Szimpóziumot rendeznek az 50 évvel ezelőtt Egerből induló mérnök-művész innovációs csoportról. A Dargay Lajos kezdeményezte művészi kör 1975 és 1980 között működött és célja volt, hogy művészettel emberközelibbé tegye az épített városi környezetet.
Az egri és salgótarjáni alkotók – Balogh László, Bodó Károly, Szatmári Béla, Tilless Béla, Z. Gács György és Varjasi Tibor – mérnöki és kivitelezői gárdával összefogva főként köztéri munkákat terveztek, amelyek fényen és mozgáson alapultak és egyszerre ötvözték a korszerű technológiákat és a hagyományos eljárásokat.
A konferenciának október 20-án 9:45 és 16:00 között az egri Dobó István Vármúzeum ad otthont Dobó Bástya konferencia termében, ahol az előadások körbejárják a művészcsoport munkásságát, kontextusba helyezik a kor művészeti közegében és személyes visszaemlékezésekben is kitérnek az 1985-ben rendezett nagy jelentőségű kalocsai Schöffer Szemináriumra és a párizsi Magyar Műhely első, nyilvános magyarországi találkozójára.
A szimpóziumon mutatja be a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a VELE HALADT A KOR? Tanulmányok és munkalapok Dargay Lajos alkotói világához című tanulmánykötetet és 16:30-kor a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium előtti parkban emlékpadot avatnak három művész, Dargay Lajos (1942‒2018), Balogh László (1930‒2002) és Csont István (1944‒1992) tiszteletére.
A konferenciáról és az azt kísérő tanulmánykötetről beszélgettünk dr. Kriston-Vízi Józseffel, a társszervező Dargay Lajos Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnökével.
A szimpózium címe Késői szüret - Úton Dargay Lajossal. Mit árul el ez a cím az Egerből indult mérnök-művész innovációs csoportról?
Lehet, kissé lírainak tűnhet rendezvényünk címe, de Egerről lévén szó, talán nem elvont a megnevezés ilyetén használata. Úgy gondoltuk, hogy az elmúlt évtizedekre visszatekintve, immár jócskán beértek hasznos tudások és ismeretek azokról a valós és szellemi csemegékről, nóvumokról, amelyeknek egyik gondozója volt Dargay Lajos egri szobrászművész. Mi inkább aszúsodásnak tartjuk az 1970-es években volt műszaki és művész világ alkotó kapcsolódásának most bemutatandó esszenciáját, így nem az avíttság vagy megkésettség értelmében vesszük mindezt.
Dargay Lajos: Kibernetikus fénytorony (1978)
Milyen megítélése volt a csoportnak a saját korában? Milyen hatással volt a kor művészetére?
Az iparosítás újabb hullámában s a modern városiasodás lázában, egyúttal embert próbálóan égő és élő alkotók egy része érezte, hogy mekkora felelőssége van tervezőnek, építésznek, a panel világot emberszabásúbbá tenni akaró s olykor már jócskán nem a hagyományos díszítési módokkal kísérletező – látszólag – „fantasztáknak”. Ilyenek voltak a salgótarjáni és egri művészi térformálók, akik egymás alkotásainak támogatásával és a közös útkeresés eszméjével – ha csak néhány esztendeig csupán, de – mutatkoztak meg. Azok és olyanok, akiknek tervei mentén a szakmailag szintén felkészült és sok őrültséget látott műszaki kivitelezők szívesen csatlakozott társakká váltak. Ez pedig hitelesség szempontjából nagyon sokat számított.
Valódi és komoly védernyőt biztosított e csoport tagjai számára a nagy múltú MTESZ (azaz: a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének) Heves megyei tagozata, amely lehetőséget biztosított arra, hogy az egri-salgótarjáni csoport tagjai közös kiállításokon, konferenciákon, kísérleti és fontos megbízások révén bemutassák alkotó energiájuk javát saját berkeiken kívül is. Sajnos a térségi értelmiség és a sajtó-manipulátorok fanyalgása és sokszor nem titkolt támadásaik kikezdték az összefogás tartós lendületét.
Heves Megyei Népújság, 1975
Az eltitkolás vagy elhallgat(tat)ás annak is köszönhető, hogy az 1980-as évek fordulójának gazdasági válsága jócskán visszavetette a nagy méretű köztéri alkotások és a költség igényes környezet átalakításával járó terek folyamatos gondozását és fejlesztését.
Az alkotó csoport nem sokkal később ugyan más néven (KINETEAM) még pár évig működött, de ezek inkább kollektív kiállításokon való egyéni szereplések voltak, mintsem meggyőző tudatos szerveződésként mutatkoztak. Igazából csupán egy katalógus és 20-25 sajtó megjelenésnél nem több cikk jelzi útjukat.
A szimpóziumon előadó Hangyel Orsolya művészettörténész korábbi, felfedező kutatásai nélkül teljesen eltűnt volna ez az izgalmas csoportosulás kulturális köztudatunkból, pláne, hogy mindez a fővároson kívül zajlott…
A szimpóziumon bemutatásra kerülő tanulmánykötet: „VELE HALADT A KOR? Tanulmányok és munkalapok Dargay Lajos alkotói világához” (MMA-MMKI Kiadó) amellett, hogy kontextusában vizsgálja Dargay Lajos alkotói tevékenységét, foglalkozik pedagógusi szemléletével is. Hogyan tudott Dargay „motorja” lenni a mérnök-művész innovációs csoportnak?
Dargay Lajos élete végéig vérbeli pedagógus volt és amellett, hogy ő maga nem volt egy „önmenedzselő celeb”, elhivatottságán túl volt benne egy nagy adag kohó forróságú lángolás és tehetség gondozó szigorú szeretet.
A közösségi „motor” szerep számos inspiráció együttesének volt köszönhető: alapító társával, a legendás Balogh Lászlóval Párizsban megismert Nicolas/Miklós Schöffer sugárzó habitusa és megihlető alkotói világa, itthon Major Máté építész akadémikus hatalmas tudása, Sík Csaba és Bodri Ferenc esztéták felkészült és elegáns tájékozottsága az európai kortárs művészet és avantgarde forrásvidékének összefonódásáról, nos mindez jó időben és jó helyen kezdett szervesülni a friss diplomával is megerősített Dargay habitusát Eger legendás középiskoláinak (Gárdonyi és Dobó gimnáziumok) katedráin. S habár – leszámítva Varjasi Tibor fotográfust, a „Benjámint” – csaknem ő volt a csoport legfiatalabb tagja, de fogékonysága, lendülete és nagyfokú kíváncsisága jelentős hajtóerőt biztosított mindnyájuk számára.
Dargay Lajos 1976. (fotó: Varjasi Tibor)
A szimpózium során vizsgált alkotói kör elsősorban köztéri műveket tervezett. Vannak-e megvalósult, ma is látható köztéri alkotások, amelyek hozzájuk kapcsolhatók és ezeknek mennyire sikerült megőrizniük aktualitásukat?
Mivel munkáik – ahogy fentebb említettem – anyaguk, felépítésük és működésük miatt folyamatos törődést, szakmai és műszaki gondos üzemeltetést igényeltek (volna), így sajnos mára már – talán Tilless debreceni egy mobiljának kivételével – egyiküké sem áll. Fájdalmas volt alkotóiknak nyomon követni műveik csendes vagy látványos enyészetét,- így az 1978 őszén avatott legendás egri Fénytornyot. Jelenleg egyedül a csoportnak ihletet és önbizalmat adó Schöffer monumentális Chronos-8 alkotása, e rendhagyó tér szobor áll még (s alig mozog) Kalocsán. A kibernetikus-kinetikus művészeti ág ma is, újra a fényjátékos performanszok, alkalmi bemutatók, műtermi modellek vagy szerkesztett film etűdök alkalmával és formájában láthatók itthon, de külföldön is hasonlóképpen.
Az előadók között szerepel Fazekas István okleveles villamosmérnök és Képes Gábor, aki informatikatörténeti megközelítésből vizsgálja Papp Tibor alkotását. Milyen más nézőpontokat tudnak a társtudományok hozni a csoport művészettörténeti értelmezésébe?
Mindkét előadó tudása, tapasztalata s működési területe, azok bemutatása azért is lesz izgalmas, mert e csoport vállalt szellemiségével igyekezett megvalósítani a kultúraköziség eszméjét,- s nem valami lózungok, tézisek formájában. A „magyarrá vált” finn szobrász, Esa Laurema vagy a Franciaországba 1956 után kényszer emigrált Papp Tibor korszakos munkái – a technika és művészet legnemesebb találkozásai révén – nyomatékosították a hazai és a nemzetközi kreativitás egynyelvűségét!
Az emlékpad, amelyet a konferencia napján avatnak, hogyan szolgálja a 3 művész: Dargay Lajos, Balogh László, Csont István alkotói szellemiségének megőrzését?
Alapítványunk vezető egri kurátorának, H. Szilasi Ágota művészettörténész-muzeológusának kezdeményezésére Dargay Lajos alkotói világa először Eger, majd Heves vármegye Értéktárába is bekerült. Ezt követően nem sokkal vetette fel a művész özvegye, Márta asszony, hogy a barátság síron túl tartó szellemének ápolása érdekében Dargay és Balogh, valamint a szintén szikrázó szellemű Csont István – immár csak megidézve, de jelképesen – ismét együtt ülhetne a kedvelt Széchenyi utca promenádján s világmegváltó gondolatok közepette „udvarolna” akár e három örökifjú széptevő művész-lélek az egri szépasszonyok és tudásszomjas bakfisok mai seregletét látva.
Emlékpad tábla grafikája
Néhány előadás foglalkozik a mérföldkőnek tekinthető, 1985-ös kalocsai Schöffer szemináriummal és a párizsi Magyar Műhely első nyilvános, magyarországi találkozójával. Milyen célkitűzései vannak a mostani szimpóziumnak ezek tükrében?
Szeretnénk, ha ezek a – búvópataként azért tovább élő – korabeli teljesítmények továbbra már nem a hazai és közép-európai kultúraközi legendák körét gyarapítanák, hanem mostani szimpóziumunkkal kedvet csinálhatnánk. Így az előbb említett szakembereken túl pl. Boros Lili, Zombori Mónika, Varjasi Tibor s Basics Beatrix vagy Petőcz András példája nyomán kezdődnének el, vagy ahol már van biztos alap, folytatódnának kutatások. Ehhez, erre kiváló biztosíték lehet az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen nemrég önállóvá vált Művészeti Kar sokszínűsége, elhivatott oktatói gárdája, hosszú távú küldetésük.
Késői szüret - Úton Dargay Lajossal
Szimpózium
2025. október 20. 9:45-16:00
Eger, Dobó István Vármúzeum, Dobó Bástya konferencia terme
