltság volt a legfőbb értékrend, a szántóföld a kultúrtáj, fő táplálék a gabona, az olaj és a sajt, italuk a bor, addig az északi kultúrában az erőkben történő vadászat, a húsevés, a zsír használata, a vaj, a túró és a tej voltak a kiegészítő táplálékok, italuk pedig a sör.
Mi volt jellemző a paraszti táplálkozásra mai szemmel nézve? Sokkal egyhangúbb volt az étkezés, kisebb volt a választék, szezonális volt az ételek elérhetősége, ezért nagyobb szerepet kapott a tartósítás. Szemléletes fotókat láttunk Brueghel, a flamand festőalkotásaiból, még a legapróbb részleteket is megfigyeltünk egy-egy festményen. De szó esett a magyarországi halfogyasztásról, a 19. században megjelent új növényfajtákról (krumpli és kukorica), és többen felfedeztünk az előadás közben először hallott ínségeledeleket, mint a sulyom, a lednek és a makkliszt. A parasztság életében már csak a mértékletesség miatt sem volt tea és csokoládé (számukra a magas ára miatt sem volt elérhető és az egyház is tiltotta), de az új italt, a kávét is cikóriából készítették. A program végén szó esett az ún. címerételeinkről, amivel az országot mások könnyen azonosítják, ilyen a húsos káposzta és a töltött káposzta, de ezekről megtudtuk, hogy török eredetűek, a gulyást pedig nem paprikával készítették. A mai vasárnapi ebédek elengedhetetlen fogása, a rántott hús pedig eredetileg arab származású, ami Spanyolország, Itália közvetítésével, Bécsen keresztül ért el hozzánk.
Ha bárki meg szeretné hallgatni Marx Mária etnográfus előadását, YouTube csatornánkon megteheti:
Legközelebb március 10-én várjuk az érdeklődőket személyesen vagy online, akkor a magyar történelem vitatott személyiségei lesznek terítéken, ifj. Bertényi Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos főmunkatársa beszél online, külföldről kapcsolva Tisza Istvánról. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy röviden felvázolja Tisza politikai arcélét kora összefüggéseiben, majd bemutassa, hogyan alakult emlékezete az elmúlt száz évben.
