A Múzeumi ReStartot megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év kiállítása díjat. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította az évente adományozott díjat, amely a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. A díjat a zsűri két kategóriában - 2 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások - ítéli oda. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.
Szurkoljunk a 2 millió forint feletti bekerülési költségű kategóriában a MNM- CLARA-nak!
2019. november 15-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása, mely a divat műfajának népszerűségére reflektálva sok éves kutatómunka után rendezte meg Rotschild Klára életével és munkájával foglalkozó tárlatot. Sikertörténetének bemutatása alkalmasnak bizonyult arra, hogy a 20. századi magyar történelem általa átélt korszakait közelebb hozza a laikus néző számára. Politikatörténeti megközelítés helyett a fókuszba a társadalomtörténeti, mentalitástörténeti, divattörténeti és ipartörténeti vetületek kerültek. A kiállítás fő üzenetének tekintették, hogy „Soha ne add fel!”
Rotschild Klára neve négy évtizeden keresztül egyet jelentett a divattal, az eleganciával, a minőséggel és a luxussal. Elhozta Párizst Budapestre és Budapestet is megismertette a nagyvilággal. Már a két világháború között, mikor a szalonja megnyílt fogalommá vált idehaza. Diplomata feleségek, a magyar politikai, gazdasági és szellemi elit asszonyai valamint a Magyarországra érkező magas rangú külföldi vendégek öltöztek a szalonjából. Igazi „csoda” volt, hogy a Rotschild-szalon fénye tovább ragyoghatott a vasfüggöny leeresztésével. Bár saját nevét nem tarthatta meg a Különlegességi Női Ruhaszalon akkor is az ő birodalma maradt. Árfekvése szerint nem a hétköznapi halandók vásároltak ott, a párizsi divatházak fényét csempészte a szürke budapesti hétköznapokba. A kiállítás választ keresett arra kérdésre, hogy miképpen került Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe. A két világháború közötti szalontulajdonosok közül egyedül ő kaphatta vissza az irányító szerepet, mi több állami pénzen utazhatott évente két alkalommal Párizsba inspirálódni és modelleket vásárolni. Választ kaphattunk arra is, hogyan lett Rotschild Klára a 20. század divattörténetének egyik legizgalmasabb és egyedülálló alakja hazánkban. A kiállítás kurátora Simonovics Ildikó divattörténész több éves kutatómunkát szánt a „Rotschild-projektre”, hogy feltárja a legendákkal és rejtélyekkel övezett életút állomásait.
A kiállításban munkatársak, kliensek, családtagok, személyes tárgyak, archív fotók és mozgóképek valamint a szalonban készült ruhák vallanak a tulajdonosuk főszereplőjük és tervezőjük életéről. Megörökítve a 20. század hazai divattörténetének egy fontos epizódját. Egy igazi női sikertörténet az utókor számára.
A kiállítás két helyszínen valósult meg. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének rekonstrukciója során megújított Kertészházban valamint a főépület Rotundájában. A későbbiekben kávézóként funkcionáló Geraldine ház kifejezetten erre az alkalomra lett kiállítótérré alakítva. Intim terei alkalmasnak bizonyultak arra, hogy megidézzék a szocialista glamourt megtestesítő parányi luxusszalon miliőjének. A kiállítás egyik fő szempontja is volt, hogy minden érzékszervre hatott. A látvány, hangok, illatok mind-mind hozzátettek a kiállítás sikerességéhez. A téma kibontásához az alaprajzi sajátosságok is fontos szempontot képviseltek. A földszinti téren három részre tagolva kerültek elhelyezésre a Rotschild projekt révén előkerült forrásanyagok. A termek színek szerint lettek tematikussá téve. Az „ARANY TEREM” az embert, Rotschild Klára életét mutatta be, míg a „FEKETE TEREM” a műhelymunkát mutatta be, azaz a tervezőasztaltól a kész ruhákig, míg a harmadik a „FEHÉR TEREM” a látogatók elé tárta, hogy milyennek kell elképzelni a luxusszalont, a kiváltságos vevők és divatbemutatók világát hozta közelebb. Nem megszokott a kiállítás rendezés gyakorlatában, hogy a kész kiállítást átrendezzék. A „FEKETE TEREM" manökenjeit február során átöltözették ezzel játszva ki a szűk tér adta lehetőségeket és további ruhaköltemények bemutatását tette lehetővé. Reflektálva arra, hogy a divat is szezonális. Nyitáskor az őszi-téli, míg februárban a tavaszi-nyári kollekció kaphatott figyelmet.
A kiállítótér alagsori részében az érzékekre és interakciókra helyezték a hangsúlyt. A látogatók is magukra ölthettek estélyi ruhákat, a kor divatos parfümjei az egész termet megtöltötték az illatukkal és a gazdag anyagminta is segítette a befogadást. Találóan a „ROTSCHILD KONYHA” nevet viselte ez az egység.
A kiállítás promóciójaként is szolgált a Rotundában elhelyezett menyasszonyi ruhák installációja. A központi épületben azok is megcsodálhatták, akik nem kifejezetten a divatkirálynő kiállítása miatt érkeztek. Így nyújtva egy plusz látogatói élményt. A Magyar Nemzeti Múzeum a hazai intézmények közül először kapta meg a közösségi múzeumi címet. Ennek szellemében alakítja tovább a kiállítási és programkínálatát. Ebbe a misszióba jól illeszkedett a Rotschild Klára életét bemutató tárlat. Már a kutatás és a gyűjtés szakaszában bevonta a munkába a közönséget, amelyet a programjain keresztül a kiállítás bezárásig analóg és virtuális módon folyamatosan fenntartott.
