Csupán néhány óráig volt látható 2021. július 2-án este Visegrádon a CIRCUS FLOW Cirkusz – Művészet – Alkotás című kortárs művészeti tárlat. A dunai kikötőben állomásozó rendezvényhajón és a parton felállított két sátorban 114 hazai kortárs képzőművész 250 cirkuszi tematikájú új művel – festmény, grafika, szobor, kisplasztika, fotó, videó és iparművészeti alkotás – reflektált a porond attrakcióira és a háttérben folyó munkára. Igaz, a rendhagyó pop up kiállítás egyszeri és megismételhetetlen élménye soha vissza nem hozható, a kiállított alkotásokat a jövőben mégis újabbnál újabb kontextusban fedezhetjük fel: a megnyitón bemutatott CIRCUS FLOW című 233 oldalas kiállítási katalógus válogatása mellett időszaki kiállításokat is rendeznek majd a Fővárosi Nagycirkuszban.
A kiállításmegnyitó nem csupán azt ünnepelte a szimbolikus visegrádi helyszínen, hogy az elmúlt héten Magyarország átvette Lengyelországtól a V4-elnökséget. A képzőművészeti kavalkád a cirkusz világának kiemelt pillanata is volt, ahol ezúttal a képzőművészet különböző műfajai nyitottak ablakot a mutatványosok nem mindennapi életére. A nagyérdemű olyan műveket tekinthetett meg mindössze három órányi időszakban, azaz egy cirkuszi előadás idejére, amelyek a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. 2020. évi Cirkusz/Művészet/Alkotás című nyílt alkotóművészeti pályázatára érkeztek.
A téma, már önmagában „szenzációsnak” bizonyult, 289 alkotó összesen 478 cirkuszi témájú alkotást nyújtott be, amelynek több mint felét a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum Joó Emese főmuzeológus rendezésében be is mutatott. A pályázat a 2017-ben alapított múzeum és tudományos műhely történetében is emlékezetes epizód lesz, mivel a most megvásárolt 250 műalkotásra épül az intézmény képzőművészeti gyűjteménye. Így a jövő szempontjából is kiemelt időpont, pontosabban nézőponttá válhat a 2020/21-es időszak, hiszen a leendő gyűjteményi kiállítások szempontjából mindig meghatározó lesz, miként látták ebben a különös, pandémiával terhelt időszakban a kortárs művészek a cirkusz világát. Míg néhány évvel ezelőtt az állatidomítás, a testen aratott győzelem, a különböző deformitások egzotikumként való értelmezése is véleményformálásra ösztönözte volna a művészvilágot, most a cirkuszt a fizikai világ felett aratott győzelem, a felszabadulás, a sokszínűség univerzumaként érzékelhettük.
Fotó: Urbán Ádám
Nem csupán a zsűri által díjazott alkotások sűrítették azt az érzést. (Festmény, grafika kategóriában Budaházi Tibor festőművész és Felsmann Tamás grafikusművész, szobor, kisplasztika, érme, dombormű kategóriában Doncsev Antoni ötvös iparművész, fotó, videóinstalláció kategóriában Urbán Ádám fotográfus nyert első díjat, az iparművészeti alkotások kategóriájában nem adták ki a legjobbnak járó elismerést.) A kiállítótérré változott, időnként hullámzó hajó alkotásai között alig találkoztunk olyan munkával, amely kritikai tekintettel szemlélte volna a cirkuszt. A nézők inkább a cirkuszművészek egyedi tudására, képességeire, a cirkusz semmihez sem hasonlítható világára, az elképesztő emberi teljesítmény rendhagyó aspektusára fókuszálhattak.
Fotó: Urbán Ádám
Nem arról van szó, hogy a művészek csak a kitartás, a bizalom és az egyensúly pályázati kiírásban is rögzített fogalmára építettek volna. Arról sem, hogy a cirkusz különleges hangulata és sokrétű gondolati vonatkozása csodálattal töltötte el a művészeket, így áhítattal szemlélték a porondon folyó lélegzetelállító előadásokat és a színfalak mögött folyó koncentrált munkát. A bemutatott alkotások játékossága, sokszólamúsága, vidámsága inkább arról vallott, hogy a karanténba szorult, nyitva tartó múzeumok és kiállítóhelyek nélkül maradt művészvilág számára ezúttal a cirkusz levegőt és kenyeret jelentett. Éppen ezért lenne előremutató, ha az 2020-as alkotóművészeti pályázat nem „egyszeri és megismételhetetlen produkciónak” bizonyulna, hanem időről időre – a mostanihoz hasonló módon - a különböző művészeti ágak eszközeivel és módszereivel rögzítenék, mit jelent a cirkuszművészet az éppen aktuális jelenkor számára!
Fotó: Berényi Marianna
Fotó: Urbán Ádám
