A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai értékes eredményekkel gazdagították a biodiverzitás-kutatást. 69 tudományra új fajt és 8 új nemzetséget írtak le a múzeum kutatói. Természetrajzi örökségünk legújabb kincseit kutatóink 28 országból írták le, Amerikától Afrikán és Eurázsián át Új-Guinea szigetéig.
Összegző infografika a Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt tudományra új fajokról és más taxonokról (Készítette: Szőke Viktória, MTM)
A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) muzeológus kutatóinak egyik legfontosabb feladata a gyűjteményekben őrzött példányok tudományos feldolgozása, és az ennek során elért tudományos eredmények közlése. A múzeum legtöbb gyűjteményében a gyakorlatban ez a feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti. Időről-időre a szakértő munkatársak a tudomány számára még ismeretlen fajokat fedeznek fel és írnak le.
A taxonómiai kutatómunka során a kutatók a múzeumi gyűjteményi példányok és a legkülönfélébb nyelveken és korokban született fajleírások áttanulmányozásával bizonyosodnak meg arról, hogy valóban egy mostanáig ismeretlen élőlény példányaival van dolguk, majd a nemzetközileg elfogadott előírásoknak megfelelő tudományos leírással és elnevezéssel egy szakfolyóiratban publikálják az új taxont.
2021-ben a múzeum 14 kutatójának összesen 69 tudományra új faja és 8 új nemzetsége jelent meg tudományos szakfolyóiratok lapjain.
69 új faj
A Magyar Természettudományi Múzeumban 2021-ben leírt 69 tudományra új faj közül 68 állat, egy pedig fosszilis, miocén kori növény. Az új állatfajok többsége – ahogy az egész biodiverzitás zöme – rovar. A múzeum rovarászai 58 tudományra új fajt jegyeztek: Makranczy György 27 holyvafajt (a holyvák a bogarak népes rendjébe tartoznak); Vas Zoltán 13 fürkészdarázsfajt; Bálint Zsolt (és munkatársai) nyolc boglárkalepkefajt; Sáfián Szabolcs további öt boglárkalepkefajt; Tóth Balázs három bagolylepkefajt; Sziráki György egy lisztesfátyolkafajt; Kovács Tibor (és munkatársa) egy szitakötőfajt. A rovarokon kívül a gerincteleneket a puhatestűek képviselik: Varga András Magyarországról írt le két új édesvízi csigafajt, Fehér Zoltán (és munkatársai) Olaszországból egy új szárazföldi csigafajt, míg Szabó János (és munkatársa) hat új fosszilis, jura időszaki tengeri csigafajt közölt Indiából. Jóval ritkábbnak mondható az új gerinces állatfajok felfedezése, ám a múzeum kutatói évről-évre azért mégis megörvendeztetik a világot egy-egy új gerinces fajjal is – idén Vörös Judit (és munkatársai) Ecuadorból írtak le egy új békafajt.
A 2021-ben leírt tudományra új fajok rendszertani eloszlása (Készítette: Szőke Viktória, MTM)
8 új nemzetség
Új nemzetséget (genuszt) leírni alapvetően két esetben indokolt. Az egyik az, amikor egy újonnan felfedezett faj annyira különbözik a legközelebbi ismert rokonaitól, hogy egyben egy új nemzetség képviselőjének is tekinthetjük: ekkor az új fajt és az új nemzetséget egyszerre írják le. A másik eset az, amikor a korábban egy nemzetségbe sorolt fajok összehasonlító taxonómiai vizsgálata, revíziója során két (vagy akár több) jól elkülönülő leszármazási ágra csoportosíthatók a fajok, így az újonnan felismert csoport számára célszerű egy új nemzetséget felállítani.
Az MTM-ben 2021-ben leírt új nemzetségek közül egy indiai fosszilis csiga- és egy hazai fosszilis növénynemzetség az előbbi, míg hat új zuzmónemzetség az utóbbi esetre szolgáltat példát.
Az új taxonok földrajzi eloszlása
A világ összesen 28 országból írtak le tudományra új fajokat 2021-ben az MTM dolgozói. Földrajzi eloszlásuk szépen tükrözi a múzeum biodiverzitás-kutató tevékenységének a Kárpát-medence kutatása melletti hagyományos, esetenként már évszázados múltú erősségeit: Ázsia középső, keleti és déli részei mellett Új-Guinea térsége és Afrika zoológiai kutatása is erősen magán viseli a Magyar Természettudományi Múzeum egykori és mai szakembereinek névjegyét. Amerika taxonómiai kutatásában általában kisebb a szerepünk, mint az Óvilágéban, de a 2021-es évben e téren is jelentős eredmények születtek.
A 2021-ben leírt tudományra új fajok földrajzi eloszlása (Készítette: Szőke Viktória)
Bárminemű, bármely fajhoz kapcsolódó tudás alapja a leíró taxonómiai tevékenység, hiszen amíg valamit nem tudunk nevén nevezni, más fajoktól megkülönböztetni, addig rá vonatkozó biológiai vagy alkalmazott módon hasznosuló ismeretekről sem beszélhetünk. Az evolúciós (a faj kialakulása) és a személyes történet (a faj felfedezése, leírása) találkozása teremti meg a lehetőséget, hogy az egész emberiség számára értékes tudás és akár valamilyen alkalmazott formában hasznosuló ismeret lehessen az eredmény.
