Két kiállítás Erzsébet királynéról

KIÁLLÍTÁS

Pallagi Mária
2021-07-07 12:00

Déjà vu érzésem volt, amikor a szegedi Móra Ferenc Múzeum első híradását olvastam április végén a készülő Sisi tárlatukról. Ebben ugyanis még az szerepelt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Kínát megjárt anyagát mutatják be. Kecskeméten is így indult…

 

Az ottani múzeumvezetés ezzel a kéréssel kereste fel a Magyar Nemzeti Múzeumot, majd sok okból egy egészen más tárlat valósult meg a Cifrapalotában, melyre kurátorként több mint tíz intézményben kutattam fel műtárgyakat, fotókat, dokumentumokat: Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét; Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; Gödöllői Királyi Kastély; Gödöllői Városi Múzeum; Herendi Porcelánművészeti Múzeum; József Attila Múzeum, Makó; Magyar Nemzeti Múzeum; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Pannonhalmi Bencés Főapátság Könyvtára; Szépművészeti Múzeum.

 

A 2020. szeptember 16-án nyílt, „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című tárlat Erzsébet királyné Magyarországhoz, magyarokhoz fűződő viszonyát mutatja be, különös tekintettel a kecskeméti születésű Ferenczy Idára, akinek szellemi-tárgyi hagyatékából értékes dokumentumokat, műtárgyakat állítottunk ki. A kiállításban – mely virtuálisan ma is megtekinthető – megjelentek az ún. magyar udvartartás tagjai, a látogatók képet kaphattak Erzsébet királyné környezetében eltöltött mindennapjaikról is. Gödöllő és Buda persze különös hangsúlyt kaptak. A tárlatban kiemelt helyen szerepelt a „magyar királykisasszony”, a császári-királyi pár negyedik gyermeke, a Budán született Mária Valéria főhercegnő és az ő magyar környezete. A kiállítást a MÚZEUMCAFÉ 80. számában részletesen bemutattam.

 

Tekintettel arra, hogy a szegedi és a kecskeméti tárlat térben és időben egymáshoz ily közel valósult meg, érdemes – legalábbis bizonyos szempontokból – áttekinteni őket. Terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk a két kiállítás részletes összevetésére; elsősorban a hasonlóságokra figyelünk, illetve a hasonlóságokban rejlő különbségekre, mint például az 1867. június 8-i budavári koronázás eltérő aspektusból történő bemutatása. A Móra Ferenc Múzeum felújítás utáni újranyitását ünnepli a 2021. június 26-án nyílt, SISI – királyné feketén-fehéren című kiállításával. A tárlat a Magyar Nemzeti Múzeummal való együttműködéssel jött létre. Amint a szegediek hangsúlyozták, sikerült múzeumuknak az a bravúr, hogy az egyébként szigorúan óvott ruhaderekat, amit Erzsébet királyné a merénylet napján viselt, bemutathatják tárlatukban. Kiállításukban a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményéből jó néhány értékes, szép darab megjelenik, így például Erzsébet királyné fésülködőköpenye, öve, kesztyűje, zsebkendője, csipkelegyezője.


A kurátor, Kollár Csilla, aki a Magyar Nemzeti Múzeumban ennek a gyűjteménynek a muzeológusa, finom érzékenységgel válogatott a műtárgyakból. Tárlatából ennek eredményeként sokszínű képet kaphatunk Erzsébet császárné-királynéról. Megjelenik a kiállításban témaként Sisi természetszeretete, lovaglószenvedélye, a szépségkultusz, a merénylet, az Erzsébet kultusz, a királyné és Szeged kapcsolata. Említésre kerül a koronázás és az Erzsébet királyné számára „kedves helyekről és kedves személyekről” is szó esik.


A Cifrapalotában tizenegy rekonstruált ruhát mutattunk be; ebből kilencet Erzsébet császárné-királyné viseletéből, valamint gróf Andrássy Gyula koronázási díszmagyarját és Ferenczy Ida egy ruháját, mely a tárlatban kiállított Franz Horst festmény alapján készült. Szegeden ezekből négy Erzsébet ruha látható. Kecskeméten a ruháknak több esetben szimbolikus tartalmuk is volt, mint például az ún. magyar motívumos, piros-fehér-zöld színű ruhának, melyet Erzsébet az 1866. február 5.-i pesti polgárbálon viselt. Ezzel a ruhával, illetve a tárlatban való elhelyezésével utaltunk arra, hogy Erzsébet császárné 1857 óta ekkor jött ismét Magyarországra, és ez a ruha egyben „átvezette” a látogatót az 1867-es évbe, a Kiegyezés-koronázás termébe.

 

Részlet a Cifrapalota „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című tárlatából. A Kiegyezés, koronázás terme. Bahget Iskander fotóművész felvétele.


Amint fentebb utaltunk rá, a Móra Ferenc Múzeumban megjelenik témaként Sisi természetszeretete, lovaglószenvedélye is; ez utóbbit egy látványos nyereg is illusztrálja. A Cifrapalotában a falkavadászatok világa tűnik fel az ún. Gödöllő teremben; e kiállítótér nyitánya Julius Blaas emblematikus festményének másolata: Spányik Kornél Julius Blaas után: Királyi falkavadászat Gödöllőn – háttérben a kastéllyal. Említést érdemel az a híres, Sisit lóháton ábrázoló fotómásolat is e teremből, mely Carl von Kobierski elefántcsontminiatúrája alapján készült. A kép fölött Mikszáth Kálmán idézete – A királynéról: „Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja.” Erzsébet rekonstruált lovaglóruhájához a Cifrapalota hangulatos, borostyánnal felfuttatott belső udvara természetközeli hátteret kölcsönzött.


A „kedves helyek, kedves emberek” témában Erzsébet királyné „magyar köréről” is szó esik, azokról tehát, akik a kecskeméti tárlatban főszerepet kaptak, mint gróf Andrássy Gyula, Deák Ferenc, báró Eötvös József, Falk Miksa, Ferenczy Ida, Festetics Mária udvarhölgy. Őket, egymáshoz való viszonyukat egy szemléletes grafika is közelebb hozza a látogatókhoz. A Cifrapalotában ez a társaság a folyosó fotókkal illusztrált, látványos „idővonalában” került bemutatásra. A Móra Ferenc Múzeumban is látható e körben a ’48-as tudós-történész, katolikus címzetes püspök Horváth Mihály, aki – amint ezt Falk Miksától megtudhatjuk – Erzsébet királyné közbenjárására térhetett vissza az emigrációból Magyarországra. Horváth tagja volt annak a bizottságnak, mely előtt Rudolf trónörökös vizsgát tett magyar történelemből. A Cifraplotában kiállítottuk Vinzenz Katzler – H. Gerhardt 1868-as fotóját: A királyné honleány szíve, midőn Horváth Mihály püspök elbeszéli neki az 1848-diki eseményeket, melyen a háttérben látható gróf Andrássy Gyula is. Ha ugyanis végigtekintünk az Erzsébet királyné körüli magyarok névsorán, feltűnik, hogy Andrássyék tudatosan választották ki Sisi közvetlen magyar környezetét, akik között jó néhány ’48-as forradalmár is volt.

 

Magyar – szegedi – vonatkozásként látható mindkét tárlatban a Móra Ferenc Múzeum tulajdonából két festmény Erzsébetről és Ferenc Józsefről. Kecskeméten ez a két portré az ún. Gödöllő-Buda terem hangulatos enteriőrjébe került az ibolyakék biedermeier ülőgarnitúra fölé.

 

Részlet a Cifrapalota „Magyarország áldott emlékezetű királynéja” – Sisi, Ferenczy Ida és a magyar udvartartás című tárlatából. Bahget Iskander fotóművész felvétele.

 

Kollár Csilla finom darabokat válogatott herendi porcelánokból is, mégpedig az. ún. budavári készletből. A Cifrapalotában minden teremben megjelentek herendi porcelánok – az adott témához illeszkedve. A Herendi Porcelánművészeti Múzeum gyűjteményéből kiállítottuk a Szent Korona porcelánmásolatát, a tárlat második termében a gyönyörű Gödöllő mintás porcelánokat, a Herendi Porcelánművészeti Manufaktúra kölcsönözte számunkra továbbá például az Andrássy mintás porcelánokat, a Ferenc József kedvenc mintájával díszített darabokat, illetve az utolsó, Búcsú és emlékezet című teremben megcsodálható, 2017-ben, az 1867-es koronázás emlékére készített, Erzsébet királyné által különösen kedvelt kékibolya mintás készlet darabjait.


Az 1867. június 8-i koronázás mindkét tárlatban szerepel; a Cifrapalotában a legnagyobb termet e témának – a kiegyezésnek és koronázásnak – szenteltük. A budavári Mátyás-templom szentélyének megidézésével szerettük volna átélhetővé tenni a szertartás, az ünnep történéseit. Bemutattuk a kiegyezéshez vezető utat, ebben Erzsébet királyné és bizalmasa, Ferenczy Ida szerepét – kapcsolatukat Deák Ferenccel és gróf Andrássy Gyulával. A budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteményéből érkezett műtárgyak – Díszpárna Erzsébet királyné címerével, Liszt Ferenc Magyar Koronázási Miséjének partitúrája, az 1867-es koronázás emlékére a Nagyboldogasszony-templomnak adományozott miseruha, Gyászmiseruha, ami Erzsébet királyné adományaként került a templomba – különös értéket jelentettek. A kiállítás számomra egyik legkedvesebb darabja Erzsébet királyné menyasszonyi koszorújának megmaradt töredéke; a koszorút Erzsébet a Mátyás-templomnak ajándékozta szeretete, a templomhoz fűződő különleges kapcsolata jeléül, ahol egyébként állandó tárlatban van kiállítva a Máltai Lovagteremben. A kecskeméti kiállításon a koronázási menetet bemutató szövegben leírtakat látványos térkép illusztrálja, mely előtt e nap kiemelkedő eseményeinek – eskütétel, kardvágás, stb. – stációit megörökítő fotók kaptak helyet. A két ruharekonstrukció – Erzsébet királyné koronázási ruhája és gróf Andrássy Gyula koronázáson viselt díszmagyarja – elegáns környezetének kialakításához a koronázásról e teremben másolatban kiállított festmény jelentett inspirációt: Eduard von Engerth: Koronázás (1872); a festmény a Szépművészeti Múzeum tulajdona, jelenleg a Gödöllői Királyi Kastélyban van kiállítva.


A Móra Ferenc Múzeumban az Erzsébet királyné elleni merényletet szemléletes, különleges formában mutatják be; egy infografika segítségével. A Cifrapalotában mi a merényletről röviden tettünk említést; a hangsúly az emlékezeten volt. Itt, az utolsó teremben búcsúztak Erzsébettől Ferenc József, Mária Valéria, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Ferenczy Ida is. Ferenczy Ida, e terem másik főszereplője, sokat fáradozott Erzsébet királyné méltó emlékezetének ápolásáért; főszerepet vállalt az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum létrehozásában a Budai Várpalotában, melynek ünnepélyes megnyitójára 1908. január 15-én került sor. Tárlatunkban a múzeumról több fotó is látható. A Szegeden kiállított ruhaderék annak idején ebbe a múzeumba került.


A Cifrapalota utolsó, Búcsú és emlékezet című termében állítottuk ki egymás mellett Benczúr Gyula és Horovitz Lipót Erzsébet királynéról készült festményének digitális másolatát. Mindkét alkotás megjelenik a szegedi tárlatban is – ugyancsak digitális másolatban –; utóbbi csak részletében a kiállítás molinóján. A képeket Ferenc József rendelte felesége halála után; a Benczúr festményt Ferenczy Idának. Benczúr 1899-es alkotása elnyerte a császár tetszését, úgy emlékezett meg a képről, mint a legjobb portréról, amit valaha is készítettek szeretett feleségéről: „Gyönyörű kép, a császárné tartása nemes, arca kedves, vonásai ifjúságát idézik.” Ferenc József a már 1898 végén elkészült Horovitz képpel is elégedett volt, azonban Mária Valéria főhercegnőnél nem aratott nagy sikert a festmény: „Horovitz magyar festő képe az, amit a Papa a legjobbnak tart: «Soha nem készült jó kép a Mamáról.»” Valéria szerint azonban: „Nem természethű portré. És ez történik majd mindennel, amit a Mamáról mondanak vagy írnak.”

 

Erzsébet királyné menyasszonyi koszorújának megmaradt töredéke. Bahget Iskander fotóművész felvétele.


A kecskeméti tárlat záróképe, a Benczúr tanítvány, Karlovszky Bertalan által 1900-ban festett, Erzsébet királynét ábrázoló, egész alakos olajfestmény a szegedi kiállításban is látható.


Tekintettel arra, hogy Magyarországon Erzsébet királynét nem „sisizték” – sem gróf Andrássy Gyula, sem Deák Ferenc, de Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, a „jó barát” Jókai Mór sem, és magyar udvartartásának tagjai sem – így udvarhölgyei, például Festetics Mária Naplójában vagy bizalmasa, Ferenczy Ida – ezért a „Sisi királyné” elnevezés nem szerencsés. A magyarok királynéja ERZSÉBET volt.


Jókai Mór például így emlékezett a magyarok szeretett királynéjára búcsúgondolataiban (részlet); nem véletlen, hogy ezzel az idézettel zárult a Cifrapalota kiállítása, utalva a tárlat címére is:

 

„Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek; holta után védő szentje lett, akit a magyar nemzet megünnepel, akihez imádkozik, akinek emlékét ércz- és márványszoborban megörökíti az utókor számára. Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt, halála martyr-halál: a történelem mint rémtettet írta föl azt ércztábláira. Elvesztése fölött csak hitünkben találunk vigasztalást, hogy az elköltözött dicső szellem odafenn az égben, az Isten trónja előtt is a mi jó hazánkat, a mi drága nemzetünket oltalmazza, óhajtásainkat tolmácsolja.”

 

Két különböző kurátori szemlélet és két összehasonlíthatatlan kiállítóhely: a teljesen felújított Móra Ferenc Múzeum és a Cifrapalota, egészen más adottságokkal. Ez bizony nagy mértékben megnehezítette utóbbi esetében egy 19. századi, javarészt eredeti műtárgyakat bemutató tárlat megvalósulását. Megjegyzem, én a Cifrapalotát nagyon szeretem. Sajnos a kiállítást idő előtt szétbontották, így ma már csak virtuális verziója tekinthető meg, pedig nagyon izgalmas lehetett volna, ha a két tárlat „egymás mellett” élhetett volna és a két múzeum együttműködésében kombinált jeggyel is látogatható lett volna. Az sem mellékes, hogy a két kiállítás marketingje, illetve a „múzeumi diplomácia” nagyon-nagyon különböző volt.


Erzsébet királynét sokan napjainkban is különcnek titulálják. Véleményünk szerint nem különc, hanem különleges egyéniség volt, akinek személyiségét többen próbálták-próbálják megfejteni. A királyné költőtársa, Carmen Sylva például minden alkalommal értő-érző sorokkal emlékezett Erzsébet királynéra, ebben az idézetben mesés elemekkel átszőve: „Az emberek egyszer egy tündért akartak az udvari ceremóniák merev páncéljába kényszeríteni: a kis tündér azonban nem hagyta magát megszelídíteni, kitárta szárnyait és messze röpült, ha untatta ez a világ. […] Aki máshogy gondolkozik, mint az emberek többsége, annak számolnia kell azzal, hogy bosszút áll rajta a világ. A divatot olyan nők számára találták ki, akiknek nincs ízlésük, az etikettet olyan embereknek, akik nem részesültek jó nevelésben, az egyházat olyanoknak, akik cseppet sem istenfélők, a sablonokat pedig azoknak, akikből hiányzik mindennemű tűz és fantázia.”


Amint következő sorai is igazolják, Erzsébet maga is érzékelte, mennyire nem érti őt környezete; részlet egy költeményéből:


„Titánia e világot ne járja;
Emberek közt nem érti senki sem,”

A jövő lelkeihez írt versében azonban reményének is hangot adott, hogy majd az utókor megérti őt (részlet):
„Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.

Mi egykor fájt, becses lett mára nékem,
S az elhagyatottság: paradicsom!
Szellemem szabadabban szárnyal, érzem,
Neki egy földi lélek se rokon.
És szétpattanásig teli a lelkem,
Néma tűnődés néki nem elég,
Minden arra ösztönzi: énekeljen!
És gyűjtsem könyvbe szívem énekét!
E könyv megőrzi sok-sok emberöltőn,
Mit mai lelkek meg nem értenek;
Évek változtán, múltán végre szökjön
Virágba, érjen való életet...!”

 

 

Remélhetőleg a két tárlat hozzájárul Erzsébet, a magyarok királynéjának jobb megértéséhez.

 

A Móra Ferenc Múzeum kiállítása 2021. december 31-ig látogatható; a Cifrapalota tárlata a következő linken érhető el virtuális formában: https://kecskemet-cifrapalota-202012-sisi.360tura.hu/

 

 

Borítókép:

Részlet a Móra Ferenc Múzeum SISI - királyné feketén-fehéren című tárlatból; forrás: MNM

emlékezet, kiállítás, látogató, természet, történelem, újranyitás
2021-05-05 10:00
emlékezet, kiállítás, látogató, tárgy, történelem
2021-06-18 20:00
kiállítás, téma
2018-09-27 13:00