Különleges élményeink vannak nekünk muzeológusoknak, mióta megnyílt a Rippl-Rónai Zalaegerszegen című időszaki kiállítás a Göcseji Múzeumban. Egyrészt jó érzés az, hogy értékes, a magyar művészettörténet becses darabjai díszítik a teret, másrészt örömmel látjuk, hogy a fiatalabb generációt is megszólítják a mester művei, harmadrészt kreatív ötletekkel nyúlhatunk a nyári időszakban a közönség megszólításához.
Vajon az életteli színek vagy az intim, családias ábrázolásmód, esetleg a nők iránti különleges bánásmód és érzékenység a titok, de sok fiatal lány és középkorú hölgy látogatja a kiállítást. Vannak, akik a párjukkal, vannak, akik barátnőkkel vagy az édesanyjukkal lépnek be a kiállítótérbe és időznek el hosszasan a grafikák, a pasztell alkotások és a festmények között, amelyek közül a legtöbb percet a főfalon lévő „kukoricás” képek kapják.
Ahogy szokás, tárlatvezetéseket is tartunk az időszaki kiállításban. Könnyed, nyáresti programokra invitáljuk a közönséget, amibe belecsempészünk némi modernséget. Kinek ne esne jól a közösségi lét után egy finom gyöngyöző gyümölcsökkel teli jéghideg ital? Aki júliusban ellátogatott hozzánk egy előre meghirdetett programunkra, azt szívesen láttuk vendégül egy kellemes beszélgetés mellé üdítő gyümölcsbóléra. De borkóstolással egybekötött tárlatvezetést is tartottunk, aminek két főszereplője Pál-Simon Kornélia művészettörténész, a kiállítás kaposvári kurátora és Pampetrics György zalai borkereskedő voltak. Kettejük történetei, a mester műveinek megismerése, a kalandos életébe való bepillantás, a vidám Róma-villabéli társas együttlétek és a bohém művészvilág legendái, a mai kor borainak megismerésével kiegészülve nagyszerű élményt adtak az érdeklődőknek. A korszakok és a művészi technikák eligazodásában pedig a kulturált borfogyasztás mindig segít egy kicsit, ezt bátran bevallhatjuk. A tárlatvezetésen szó esett a Nabis-csoportról, a müncheni és a párizsi évekről, a szerető családi légkörről, a művész Ödön fivéréről, aztán az alkotótársakról és persze a szerelmekről. Köztük a legismertebbekről: Lazarine-ről, élete párjáról, alkotótársáról és persze Zorkáról, akiről ezt mondta egy megértő írótárs: „sugárzó parti fény, mely utoljára hívogatja a barázdás arcú, öreg hajóst”. Mit is jelent ez valójában, megtudhatja az, aki majd szeptember elején ellátogat a Rippl-Rónai és a nők című tárlatvezetésre, ahol a művész életében kisebb-nagyobb szerepet játszó nőtársakat veszem számba. Valakit egy történet, mást levél, fotográfia vagy gyönyörűen megfestett arcképcsarnok idéz fel.
Ősszel a diákoknak is készülünk programokkal, akiknek lehetőségük lesz majd arra, hogy kipróbálják a „kukoricás” képek készítésének a technikáját: barna kontúrvonal, egy centi széles ecset, tubusból kinyomott festék, és már lehet is hordani az élénk színeket a vászonra. Az pedig, ahogyan Rippl-Rónai József alkotott - az egyszerre festés elvét alkalmazva, vagyis nem merült el a részletekben, hanem képei „egy ülésre” készültek -, bizonyára a mai gyerekek tetszését is elnyeri majd. Ugyanis idejük, az semmire sincs.
De ha mégis feledtetni tudjuk a mai világban zajló eseményeket, ha teszünk azért valamit, hogy kellemes társaságban briliáns alkotások között kizárják a külvilágot a vendégeink és egyszerűen csak belefeledkezve a színekbe és a témákba jól érezzék magukat, megéri a munka itt a múzeumban. Ugyanis néha nagyon jó érzés kikapcsolni az időt. Lélekmentő.
