A március végi színházi világnap alkalmából vettünk elő néhány dokumentumot a zalaegerszegi Göcseji Múzeum történeti gyűjteményéből. Habár az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk, hogy a Hevesi Sándor Színházba színvonalas előadásokra járhatunk, s tehetjük ezt télen-nyáron, a 19. században is volt lehetőség bravúros előadásokon részt venni az akkor a városban és a környékén élőknek.
1862-ben hat héten keresztül időzött itt a „Balogh s Mátray igazgatása alatti” társulat, amely, hogy a közönség színházba járó kedvét növelje, négy előadásra meghívta a korszak legnagyobb színészét, a Nemzeti Színház tagját, Egressy Gábort (1808-1866).
A színművész nemcsak a Nemzeti Színház tagja volt, de a Kisfaludy Társaságé is, Petőfi Sándor jóbarátja és ha a családfát szemügyre vesszük, Egressy Béni zeneszerző bátyja. Pályafutása során számos hőn áhított szerepet játszott el, mint a Bánk bánt, Arthur királyt, Mátyás királyt, Brutust, s igyekezett a magyar színpadokon meghonosítani és népszerűsíteni Shakespeare remekeit – be kell vallani - a közönség közönyössége dacára. Így bújhatott Lear király, Hamlet, Othello, IV. Henrik, Macbeth bőrébe, és a kritikusok elismeréssel szóltak bravúros alakításairól.
De térjünk vissza Zalába! 1862-ben a művész négy előadásban lépett a zalaegerszegi közönség elé, a Hamlet, a Brankovics György, A szegény marquis és a Bánk bán főszerepe volt repertoárján. Ahogy a Pesti Napló beszámolójából kiderült, csak az utolsó előadáson telt meg a nézőtér, akkor viszont „a művészetének varázs italától ittasult úri közönség tapsolt, éljenzett, sirt, s hullott a koszorúeső.” A lelkesedés olyan nagy volt, hogy a helyi polgárok rábeszélték a művészt, maradjon még egy napot a zalai városban, legyen a vendégük. Másnap ünnepi lakomával tisztelték meg Egressy Gábort, melyen a helyi ügyvédeken és fiatalokon kívül néhány ismert polgár is részt vett. A köszöntők és a hosszú falatozás után Egressy kért szót, aki érzelmes hangulatú beszédében (amelyen még ő maga is könnyekre fakadt) a kiöregedett színészek sanyarú sorsára hívta fel a figyelmet. E mondatok halltán Szigethy Károly ügyvéd javaslatára azonnal gyűjtést szerveztek, s ott helyben a tizenhat jelenlévő 91 koronát adott össze, amit egy kereskedő száz koronára egészített ki. A pénzt azzal a kéréssel adták át a művésznek, hogy juttassa el rendeltetési helyére, a Nemzeti Színház nyugdíjintézete számára.
Zalaegerszeg, 1860
A társaság másnapra is Zalaegerszegen marasztalta a fővárosba indulni készülő Egressyt. Ekkor Ruzsics Károly ügyvéd jánkahegyi hajlékában rendeztek neki „egy egyszerű kis hegyi mulatságot”, aholcigányzene kíséretében éjjel tizenegy óráig ürítgették az örömpoharakat.
A városba érkező színészeket ebben az időben magánházaknál szállásolták el, Egressy Gábor színész Szabó Samu ügyvédnél, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egykori századosánál, az 1861-es országgyűlés zalaegerszegi követénél kapott kvártélyt. Az ügyvéd nagy tisztelője volt a hazai színjátszásnak és vendége művészetének. Így Egressy távozásakor megajándékozta őt egy színlappal, a Nemzeti Színház nyitóelőadásának (a pesti Magyar Színházban 1837-ben bemutatott Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című darab) színlapjával, amely később a művész hagyatékából a Székesfővárosi Múzeumba került. Hátoldalára Egressy maga írta le a történetet. Sajnos a színlap az idők során elveszett, ma már nem található meg a jogutód, a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében.
Szabó Samu
Egressy 1866-ban szélütés következtében életét vesztette, halála után azonnal gyűjtési akció indult szobrának közadakozásból történő felállítására. A zalaegerszegi ügyvéd, Szabó Samu az elsők között fizetett 5 forintot a szoboralapra.
