Edvard Munch az expresszionizmus előfutáraként vonult be a művészet történetébe. A művészt Sikoly című kompozíciójáról szinte mindenki ismeri. Európa idei kulturális fővárosában viszont most nem egy szokványos életműkiállítást láthat a közönség. A Kunstsammlungen Chemnitz legújabb időszaki kiállítása „Félelem” címmel Edvard Munch (1863–1944) 90 alkotásán keresztül mutatja be, hogyan nézett szembe a norvég festő és grafikus művész az olyan egzisztenciális érzelmekkel, mint a félelem és a magány.
A „Félelem” című kiállítás nem véletlenül kezdődik az önreflexióval: a félelem elsősorban az egyén elementáris érzése. A félelem mindig egyes számban fogalmazható meg. A félelemmel mindig egyedül vagyunk, vagy úgy érezzük. Az önreflexió az, ami segíthet a kihívásokkal és egzisztenciális kérdésekkel szembenézni.
Munch önarcképein keresztül kérdezett rá újra és újra saját félelmeire. A kiállítás egyik központi témája éppen ezért az önarcép. A Gyűjtemény részét képezi az az önarckép, mely a 32 éves művészt mutatja be frontális nézetben. A sötét háttréből előbukkanó arc fölött mintegy sírfeliratként áll a megnevezés: »Edvard Munch, 1895.« A portré alatt egy alkar csontváza látható, mely szintén a múlandóságra utal.
Edvard Munch: Önarckép, 1895 (litográfia, Kunstsammlungen Chemnitz)
Fotó: Tóth László
A halál és az elmúlás volt a művész legmeghatározóbb élménye gyermekkorától kezdve. Munch öt éves volt, amikor édesanyja tuberkulózisban meghalt. Gyerekként ő maga is többször lebegett élet és halál között betegsége miatt. Alig volt tizennégy éves, amikor a legszeretettebb testvére Sophie 1877-ben szintén a tuberkulózis áldozata lett. Életének ezek az eseményei visszatérő témák és motívumok forrásai voltak a művészetében. Egy 1901-ben készült hidegtű alkotás például „A halott anya és a gyermek” címet viseli. Ezen a képen nagyon egyszerű és erőteles kontúrokkal fogalmazta meg a festő azt a veszteséget, melynek következménye az életre szóló magány és az elhagyatottság érzése. Nem túlzás azt állítani, hogy Munch a félelem festőjévé vált.
A második teremnek a középpontjában, mely a félelem címet kapta, Munch legismertebb alkotása a „Sikoly” áll. Pontosabban a közismert kompozíció egy 1895-ös fekete-fehér litográfia változatával találkozhat a néző. Ráadásul ennek a litográfiának egyik feldolgozása is megtalálható a kiállításon, mintegy megkettőzve a hatást. Andy Warhol az addigra már ikonná vált alkotást sajátos pop art színeivel öltöztette fel úgy, hogy közben a kompozíción és a vonalvezetésen nem változtatott. A pink, citromsárga, világoskék és zöld harsány színei semmit nem vonnak le a kompozíció erőteljes hatásából. A színek elcsúsztatva jelennek meg a kompozícióhoz képest, mintha leválnának Munch alkotásáról és visszhangként erősítenék fel azt.
Részlet a kiállításból. Előtérben: Edvard Munch: A sikoly, 1895 (litográfia, Courtesy of Morten Zondag Kunstformidling, Norway), háttérben: Andy Warhol: A sikoly, 1984 (szitanyomat, The Savings Bank Foundation DNB / Haugar Art Museum)
Fotó: Juhos (A képen szereplő személy hozzájárult a közzétételhez.)
A félelem és a magány határozza meg az emberi kapcsolatokat is Munch képein. A festő kedvelt témája volt a férfi és nő közötti szinte áthidalhatatlan távolság. A kiállítás egyik fénypontja Munch „Két ember. A magányosak” című festménye. A képet 1928-ban a múzeum elődje, a Városi Művészeti Gyűjtemény vásárolta meg. A náci uralom alatt 1937-ben el kellett adni ezt az alkotást is, mivel elfajzott művészetnek minősült. Most, közel 90 évvel később, visszatért Chemnitzbe – kölcsönbe az Egyesült Államokból. Az alkotás egy fehérbe öltözött nőt és egy feketébe öltözött férfit ábrázol, ahogyan egy tengerparton állnak a nézőnek háttal. A két ember egymástól való fizikai és érzelmi távolsága magányos szemlélődésre kényszeríti őket.
Edvard Munch: A magányosok, 1906-1908 (olaj, vászon, Harvard Art Museums/Busch-Reisinger Museum, The Philip and Lynn Straus Collection)
Fotó: © President and Fellows of Harvard College, 2023.551
De hogyan kapcsolódik Munch az akkori iparvároshoz Chemnitzhez? A művész az 1890-es években robbant be a német köztudatba és aratta első sikereit. 1892. november 5-én a Berlini művészek egyesülete meghívta egy kiállítására, ami hatalmas botrányt okozott és egy hét múlva be kellett zárni. November 20-án Eduard Schulte műkereskedő ezt a kiállítást bemutatta Düsseldorfban, majd decemberben Kölnben is. A siker hatására december 26-án visszatért a kiállítás Berlinbe. Munch 1904-ben több helyen is kiállított Németországban.
A művész a textilgyáros Herbert Eugen Esche figyelmét is felkeltette, aki meghívta magához az új chemnitzi villájába. Esche 1902-ben Henry van de Veldét bízta meg egy reprezentatív villa építésével és berendezésével. A villában később számos művész is megfordult az Esche család jóvoltából. Munch 1905 szeptemberében érkezett Chemnitzbe és készített a textilgyáros és műgyűjtőről portrét, mely ma a Kunsthaus Zürich gyűjteményét gyarapítja. A kép a 2025-ös kiállítás alkalmával ismét látható Chemnitzben.
Az Esche Villában való tartózkodása alatt festette Munch a város látképét is. Egy iparvárost látunk hatalmas gyárkéményekkel, mely nem véletlenül érdemelte ki a szász Manchester elnevezést. A város akkoriban Európa legiparosodottabb és leggazdagabb városai közé tartozott. Ez a festmény is Zürichből érkezett vissza a városba.
Edvard Munch: Kilátás a Chemnitz-völgyre, 1905 (olaj, vászon, Kunsthaus Zürich/Herbert Eugen Esche Stiftung)
Fotó: Kunsthaus Zürich
1906-ban a chemnitzi Kunsthütte kiállításán Munch 20 alkotását állította ki, melyet az expresszionista Brücke csoport alapítója, Karl Schmidt-Rottluff, de minden bizonnyal más tagjai is látták. Munch művei nagy hatással voltak a Brücke fiatal művészeire és levelet írtak neki, hogy lépjen be a csoportba. Levelük egy nehéz időszakban érte a norvég művészt. 1905-ben Bad Elgersburgban (Türingia) idegeit és alkoholizmusát kezelték. 1908 Koppenhágában, ahová egy kiállítás miatt utazott, idegösszeroppanás érte.
Munch koppenhágai kezelése alatt sem hagyott fel az alkotó munkával. Ebben az időszakban alkohol nélkül, távol a megszokott bohém élettől a művész saját bevallása szerint élete legjobb munkáit hozta létre. Itt készült az Alfa és Omega című 22 részes litográfia sorozat is, mely a művész saját maga által szerzett prózai költeményét illusztrálja. Alfa és Omega egy pár története, akik egy lakatlan szigeten élnek számtalan állattal együtt. Habár egyedüli emberek a szigeten, mégis eltávolodnak egymástól, és Omega az állatokkal keresi a szerelmet. A tragikus végkimenetelű történet a szerelem elmúlását vagy az attól való félelmet, végsősoron az embert fenyegető reménytelen magányt tematizálja. A litográfia sorozatot a Chemnitzi Városi Művészeti Gyűjteménynek 1924-ben sikerült megszereznie.
A múzeum a 20-as és 30-as években szisztematikusan gyűjtötte Munch képeit, és jelentős grafikai gyűjteményt halmozott fel. Több kiállításon is bemutatták a művész alkotásait. 1921-ben 90 grafikát és 24 festményt mutatnak be Chemnitzben. Erre az alakalomra Herbert Esche 75 alkotást kölcsönzött. 1929-ban egy újabb kiállítás alkalmával 60 festmény és 83 grafika volt látható a múzeumban.
Amikor a nemzetiszocialista párt 1937-ben betiltotta Munch képeit, a chemnitzi múzeum is kénytelen volt eladni a festményeket. 52 grafikából álló együttes viszont megúszta az értékesítést. A város a festmények nagy részét nem tudta visszaszerezni, de grafikai gyűjteménye ma is az egyik legjelentősebbnek számít.
Jelenlegi kiállítás nem a legnagyobb Munch tárlat a város történetében. 1999/2000-ben a Kunstsammlungen Chemnitz „Edvard Munch Chemnitzben” címmel már rendezett kiállítást, ahol 150 alkotás volt látható.[1] 2001-ben és 2003-ban a múzeum újabb festményeket szerzett, köztük a Hugo és Käte Perls kettős portréját. 2013-ban pedig egy újabb nagyszabású kiállítást rendeztek „Henry van de Velde és Edvard Much Chemnitzben” címmel.[2]
A jelenlegi kiállítás 140 művet mutat be, melyből 90 Edvard Munch alkotása, többségük a múzeum saját gyűjteményéből származik. A kiállításon szerepelnek olyan kortárs művészek alkotásai, mint Marina Abramović, Monica Bonvicini, Irene Bösch, Michael Morgner, Osmar Osten, Neo Rauch, Paula Rego, akik párbeszédet folytatnak Munch műveivel. Továbbá Munch kortársai és más 20. századi alkotók is, mint Andy Warhol vagy Karl Schmidt-Rottluff és Egon Schiele színesítik a palettát és ösztönzik a közönséget korunk tabutémáinak megvitatására.
A kiállítás arra is ösztönzi a látogatót, hogy önmagával és saját felélelmeivel is találkozzon a művészeten keresztül. Munch alkotásaihoz nagyon könnyű magánemberként kapcsolódni, hiszen mindannyiunknak vannak veszteségei és félelmei. Egy olyan korban élünk, amikor semmi sem biztos. De a világban zajló háborúk, járványok és válságok is adnak aktualitást Munch műveinek. Művészete alighanem mindig is időszerű lesz.
A borítóképen: részlet a kiállításból: milyen színe van a félelemnek? A látogatók egy falra rögzített hálóra akaszthatják fel azt a színű fonalat, ami számukra a félelmet szimbolizálja. (Fotó: Juhos)
[1] Edvard Munch in Chemnitz (Ausstellung 14. November 1999 - 20. Februar 2000 in den Kunstsammlungen Chemnitz) Hrsg. von Ingrid Mössinger, Köln, Wienand, 1999.
[2] Henry van de Velde und Edvard Munch in Chemnitz (Ausst. vom 9. Juni bis 29. September 2013 in den Kunstsammlungen Chemnitz), Hrsg. von Ingrid Mössinger und Katharina Metz, Bielefeld, Berlin, 2013.
