Egy királyné és egy királynő Szegeden

KIÁLLÍTÁS

Pallagi Mária
2021-07-21 14:00

A Móra Ferenc Múzeum felújítását követően két különleges hölgynek állít emléket kiállítótereiben egészen az év végéig. A Fekete házban látható CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött című tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása, a SISI – királyné feketén-fehéren című kiállítás pedig a két múzeum együttműködésével jött létre.

 

Írásunkban természetesen nem Erzsébet királynét és Rotschild Klárát hasonlítjuk össze – ez meglehetősen bizarr ötlet is lenne… –, a két tárlat „egymás mellett élése” a tiszaparti városban ugyanakkor több tekintetben gondolatébresztő. Mivel a SISI tárlatot a magyarmuzeumok.hu oldalon a közelmúltban bemutattam, ezért e helyen a CLARA kiállításról szólok részletesebben.


A CLARA tárlat 2021. június 25-én nyílt meg, a SISIRŐL szóló kiállítás pedig a Múzeumok Éjszakáján, június 26-án, komoly előzetes híradásokat követően. A Móra Ferenc Múzeum ugyanis már a nyitás előtt mintegy két hónappal megkezdte – főleg a SISI tárlat – igen intenzív marketingjét. Hangzatos címekkel hangolták a jövőbeni látogatókat a kiállításra, mint pl. „Nagy durranással nyit a Móra Ferenc Múzeum, Rendőri felvezetéssel érkezik a nagyszabású Sisi-kiállítás, Állig felfegyverzett rendőrök hozták Szegedre a Sisi-kiállítást, Még a késszúrás helyét is meg lehet nézni a Sisi-kiállításon, Rengeted ibolyával nyitja meg kapuit a Sisi-kiállítás Szegeden.” A múzeum sajtóreferense pedig egyenesen nemzetközi jelentőségűnek titulálta a kiállítást – sajnos azt nem fejtette ki, mit ért pontosan ez alatt; a műtárgyakat, tematikát… De azt is kiemelte, hogy ők Sisi valóságos arcát mutatják meg. Ez bár dicséretes, de nem egyszerű vállalkozás… Ismerve a Sisi kultusz recepcióját… A tárlat címe mindenesetre szintén ezt sugallja: feketén-fehéren megmutatják, ki volt Erzsébet császárné-királyné. Amint a megnyitón is hangsúlyozták, sikerült múzeumuknak az a bravúr, hogy az egyébként szigorúan óvott ruhaderekat, amit Erzsébet királyné a merénylet napján viselt, bemutathatják tárlatukban. Tulajdonképpen ez a darab már-már „logója” lett így a kiállításnak. Múzeumba való megérkezését is nagy csinnadratta kísérte, de bemutatásra került a sajtó – és ezáltal a nagyközönség – számára is már hetekkel a nyitás előtt például a herendi porcelánok ún. budavári készletéből néhány darab, jól lehet ezek nem Erzsébet királyné személyes használatából származnak.

 

Mindeközben a Fekete házban a CLARA tárlat kurátora, Simonovics Ildikó munkatársaival „csendben, diszkréten” építette fel értékes, gyönyörű kiállítását. Simonovics Ildikó divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének vezetője, a 20. századi magyar divattörténet kiváló ismerője, doktori disszertációját is e témában védte „Divat és szocializmus. Magyarország divattörténete 1945–1968” címmel. Kiállításának – mely először a Magyar Nemzeti Múzeumban került bemutatásra – megvalósulását komoly kutatómunka előzte meg; részben elméleti, részben gyakorlati, hiszen a tárlat létrejötte előtt csupán Rotschild Klára három ruhája volt közgyűjteményben megtalálható. A kitartó keresés eredményeként azonban mára száznál több ruhát sikerült felkutatni és beazonosítani. Ebből közel harminc került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Szegeden most több mint 20 csodálható meg. A tárlat valóban sok szempontból különleges, nem véletlenül fogalmazott így a megnyitón Fogas Ottó igazgató: „Európai szintű kiállítás nyílt Szegeden, és annak külön örülök, hogy a Fekete házat a Rotschild Klára-kiállítással sikerült visszahozni a város kulturális vérkeringésébe.” Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója pedig abban látja a kiállítás különlegességét, hogy a divattörténet, különösen a hazai kommunista idők divattörténete nem tartozott eddig a kiemelt múzeumi témák közé. A budapesti tárlathoz tartalmas, látványos katalógus is készült; időközben pedig Simonovics Ildikó egy könyvet is publikált a témában Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor címmel.


A Fekete ház kiváló helyszín, a lépcsőház tárlatba való integrálása révén olyan érzésünk támad, mintha Klára szalonjába érkeztünk volna.

 


A kiállítás rendkívül részletes, tartalmas, informatív és szemléletes idővonala remek összegzése a rotschildi életútnak. A tárlat alaposan átgondolt, minden részletében pontosan megtervezett, kiváló struktúrájú. Az ún. Fekete terem a műhelyt (is) illusztrálja, nappali- és koktélruhákkal, a Fehér teremben pedig a korabeli elit kosztümjeit csodálhatjuk meg, de a tárlatban estélyi ruha is látható. Rotschild Klára, aki a visszafogott elegancia, az ún. örök stílus szellemében alkotott, maga is szívesen viselt Chanel típusú kosztümöket. A kollekció kiemelkedő darabja az ún. ékszerkabát (ékszerkardigán), gazdag gyöngydíszítéssel. A ruhák mellett finom, ízléses kiegészítőket, cipőket, ékszereket is bemutatnak. Több esetben nemcsak a ruhákról, hanem – ahol ez lehetséges volt – a tulajdonosaikról is kapunk információkat. Rotschild Klára alkotásai köztudottan a többség számára elérhetetlenek voltak, az uralkodó- elnök- politikusfeleségek, híres színésznők mellett általában orvosok, ügyvédek engedhették meg maguknak a luxust, hogy „rotschildot” viseljenek, bár a tárlatban említésre kerül egy sportriporternő is.


A kiállítás központi kérdése Rotschild Klára sikerének titka – egy olyan korszakban, amikor tulajdonképpen szinte minden a karrierje ellen szólhatott volna. Rotschild Klára több mint negyvenéves karrierje az adott rendszerben szinte csodával határos volt. A kurátor szerint mindebben szerepet játszott a szüleitől szerzett tapasztalat, a tehetség, szorgalom, kitartás, akaratereje a minden körülmények közötti újrakezdéshez, a kiterjedt szakmai és privát kapcsolati háló és a remek sajtókapcsolatok is. Rotschild Klára egyszerűen ismerte a „titkot”, mivel csalogathatja be a társasági elit tagjait szalonjába. Sokszínű források engednek betekintést a tervezőnő életébe: a személyes tárgyak mellett különböző típusú dokumentumok, fotók, filmrészletek, videóinterjúk, melyekben egykori manökenek, kliensek emlékeznek rá, de megidézik a divatbemutatók világát is – Robert Capa is említésre kerül, aki 1948-ban még a Deák tér 3. szám alatti szalonban készített felvételeket egy divatbemutatón –, a szalont és az ottani életet a direktriszekkel. A Rotschild Klára személyét övező legendákról, pletykákról, rejtélyekről is szó esik; próbálnak arra a felvetésre is választ adni, mely szerint a rendszer ügynöke lett volna.

 

 


A kiállítás korrajz is, a kommunizmus évtizedeinek politika- társadalom- és kultúrtörténete, mely adalékokkal szolgál a korabeli társasági élet megismeréséhez, megértéséhez is.


Amint Simonovics Ildikótól megtudhattuk, tárlata nemcsak azokról szól, akiknek a Váci utcai CLARA Szalon még emlékezetükben él, hanem azáltal, hogy Rotschild Klára élete több tekintetben is példaértékű volt, gyakorlatilag időtlen mindaz, amit megtekinthetünk. A kiállítás egy, a 20. század viharait túlélő asszony sorsát mutatja be.


Visszautalva a Magyar Nemzeti Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum Sisi tárlatára: Rotschild Klára ruhái minden bizonnyal Erzsébet császárné-királyné – aki a természetesség és a kifinomult elegancia híve volt – tetszését is elnyerték volna. Erzsébet királyné esetében ugyanakkor az emlékezetkultúrában a szépségkultusz sokkal markánsabban van jelen, mint az a valóságban volt. És ez sajnos személyiségének megítélésénél is torzulásokhoz vezet. Egyszerűen nem volt szépségének oly mértékben rabja, mint ahogy azt sajnos sokan állítják.


Nem lenne szerencsés, ha a két kiállítás esetében az aránytalan marketing miatt a látogatói érdeklődés egyoldalú lenne, hiszen mindkét tárlat megtekintésre érdemes. Az pedig a történet paradoxonja, hogy Erzsébet királyné nem szerette a nagy nyilvánosságot, idővel valóságos emberiszonya lett, amiről több versében is megemlékezett, mint például A bámészkodókhoz címűben:


„Ó, bár elfogyna már a sok
Bámészkodó köröttem!
Hisz annyit bízvást mondhatok
Csak embernek születtem. …”
/Részlet/

 

Erzsébet császárné-királyné és Rotschild Klára: két különleges nő, akik azonban nem tudtak megbékélni a körülöttük lévő világgal; Sisi életének egy anarchista vetett véget, Rotschild Klára pedig úgy döntött, akkor és úgy távozik a földi létből, amikor és ahogyan ő akarja…


Egy 19. századi királyné és egy 20. századi (divat)királynő – miközben Sisi maga is királynő – királynői jelenség volt.

 

 

Borítókép:

Részlet a szegedi SISI kiállításból

design, divat, emlékezet, kiállítás, Múzeumok Éjszakája
2021-06-23 07:00
Az év kiállítása, díj, divat, emlékezet, kiállítás, Pulszky Társaság - 30 év
2020-09-28 20:00
emlékezet, kiállítás, látogató, tárgy, történelem
2021-06-18 20:00