Az ICOM 27. Általános Konferencia második napja az ADAPT - alkalmazkodás (igazodás, adaptálás, átalakítás) témáját járta körül. Az előadások azt vizsgálták, hogyan alakítják át működésüket a múzeumok a társadalmi értékek, kulturális normák és demográfiai változások hatására.
A cikksorozat napról-napra beszámol a nemzetközi esemény történéseiről, folytatása következik. Íme a második nap!
Ez a nap gyakorlati iránymutatást kínált arra, miként válhatnak a múzeumok befogadóbbá és rugalmasabbá, hogy jobban szolgálják a közösségek változó igényeit és elvárásait. Az első napról készült beszámoló itt olvasható!
A nap témájával főleg a délelőtti programpontok foglalkoztak, a délutáni szekció az ICOM Etikai Kódex revíziójáról szólt, illetve a nemzetközi ICOM bizottságok is külön-külön üléseztek. Az ICOM európai bizottság ülésén az új vezetői testület tagjává választották Sári Zsoltot, az ICOM Magyarország elnökét is.
A konferencia résztvevőit Őexcellenciája Hala Badri, a Dubai Culture & Arts Authority főigazgatója és az ICOM DUBAI 2025 szervezőbizottságának elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy „az ember a fejlődés középpontja”, és hogy a kultúra nem csupán múltunk tükre, hanem a jövő formáló ereje. Azt is kiemelte, hogy a házigazda szerepe egyaránt jelent büszkeséget és felelősséget, hiszen Dubaj példája megmutatja, mi minden érhető el, ha a közös vízió egyesíti az embereket. A város egyszerre kínál innovációt és hagyományt – „a kéz, amely alkot, és az elme, amely teremt” – ahogy fogalmazott.
Őexcellenciája Rakan Altouq, a Szaúd-Arábiai Királyság Kulturális Minisztériumának helyettes minisztere, a 2022-es ICOM múzeumdefinícióra utalt vissza, főleg arra a pontra, ahol a múzeumokat a közösségek szolgálatának aktív szereplőiként határozza meg. Ezt a szerepet kiemelkedően fontosnak véli a folyamatosan és gyorsan fejlődő világban. Úgy gondolja, hogy a múzeumok feladata nem korlátozódhat a megőrzésre, inkább az inkluzív gyakorlatok terepeként képzeli el a múzeumok működését, és ily módon az innováció tereivé is válhatnak.
Elsőként a Kinek a történetét mesélik el a múzeumok? (Reframing Power: Whose Stories do Museum tell?) című panelbeszélgetés a dekolonizáció, a reprezentáció és hatalommegosztás kérdését járta körül. A kerekasztalt Nada Raza, Alserkal Művészeti Alapítvány igazgatója vezette. Dr. Natalie McGuire, Barbados Múzeum és Történeti Társaság közösségi kapcsolatokért felelős igazgatója, a karibi képeslapgyűjtemény példáján mutatta be, miként lehet a gyarmati nézőpontot újragondolni, és a közösségeket bevonni a történetmesélésbe. Az indonéz Farid Rakun, művész, író, a ruangrupa művészkollektíva tagja a művészeti rendszer erőforrásainak újraelosztásáról, a közösségi tanulás és együttműködés fontosságáról beszélt. Sultan Sooud Al Qassemi, a Barjeel Art Foundation igazgatója a női és nemzetiségi alkotók láthatóságát, valamint a globális Dél közötti együttműködések erősítését hangsúlyozta. A panel közös üzenete szerint a dekolonizáló múzeumi gyakorlat nem csupán új történetek elmondását jelenti, hanem a hatalmi struktúrák újragondolását is – hogy a múzeum a tudás áramlásának, ne pedig birtoklásának tere legyen.
A következő kerekasztal beszélgetés arra fókuszált, hogyan él ember és nem ember együtt, vagyis pontosabban, a természet, ember és technológia együtt. A három megszólaló a téma nagyon eltérő aspektusait mutatta be.
Meskerem Assegued Bantiwalu, az etiópiai Zoma Múzeum alapítója bemutatta, miként vált intézménye a fenntarthatóság és a fiatalok bevonásának nemzetközi mintapéldájává. A Zoma múzeum híres organikus, műalkotásként is értelmezhető falairól, amelyeket Elias Sime társalapítóval együtt hoztak létre. Filozófiájuk szerint „küldetés nélkül nincs múzeum”, a Zoma célja az emberiesség, az együttélés és az átalakulás (mint a hernyóból pillangóvá válás) értékeinek közvetítése. Az építészetben az ember, állat és természet közös intelligenciájából merítenek ihletet: hangyák, termeszek, madarak működését figyelve tervezik meg a tereket, hogy azok alkalmazkodjanak és éljenek a környezetükkel. A múzeum ötvözi a művészetet és az életet, többek között rezidenciaprogramok, színház, tánc, mozi, piac és iskola kapcsolódik hozzá. A Zoma célja, hogy megmutassa: a fenntarthatóság nem csupán környezetvédelmi, hanem kulturális és közösségi gyakorlat is, amely a tájat nem leigázza, hanem újraértelmezi.
Takashi Kudo, a japán teamLab kollektíva képviselője bemutatta, hogyan egyesítik a művészetet, tudományt, természetet és technológiát lenyűgöző digitális installációikban. A több száz szakemberből álló csapat célja, hogy eltörölje a határokat ember és természet, valamint ember és technológia között. Projektjeik, mint a teamLab Borderless és a Future World, olyan folyamatosan változó, interaktív digitális terek, ahol a látogatók részeseivé válnak az alkotásnak. A „Borderless” koncepcióban a művészet szabadon áramlik, nincs eleje vagy vége, a természet szépségét fény, mozgás és hang segítségével digitálisan újrateremtik. Céljuk, hogy a technológia segítségével újra kapcsolatba kerüljenek a természettel és egymással.
Dr. Neha Vora, etnográfus és antropológus, kutatásában az emberi és nem emberi lények közötti kapcsolatokra fókuszál, különösen a migráció és az otthonteremtés kontextusában a Gulf-államokban. Arra keresi a választ, hogyan alakítják az emberek és állatok, például az utcai macskák, közötti mindennapi interakciók az otthon és közösség fogalmát. A „Catwalks” projekt során különböző emberek és macskák közös sétáin keresztül vizsgálja, hogyan jön létre úgy nevezett multispecies (több fajú) közösség és gondoskodás kultúrája, amelyben az emberek és állatok kölcsönösen alakítják egymás életét. Neha szerint ezek az apró, mindennapi gondoskodó cselekedetek hozzájárulnak a valódi otthonérzethez és a tartozás érzéséhez. A múzeumok jövőjét ebben a kontextusban több fajú tereknek képzeli el, ahol a nem emberi lények, például a macskák, is láthatóvá válnak. Az ilyen intézmények segíthetnének újragondolni a városi ökoszisztémát, és befogadóbb, együttélésre épülő környezeteket teremteni.
Kamini Sawhney, az indiai Museum of Art and Photography (MAP) volt igazgatója, arról beszélt, hogyan tudnak a múzeumok relevánsak maradni a gyors társadalmi, technológiai és kulturális változások idején. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mai fiatal generáció már nagyobb bizalmat helyez az online forrásokba, például a Google-be, mint a családjukba, így a múzeumoknak újra kell építeniük a közönség bizalmát. A múzeumokat olyan térként képzeli el, ahol a tudáscsere kölcsönös, és ahol a közösségi tudás és a többhangúság kap hangsúlyt. A MAP célja, hogy a helyi közösségek történeteit és tapasztalatait is beemelje a narratívába, különös figyelmet fordítva a nők és kisebbségek láthatóvá tételére.
A MAP úttörő módon digitális múzeumként indult, ezzel új közönségeket ért el, és megfordította a látogatói szerepet: a néző döntheti el, mit akar látni, így a múzeum nem hierarchikus, hanem interaktív. A „Visible/Invisible” című, hároméves projekt például a női tapasztalatokat és a láthatatlanság témáját dolgozza fel a műtárgyak segítségével, termenként más-más szempontból újragondolva. Kamini hangsúlyozta, hogy a múzeumoknak tanulniuk kell meghallgatni: valódi párbeszédet kell teremteniük a közösségekkel, hogy a tárgyak ne csak kiállítva legyenek, hanem életre is keljenek a látogatók személyes történetein keresztül.
ICOM Etikai Kódex revíziója
Az ülés központi témája az volt, hogyan lehet az ICOM Etikai Kódexét megújítani annak érdekében, hogy az tükrözze a múzeumi szféra változó társadalmi, geopolitikai és technológiai környezetét. Ezt a feladatot egy összehangolt, több éves folyamat során, elsősorban az ICOM Etikai Bizottsága végzi, aminek Sári Zsolt, ICOM Magyarország elnöke is a tagja.
Emma Nardi, az ICOM elnöke hangsúlyozta, hogy az etikai kódex nem statikus dokumentum, hanem egy többhangú, folyamatos párbeszéd, amely a bátorságon, meghallgatáson, tiszteleten és bizalmon alapul. A kódex nem cél, hanem folyamatos elköteleződés a szakma és a közösségek szolgálata mellett.
A panelbeszélgetést Sally Yerkovich kezdte, a revíziós bizottság vezetője bemutatta a folyamatot. A kódex célja, hogy etikai keretrendszert és döntéshozatali iránymutatást adjon. A dokumentum az ICOM egyik alapvető pillére, és minden múzeum számára referenciapontként szolgál.
Léontine Meijer-van Mensch történeti áttekintést adott: az etikai kódex gyökerei régre nyúlnak vissza, a 2004-es verzió pedig mára elavult, ezért szükséges a frissítés, amely reagál az új ICOM-definícióra és a múzeumok globális kihívásaira. Kathrin Pabst kiemelte, hogy az új definíció és az etikai kódex szorosan összefonódnak, mivel a múzeumok ma társadalmi és politikai frontvonalban működnek, és a kódexnek tükröznie kell ezeket a realitásokat. Julie Higashi bemutatta a nemzetközi konzultációs folyamatot: több webinárium, munkacsoport és nemzeti bizottság vett részt, a cél az, hogy minden elv egyenlő súlyt kapjon, és összhangban legyen az ICOM új értékrendjével.
Bruno Brulon Soares a konszenzuskeresés nehézségeiről beszélt – a különböző kulturális és nyelvi kontextusok miatt sokszor kompromisszumokra volt szükség. A nyelvezet és a fordítások kérdése különösen kihívást jelentett, hiszen a fogalmak franciául, spanyolul és angolul eltérő jelentésárnyalatokat hordoznak. Luisa de Peña Diaz hozzátette, hogy az új dokumentum mellét irányelveket is készítenek majd például a digitalizáció, fenntarthatóság, restaurálás és gyűjteménykezelés terén, valamint ezek jó gyakorlatokat is bemutatnak majd.
A prezentációk után, teret kapott az ICOM közössége, hogy felszólaljon és elmondja, mit gondol és milyen kérdéseik vannak még. A néhány még időben a mikrofonhoz ért felszólaló, több szempontot és kérdést tudott elmondani, sajnos az idő rövidsége miatt, a valódi párbeszéd és igazi konzultáció nem tudott kialakulni. Habár reggel majdnem egy órával később kezdődött a program, most a délutáni programon, ami végre teret adott volna a véleményeknek, nem lehetett több időt kérdésekre és felszólalókra szánni, így a valódi demokratikus gondolkozás itt most nem tudott megjelenni.
A szakmai előadások mellett a konferencia rengeteg informális programot kínál. A Museum Fair kiállítói között találunk a múzeumi installációkat bemutató cégeket, múzeumokat, ICOM bizottságokat, valamint az Egyesült Arab Emírségek kulturális intézményeinek pavilonjait is. A szünetekben ehhez kapcsolódóan rövid hagyományos táncos-zenés bemutatókba is belefuthatunk.
Bazsó Borka az ICOM Magyarország támogatásával tudósít a nemzetközi múzeumi világ legfontosabb szakmai eseményéről.
