A katedrális mint kiállítótér - Szokatlan (?) installációk a bécsi Stephansdom-ban

KORTÁRS

Pallagi Mária
2021-09-03 07:00

Bécs arról (is) híres, hogy a nagyon modern és a patinás, „nagy múltú” jól megfér egymás mellett. A Stephansplatz kiváló példa erre, ahol a Dom-mal átellenben felépülhetett a Haas-Haus üvegpalotája – jóllehet éppen a látványos kontraszt miatt komoly viták közepette. A székesegyház aktuális látványossága a Himmelsleiter – Jákob létrájának újraértelmezése –, azaz a mennybe vezető létra.

 

Billi Thanner világító installációja nagypéntekről nagyszombatra virradóra jelent meg a Dom-ban és azon kívül, a Südturm-on, tehát a székesegyház déli tornyán a remény szimbólumaként. A 33 fok a 33 erényt jelképezi, úgy mint a figyelmesség, szerénység, hála, diszkréció, kitartás, nagyvonalúság, odaadás, udvariasság, őszinteség, türelem, igazságosság, jószívűség, együttérzés, tisztelet, hűség, bátorság, bölcsesség, szabadság, összetartás, stb. A művésznő az élet értelmét is próbálta megjeleníteni alkotásával, a folyamatos emberi próbálkozást, ahogy sokszor „kilépve önmagunkból” próbálunk értelmet adni életünknek. Ahogy fogalmazott: „Az égi létrámmal reményt szeretnék adni, azt szeretném erősíteni az emberekben, hogy senkinek nincs oka aggodalomra, de ez gyakran csak akkor válik számunkra érthetővé, ha a legfelső fokokon állunk.”

 

Az Ótestamentumban szereplő, Jákob történetére épülő projekt nagy sikert aratott Bécsben, amit az is jelez, hogy eredetileg május végéig tervezték, szeptemberig biztosan látható lesz, sőt, valószínűleg 2022 tavaszáig. A projektet egy performance vezette be, amelyen a művésznővel együtt táncosok jelenítették meg az erényeket. Billi Thanner ennek kapcsán arról is szólt, hogyan kapcsolódik egymáshoz a 33 erény, mit jelent ebben az összefüggésben a szabadság, és hogyan kapcsolódnak ehhez más erények, mint a bátorság, céltudatosság, tisztelet, igazságosság. Jákob létrája – lajtorjája – is a földet és az eget kötötte össze, melyen angyalok sétáltak fel és alá.

 

 

Himmelsleiter, Bécs, Stephansdom, 2021

 

A projektet kísérő performance


A Stephansdom-ban az utóbbi években a böjti lepel kortárs művészek interpretálásában jelenik meg. 2021-ben már másodszor állíthatott ki a katedrálisban Erwin Wurm. 2020 után idén újra „óriási lila pulóvere” fedte a nagyböjti időszakban az oltárképet. Egyes vélemények szerint ez menő, szerintünk talán inkább meghökkentő, mindenesetre a pulcsi legalább színében alkalmazkodott a katolikus hagyományokhoz. A művészt saját bevallása szerint a Köpönyeges Madonna ihlette meg. A keresztény ikonográfiában a Boldogságos Szűz Mária a köpenye alá fogadja az oltalmat keresőket. „Egy pulóver is beburkol és melegen tart minket, a védelem és biztonság szimbóluma” – mondta Wurm, aki installációjával a két éve tartó válságra is reflektált. Az osztrák művésznek nem a közel nyolcvan négyzetméteres böjti lepel az egyetlen alkotása, amely a katedrálist díszítette. A Stephansdom déli részén, a „Singertor”-nál – a tavalyi évhez hasonlóan – idén is megtekinthető volt a „Nagy Anya” (Big Mutter) nevű, négy méter magas, emberi lábakon járó, idén nem fekete, hanem narancssárga melegítőpalack, amely a felebaráti szeretetet szimbolizálta a nagyböjt alatt. „Az avantgárd művészet hagyományokkal való összekötésével bizonyos értelemben visszatértem kezdeti alkotói korszakomhoz” – fogalmazott a nemzetközi hírű művész.

 


Erwin Wurm installációja, Bécs, Stephansdom


Erwin Wurmhoz hasonlóan a fényinstallációiról híres Victoria Coeln is többször kapott lehetőséget például a Wiener Konzerthaus mellett a Stephansdom-ban is kiállítani. 2012 adventjén – egészen 2013. január közepéig – „Chromotopia St. Stephan” című fényinstallációját csodálhatták a Dom látogatói. A fényjáték egészen különleges hangulatot kölcsönzött a katedrálisnak, különösen az esti órákban, amikor az oszlopszentek „új életre keltek” a fények és színek kavalkádjában. Az installáció utalás a János evangéliumában leírtakra is: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

 

Victoria Coeln: „Chromotopia St. Stephan”

 

2017-ben Coeln a nagyböjti időszakban mutatta be „Verhüllungen” című, a svájci művésszel, Susanne Lynerrel közös projektjét – egy trilógiát – a Dom-ban. Ennek során például a 108 gótikus oszlopszentből 37-et fóliába öltöztetett, utalva a hagyományos női és férfi szerepekre. A férfiakat ábrázoló oszlopszenteket ugyanis félig áttetsző fátylakkal borította, a női alakokat pedig – így a Mária-ábrázolásokat is – különleges megvilágításba helyezte, ezzel rájuk irányítva a figyelmet. A trilógia a „Lebenszeit, Herkunft, Geschlecht” címeket viselte. A projekt ismét utalt aktualitásokra, ugyanis Coeln hangsúlyozta, hogy az oszlopszentek közül, akiket ő „védőfóliába” csomagolt, jó néhányan a Közel-Kelet országaiból származnak (erre utalt a trilógia Herkunft, azaz származás című része), tehát olyan területről, melynek jelentős része napjainkban háborús övezet. Az installáció tehát hommage is volt mindazok előtt, akik Európában keresnek menedéket. A cím, „eltakarás. lefátyolozás” utalás is az aktuális vitákra, melyek a nők arcának fátyol mögé rejtését kritizálják – vagy védik; Coeln azonban a kérdést más összefüggésbe is helyezte: a szobrok befedésével még láthatóbbá akarta őket tenni, ezt a hatást a fólia csillámló, metál fényével érte el, valamint a természetes – Napsugár – és mesterséges megvilágításukkal. A szentek arcára irányult figyelmünk, hiszen csupán a testük volt befóliázva. Coeln különböző katolikus szenteket választott ki – többségüknek azonban közvetlen kötődésük volt a menekültkrízishez, illetve a védelmet keresőkkel való keresztény bánásmódhoz, mint például Szent Christophorusnak. De „beöltöztette” Milánói Szent Zsófiát is a lányaival, Fidessel, Spessel és Charitassal (azaz: hit, remény, szeretet), ezzel akarta ráirányítani a mártír anya és leányai történetére a látogatók figyelmét.

 


Victoria Coeln: Verhüllungen

 

Victoria Coeln projektjei elgondolkoztatnak, meditációra, elmélyülésre, önmagunkkal való szembenézésre hívnak bennünket; Verhüllungen című alkotása is többrétegű, értelmezése időt igényel. A projekt része volt egy különleges böjti lepel is, amely tulajdonképpen egy vetítővászon volt, melyre projektorral vetítettek a trilógia Lebenszeit fejezetére reflektálva.

 

A Stephansdom-ban évek óta látható installációk minden kétséget kizárólag érdekesek, különlegesek, sok esetben elgondolkodtatóak, megérintik a látogatókat; mégis felmerül a kérdés: valóban egy székesegyház az ezeknek legmegfelelőbb hely? Vannak épületek, melyek látványát jelentősen javíthatja egy alkotás, akár grafitti; a Stephansdom esetében azonban ennek a fordítottja az igaz: csodás épület, amelynél nagyon körültekintőnek kellene lenni, hogy ami ott – akár ideiglenesen – helyet kap, méltó legyen az épülethez, ne legyen hivalkodó vagy oly mértékben stílusidegen, hogy az látványban és tartalomban már-már a katedrális funkcióját is zavarja.


Az időszaki installációk mellett ugyanis az utóbbi években néhány modern alkotás állandó helyet kapott a Stephansdom-ban. 2009 óta Alfred Hrdlicka egy műve is megcsodálható (?!) a Barbarakapelle-ben, mely a ferences nővért és ápolónőt (Hartmannschwester), Maria Restitutat – Helene Kafka – ábrázolja, aki a nemzeti szocialista rezsimmel szembeni ellenállásban vett részt, 1943 márciusában elítélték és Bécsben kivégezték. 1998-ban boldoggá avatták. A talapzaton hat kommunista ellenálló neve is olvasható, akiket Restituta Kafkaval együtt végeztek ki; a felirat a következő: Sr. M. Restitutat 1943. március 30-án többek között a következő kommunistákkal együtt végezték ki: Friedrich Stix, Ludwig Kupsky, Leopold Slaby, Josef Friedl, Johann Plocek, Josef Kremarik (helyesen: Josef Krcmarik). Nem mellékes megjegyezni, hogy a 2009-ben 81 éves Hrdlicka magát ateistának vallotta; a 150 kilós, 130 centis bronzszobrot egykori tanítványával, Ben Siegellel együtt alkották.


A Stephansdom vezetése ezúttal is azzal érvelt, hogy Hrdlicka műalkotása „óriási lehetőség az egyház és a kortárs művészet közötti dialógusra.” A dialógus hirdetése ugyanakkor felveti annak kérdését is, hogy mi engedhető be egy gótikus székesegyházba, mit bír el egy katedrális stílusban, hangulatban. Hrdlicka Restituta Kafka ábrázolása többeket megdöbbentett; a művésznek némileg korrigálni is kellett eredeti alkotását, de a szobor a viták ellenére is a mai napig a Barbarakapelle-ben látható. Restituta Kafka valószínűleg maga sem lelkesedne, hogy így örökítették meg az utókor számára.

 

Alfred Hrdlicka: Sr. Restituta Kafka, Bécs, Stephansdom, Barbarakapelle

 

Nem ez az egyetlen alkotása Hrdlickanak, amely komoly vitákat váltott ki Bécsben. Az Albertina előtti szobra is sokakban komoly felháborodást váltott ki annak idején; Bécs akkori polgármestere, Helmut Zilk pártfogásának köszönhetően kaphatott mégis helyet a patinás környezetben.


Ezek a modern művek minden bizonnyal egészen mást jelentenek a turistáknak – akik állítólag átlagosan mindössze tíz percet töltenek a Dom-ban (ez kevésnek tűnik…) – és mást a templom „törzsközönségének”, vagyis a híveknek. Érdekes átgondolni például a lila pulcsi látványát… Az a kérdés sem mellékes, hogy kik és milyen megfontolások, szempontok alapján döntenek arról, mely alkotások kaphatnak helyet a székesegyházban. A Stephansdom-ban kiállítani kétségkívül komoly rangot jelent a művészeknek is.


A bécsi katedrális legújabb modern alkotása a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló szenteltvíztartó. A bronzszobor megalkotásánál az is fontos szempont volt, hogy a jelenlegi válságban megoldást találjanak a higiéniai kihívásokra, hiszen a hagyományos szenteltvíztartók használata most nem szerencsés. A művész, Bernd Fasching ezen elvárásokat szem előtt tartva alkotta meg valóban nem szokványos szenteltvíztartóját. A már meglévő szenteltvíztartó közepére állította Keresztelő Szent János szobrát, melynek belsejében és talapzatán egy tízliteres tartályban van a szenteltvíz, amit egy meglehetősen drága technikai megoldással – vezetékkel – juttatnak a szobor jobb kezébe, ahonnan egy szenzor segítségével mindössze három csepp víz kerül a hívek kezére.


Hogy a Magyarországról a XVII. század végén Bécsbe szállított máriapócsi Madonna és a közelében helyet kapó modern szenteltvíztartó mennyire férnek meg egymás mellett a gótikus katedrálisban – ezt e pillanatig nem tudtam eldönteni…

 

A Keresztelő Szent Jánost ábrázoló szenteltvíztartó a Stephansdom-ban

 

A máriapócsi Madonna a Stephansdom-ban; forrás: https://www.flickr.com/photos/walter_a_aue/5717463516

 

A Dom hatalmas üvegablakain beáramló, évszakonként és napszakonként változó fény játéka önmagában is lenyűgöző; ahogy a Nap sugarai elidőznek az oszlopszentek valamelyikén vagy megpihennek a Schutzmantelmadonna köpönyege alatt biztonságra lelt alakok arcán – ezzel a látvánnyal nem versenghet egy „művészi-művi” installáció sem. Ez a Stephansdom valódi csodája.

 

„A Stephansdom sokkal csodásabb annál, mintsem az szavakkal kifejezhető lenne” – írta Enea Silvio de'Piccolomini, a későbbi II. Piusz pápa, III. Frigyes császár tanácsadója 1457-ben.


2021-ben ez a gondolat talán így hangozhatna: „A Stephansdom ÖNMAGÁBAN IS sokkal csodásabb annál, mintsem az szavakkal kifejezhető lenne”…

 

Schutzmantelmadonna, Bécs, Stephansdom

 

Fényjáték a Dom-ban: http://www.ipernity.com/doc/john_sheldon/34603679

 

emlékezet, gyűjtemény, kiállítás, látogató, muzeológia, történelem
2021-07-07 12:00
divat, emlékezet, kiállítás, muzeológia, történelem
2021-07-21 14:00