Múzeumcsinálók címmel futó sorozatunkban olyan meghatározó múzeumi személyiségeket mutatunk be, akik alapvetően hozzájárultak egy-egy vagy akár több múzeum felvirágoztatásához, szerteágazó tevékenységükkel pedig örökre beírták magukat a múzeumtörténelem nagykönyvébe.
Az itt megjelent írások mellett további kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Nemrégiben az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete is online elérhetővé vált!
Mi pedig hosszabb életrajzokkal szemezgessünk együtt a nagy elődök között!
A Magyar Földrajzi Múzeumot dr. Balázs Dénes (1924−1994) karsztkutató, geográfus alapította 1983-ban Érden, immáron 40 éve. Balázs Dénes a magyar geográfia egyedülálló, rendkívüli akaraterővel megáldott személyisége volt. A székely származású Kőrösi Csoma Sándort tekintette példaképének, és élete egyik fő jelmondata – mely áthatotta minden tettét, kezdeményezését – a dacos „csak azért is” volt. Ennek a kitartó elszántságnak köszönhető, hogy 3276 expedíciós napja alatt bejárta a Föld jelentős területeit, utazásairól, kutatásairól 27 könyvet és 400 cikket írt és mindezek mellett, megalapította a Magyar Földrajzi Múzeumot.
A geográfus gyűjtő
Balázs Dénes 1924-ben született Debrecenben. Iskoláit Tótkomlóson és Makón, majd Debrecenben végezte. Már fiatalon vonzotta a természet megismerése. 1942−43-ban két hosszabb biciklis túrát is tett (5200 km hosszan), melyek során bejárta Magyarország jelentősebb tájait. 1943-tól a Debreceni Dohánygyárban kezdett el dolgozni, majd három évi szumgaiti munkatábor után hazatérve a Kőbányai Dohánygyár munkatársa lett. Ekkor költözött édesanyjával Érdre. Budapesten csatlakozott a Kinizsi Sportkörhöz. 1954-ben az ő közreműködésükkel tárta fel az égerszögi Szabadság-barlangot.
1959−1962 között esti tagozaton végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a földrajz szakot. Ezt követően már nem csak hazai, hanem külföldi karsztterületek kutatását is végezte. Karsztkutatásainak egyik legjelentősebb területe a Dél-kínai-karsztvidék volt, ahová volt alkalma kétszer is eljutni (három évtized különbséggel) és ahol számos barlang feltérképezése az ő nevéhez kötődik. Kína mellett a világ számos karsztterületére sikerült még eljutnia: a Közel-Kelet, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Srí Lanka és Madagaszkár karsztos vidékeit is bejárta.
A világot beutazva azonban nem csak karsztterületekre jutott el. Négy kontinens sivatagában járt, melyek közül a Magyar-Lengyel Szahara-expedíció volt a legeredményesebb. Az 1967–1968-ban szervezett négytagú expedíció tagjai (Balázs Dénes, Csekő Árpád, Martinovich Sándor, Dobieslaw Walknowski) egy lengyel kamionnal szelték át a Szaharát Tripolitól Fort Lamyig. Az expedíció során megfigyelte a sivatagok felszínformáit, méréseket végeztek, eljutottak a Bardai-oázisba és a Tibeszti-hegységbe is. Majd Doualában kettévált a csapat. Balázs Dénes Csekő Árpáddal tovább folytatta a tanulmányutat, és sikeresen bejárták Kelet-Afrika országait.
Két Föld körüli utazást is tett Balázs Dénes. Első világkörüli útja során 1977–1978-ban eljutott Grönlandra, majd Venezuelába. Ezután a közép-amerikai földhíd országait járta végig, majd Új-Zéland és Ausztrália következett. 1984–1985-ben második Föld körüli útja során érintette a Kanári-szigeteket, Kanadát, majd újra bejárta Dél-Amerikát. Ezután Új-Zéland, majd Új-Kaledónia, Vanuatu és a Salamon-szigetek következtek és újra ellátogatott Új-Guineára is.
Balázs Dénes utazásai során értékes kőzet-, növény- és állattani gyűjtést is végzett (számos új talaj- és barlanglakó fajt fedeztek fel a hazaküldött mintákban), de számos néprajzi tárgyat is gyűjtött és mindenfelé kutatta a magyar utazók és földrajzkutatók emlékeit.
Ahogy ő írt gyűjtéséről: „Különös teremtmények voltak az én hátizsákjaim… Pattanásig megtöltve indultak útnak „devizakímélő” tartalommal: húskonzervek, szárazkolbász és szalámi, levesporok, csokoládé, szőlőcukor és hasonló kalóriadús élelmiszerek préselődtek össze bendőjében.
Amint teltek a hetek és hónapok, az énhűséges társam belseje új tartalommal töltődött meg. Az élelem megfogyatkozott, helyét az úton gyűjtött kőzet-, talaj- és vízminták foglalták el, alkoholos üvegekben gyűjtött rovarok, összepréselt növények és néprajzi tárgyak. Az utóbbiakkal volt nagy gondom, mert amikor az amazoniai indiánok nyilaikat, fúvócsöveiket megalkották, nem gondoltak arra, hogy jön egy fehér bőrű idegen, aki ezeket az eszközöket hátizsákjában kívánja magával vinni. Ilyenkor brutális tettre vetemedtem, finom fűrésszel kénytelen voltam félbevágni őket, hogy majd otthon ügyes ragasztási művelettel ismét egybeforraszthassam a darabokat.” (BALÁZS D. 1995.)
Az egyre látványosabb anyag bemutatásának ötlete egy baráti beszélgetés alkalmával merült fel. Azonban Balázs Dénes fejében a néprajzi gyűjteménye bemutatásánál sokkal merészebb gondolat motoszkált. A magyar utazók, földrajzi felfedezők anyagainak bemutatását tervezte el, melynek kiegészítése lett volna csupán a néprajzi anyag. Így 1978. december 19-én beadvánnyal fordult a várossá alakuló Érd nagyközségi tanácsához, melyben javasolta egy múzeum megalapítását, melyhez saját gyűjteményi anyagát is felajánlotta.
A múzeumalapítás rögös útja
A magyar utazók, földrajzi felfedezők anyagainak összegyűjtésére, bemutatására tett kezdeményezés nem előzmény nélküli. Teleki Pál (a Földrajzi Társaság akkori főtitkára) a Földrajzi Közlemények 1911. évi számában a leipzigi „Museum für vergleichende Länderkunde”-ban tett látogatásáról röviden beszámolva, szinte rajongva írt erről a nagyszerű intézményről, mely a vulkánok világát hivatott bemutatni festmények, fotók, geológiai metszetek, herbáriumok, és kőzetgyűjtemények segítségével. A rövid beszámolója végét azon vágyával zárta, hogy „Bár mi is állíthatnánk fel a közeljövőben hazánkra vonatkozó ilyfajta múzeumot” (CHOLNOKY J. 1911.). Sajnos az I. világháború és a trianoni események hatására ezen terve feledésbe merült, legalábbis muzeális intézmény szintjén.
Cholnoky Jenő a Földrajzi Intézet vezetését 1921-ben átvéve nemcsak a könyvtár és műszerek leltározását, gyarapítását kezdte meg, hanem a rettenetes állapotban lévő fénykép- és diapozitívgyűjtemény rendbetételén és gyarapításán is rengeteget fáradozott. (Ennek a gyűjteménynek az alapjait Lóczy Lajos és – az akkor még asszisztensi feladatokat ellátó – Cholnoky Jenő hozta létre.) Ezt a munkát jórészt maga végezte. „El sem tudja képzelni, aki nem látta, hogy micsoda óriási munkát végeztem a rendezéssel. Asszisztenseimet nem terhelhettem ezzel a munkával, mert nekik tanulniuk és tanulmányozniuk kellett, hogy kellő tudást szerezzenek a tanári pályára. Az ilyen muzeális munkát sohasem bíztam rájuk…” (GÉCZI J. 2021).
Az intézet fénykép- és diapozitívgyűjteménye igen gyorsan gyarapodott. Többek között Hopp Ferenc világutazó, műgyűjtő (GÉCZI J. 2021), illetve Baktay Ervin, Réthly Antal, Ligeti Lajos és ifj. Lóczy Lajos anyagai (LENDVAI TIMÁR E. 2008) is bekerültek a gyűjteménybe, de ezek a fotográfiák sem kerültek bemutatásra a nagyközönség számára, leginkább oktatási céllal hasznosították. Sajnos ez az anyag 1956-ban jórészt megsemmisült.
Balázs Dénes elődei kezdeményezésén felbuzdulva 1978-ban kezdte meg a magyar utazók, földrajzi felfedezők még kallódó hagyatékainak felkutatását. Ennek egyik meghatározó pontja volt a Magyar Nemzetben 1980. december 18-án megjelenő írása Ne hagyjuk elkallódni a földrajz tudománytörténeti értékeit! címmel, melyben így ír: „A kallódó földrajzi relikviák megmentésének utolsó órájához érkeztünk. Ha most ezekben az években nem tudjuk felkutatni őket, talán örökre elvesznek nemzeti kultúránk számára.”
A Magyar Földrajzi Gyűjtemény további fejlesztésére vonatkozó dokumentum aláírása a Magyar Tudományos Akadémián (1984. március 7.)
MFM archívum
Balázs Dénes és a neves földrajztudós Cholnoky Jenő fia, dr. Cholnoky Tamás (1987, Érd)
MFM archívum, fotó: Marosiné Engler Edit
Az anyag gyűjtésével párhuzamosan Érd város vezetésének támogatását kérte egy megszületendő múzeum létrehozásához. Sajnos a komoly infrastrukturális problémákkal küszködő település ekkor nem támogatta, sőt igen határozottan elutasította a segítséget. Balázs Dénes konok székely vére azonban nem engedte, hogy feladja tervét. Saját otthonának átalakításával szerette volna a földrajzi múzeumot létrehozni, melynek terveit Kiss Imre minden ellenszolgáltatás nélkül el is készítette. Maga Aczél György, az Országos Közművelődési Tanács elnöke is felkereste az építkezés helyszínét, de mivel az ingatlan igen félreeső, alig megközelíthető helyen volt, ezért nem tartották megfelelőnek muzeális célra. Az ügy ismét zsákutcába jutott, de nem végleg. Mógor Béla érdi tanácselnök személyében − aki a zsámbéki Lámpamúzeum alapításánál is segédkezett – megértő támogatóra lelt a múzeum ügye.
A tanácselnök az érdi Wimpffen-kúria épületéből kiköltöző tanácsi irodák helyén biztosított 5 termet múzeumi célra. Ezt követően Becsei József közreműködésével, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Földrajzi Társaság és Érd Városának támogatásával, közreműködésével megszületett a Magyar Földrajzi Gyűjtemény, 1983 március 12-én. Még ebben az évben látogathatóvá vált a nagyközönség számára is az intézmény. Az 1983. október 7-én megnyíló Magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállítás, közel 70 magyar utazó, földrajzi felfedező munkásságát, élményeit mutatja be, az azóta eltelt 40 évben több, mint negyedmillió látogató számára.
A Magyar utazók és földrajzi felfedezők című kiállítás egykor
MFM archívum
Balázs Dénes kitüntetései:
Vass Imre-emlékérem (1962)
Herman Ottó-emlékérem (1976)
MTESZ-díj (1980)
Lóczy Lajos-emlékérem (1984)
Kadić Ottokár-emlékérem (1985)
Móra Ferenc-díj (1986)
Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem (1988)
Érd város díszpolgára (1988)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1992)
Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
Kálmán Attila művelődési államtitkár a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét adja át Balázs Dénesnek (1992)
MFM archívum, fotó: Hancsovszki János
Balázs Dénes szobrának avatása 1999. szeptember 29-én
MFM archívum
Irodalom
- BALÁZS DÉNES (1995): Életem-utazásaim. Balázs Dénes saját kiadása, Érd. 504 p.
- BALÁZS DÉNES (1980): Ne hagyjuk elkallódni a földrajz tudománytörténeti értékeit!Magyar Nemzet 36. 296. p. 10.
- GÉCZI JÁNOS (szerk., 2021): Cholnoky Jenő önéletírása. Pesti Kalligram–Művészetek Háza, Veszprém. 344 p.
- LENDVAI TIMÁR EDIT (szerk., 2008): 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum. Magyar Földrajzi Múzeum, Érd. 224 p.
- TELEKI PÁL (1911): Földrajzi Múzeum.Földrajzi Közlemények 39. kötet 1. p. 152.
Az itt megjelent írások mellett további kutatásokhoz, keresésekhez ajánljuk a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület és a Tarsoly Kiadó által 2002-ben kiadott Magyar Múzeumi Arcképcsarnok című életrajzi lexikont. Nemrégiben az elhunyt múzeumi szakemberek portréit tartalmazó, ikonikus mű második kötete is online elérhetővé vált!
Borítókép:
A múzeumalapító Balázs Dénes otthonában, ahol létre akarta hozni a Magyar Földrajzi Gyűjteményt
Forrás: MFM archívum, fotó: Hancsovszki János
