A balatonfüredi Vaszary Galéria majdnem egy évre modern művészeti múzeummá alakul át. A Fővárosi Képtár gyűjteményéből több mint egy évszázadon átívelő válogatást tekinthet meg a közönség. A sarokpontokat két, a nemzetközi porondon is elismert művész jelöli ki: Rippl-Rónai József és Maurer Dóra. Rippl-Rónai a korának legújabb művészeti törekvéseit képviselő francia Nabis csoporthoz csatlakozott, művei már életében szerepeltek és azóta is töretlenül jelen vannak a hazai és külföldi kiállításokon, közgyűjtemények becses darabjaivá váltak. Maurer Dóra a nemzetközi képzőművészeti színtér megbecsült alakja, akinek nemrégiben a londoni Tate Modern szentelt önálló tárlatot.
A Fővárosi Képtár gyűjteményének történetére hangsúlyt helyező kiállításon a női alkotók lehetőségei, társadalmi helyzete is hangsúlyos szerepet kap, sőt a kurátorok kísérletet tesznek a huszadik század során rendszerszinten háttérbe szoruló művészek újrapozícionálására.
fotó: Berényi Marianna
fotó: Berényi Marianna
A Fővárosi Képtár gyűjteményéről
A Fővárosi Képtár, az ország egyik legkiemelkedőbb és a főváros egyetlen képzőművészeti gyűjteménye, melynek anyaga hosszú évek óta csak töredékében látható. A balatonfüredi kiállításra válogatott műtárgyak valójában az úgynevezett második gyűjtemény darabjai, hiszen az első, a 19. század nyolcvanas évei óta gyarapodó kollekciót az 1957-ben megalapított Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe olvasztották. Nem sokkal később, 1959 végén azonban a főváros határozatot hozott a képzőművészeti gyűjtés újraindításáról, 1960-tól már külön pénzügyi keretet is biztosított a vásárlásokra, és a gyűjtemény őrzését a Budapesti Történeti Múzeumra bízta. Az 1960-tól újrainduló gyűjtést a mindenkori modern és kortárs művészetre való nyitottság jellemezte: a legfontosabb 19. századi mesterek főművei mellett elsősorban a 20. századra, és a kortárs művészetre koncentrálva szerzeményeztek. A főváros támogatásával rendkívül gyorsan sikerült felépíteni egy kiváló magyar képzőművészeti gyűjteményt, amelynek 20. századi anyaga jól tükrözte a hatvanas évektől kanonizálódott modernista elbeszélést.
A századvég müncheni mestereitől (Csók István), Rippl-Rónai Józseftől és Ferenczy Károlytól igazi főműveket vásároltak. A századelőn francia posztimpresszionista és fauve irányzatot megismerő modern művészeknek jelentős korai munkái kerültek a gyűjteménybe, s a Nyolcak szinte minden alkotójától megtalálható az anyagban néhány fontos festmény. (Czóbel Béla, Czigány Dezső, Tihanyi Lajos) A szobrászati kollekcióban Fémes Beck Vilmos, Kövesházi Kalmár Elza kisméretű, de művészettörténeti szempontból kiemelkedő művei jelzik a korszakban a plasztikai útkeresés irányait.
Eperjesi Ágnes (1964): Pátosz és kritika, 2019
3d nyomtatás, PLA Filament, vas állvány, 180 x 40 x 40 cm
© Bíró Dávid acb Galéria
A két világháború közötti anyag legalább ilyen gazdag és sokrétű: Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas avantgárd munkái mellett a neoklasszicista irány és a római iskola művészeinek alkotásai egyaránt megtalálhatók. (Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos) A posztnagybányai iskola képviselőit (Bernáth Aurél, Egry József) szívesen vásárolták, nem véletlen, hiszen a második képtári gyűjtemény építése idején is népszerűek voltak alkotóik. Derkovits Gyula művészete az ötvenes évek heves vitáit követően az évtized végére nyerte el méltó helyét a két világháború közötti modern művészet történetében, s ebbe a folyamatba illeszkedett műveinek megvásárlása a képtár számára.
A háború utáni képzőművészeti anyagban jelentős helyet foglalnak el az Európai Iskola példaképei (vajda Lajos, Ámos Imre) és alkotói (Barta Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Rozsda Endre), s a későbbi évtizedekre vonatkozóan szinte minden fontos művész és korszak művei jelen vannak a gyűjteményben. Az Iparterv kiállításokon egykor szereplő alkotásokból számos darabot szerzeményeztek a nyolcvanas, kilencvenes években (Jovánovics György, Bak Imre Keserü Ilona). A nyolcvanas évektől kezdve, majd a kilencvenes évek elejétől a Kiscelli Múzeum Templomterében megrendezett kortárs kiállításokkal szoros összefüggésben szinte az összes hazai kortárs képzőművészeti áramlat alkotásai bekerültek a képtárba.
Bortnyik Sándor (1893–1976): Női arckép (Gáspár Endréné), 1921 körül
olaj, vászon, 98 x 69 cm
©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A Fővárosi Képtár gyűjteményéből válogatott művekkel lényegében elmondható a magyar modernizmus története, ha nem is a teljesség igényével. A tárgyak, recepciójuk, múzeumba kerülésük érzékenyen jelzi a modern és kortárs művészet kánonjának változásait az 1960-as évektől napjainkig. Így a kiállítás egyszerre ad lehetőséget a látogatóknak arra, hogy a korszak jelentős és ritkán látható alkotásaiban gyönyörködhessenek, befogadják a 20. századi és a kortárs magyar művészet történetét, ugyanakkor a tárgyak történetébe merülve megértsék: a kánon nem állandó, a mindenkori jelen viszonyai formálják, a gyűjtemény pedig nem halott anyag, hanem mindig újraértelmezendő.
Fémes Beck Vilmos (1885–1918): Táncoló nő, 1917
faragott fehérmárvány, 32 x 16 cm
©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Női alkotók és múzeumi intervenció
A Fővárosi Képtár gyűjteményeinek feldolgozása és bővítése során kiemelt fókusz irányul a női alkotók történeteinek és teljesítményeinek arányosabb képviseletére. A nemek közötti egyenlőtlenség a művészetben nem új keletű téma. A több évtizede folyó nemzetközi és hazai kutatás és nyilvános viták eredményei, az elmúlt évek kritikai irodalma, társadalmi és politikai mozgalmai (#MeToo, BLM) számos új szemponttal erősítették a női emancipáció története és jelene iránt a mára a szélesebb nyilvánosságban is fellendült érdeklődést. A nők státusza és reprezentációja alkotóként, gyűjtőként és kulturális közvetítőként gazdag elemzési terület. Ehhez kapcsolódnak a múzeumi kánont és annak konzervatív patriarchális normarendszerét illető kérdések, melyek kiterjesztik a (művészet)történet-írás szempontrendszerét, elősegítve az egykor marginalizálódott alkotók méltányos(abb) bemutatását.
Ferenczy Noémi (1890–1957): Múzsa, 1937
gobelin, 126 x 135 cm
©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A női alkotóktól kiválasztott munkák különböző attitűdöket mutatnak. Vannak művek, amelyek tudatosan, elméleti megalapozottsággal, feminista nézőpontból foglalkoznak női jogokkal és önképekkel, vagy a nőiséggel kapcsolatos társadalmi elvárások kritikájával, amíg más művekben nem lelhetők fel nemi identitásokra utaló szemszögek.
A klasszikus narratívákat megakasztó kiállítási intervenció a bevett formák, elbeszélések kritikai megközelítésének a lehetőségét nyújtja. Így kerültek párbeszédbe a kiállított történeti anyaggal egyes termekben kortárs tárgyak, rávilágítva a sémákra és az aktuális kérdésekre. Ilyen intervenció például Imre Mariann betonhímzett asztala abban a térben, ahol a háttérben hímző női kezek másutt is – így Rippl Rónai József és Lazarine, valamint Lesznai Anna munkáin – felsejlenek. A két világháború közötti korszak művészetét bemutató termet pedig baljósan lengi be Turcsány Villő bebábozódott testlenyomata. Másként, de szintén megállásra késztet Gyenes Gitta parányi nyakkendőtűjének önmagában való, iparművészeti szerepköréből kiemelt bemutatása. A tárgy a festő, grafikus, porcelánfestő, a második világháború után évtizedekre elfelejtett – az emlékezetben elsősorban József Attila múzsájaként megőrzött – művész kevés megmaradt alkotásainak egyike. Az ékszerek és használati tárgyak dimenzióin messze túlnövő, képzőművészeti léptékű ambíciók teremtette tűből kibomló történetek rávilágítanak a női alkotók mindenkori kényszerpályáira.
Maurer Dóra (1934): Görbült tér, homorú, 1996
akril, falap, 64 x 200 cm
©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A balatonfüredi Vaszary Galéria és a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása
Megtekinthető: 2022. március 12. – 2023. január 8. között a balatonfüredi Vaszary Galériában
Kurátorok:
Árvai Mária, B. Nagy Anikó, Köblös Péter, Molnárné Aczél Eszter, Oth Viktória, Páldi Lívia, Róka Enikő
További információ:
kultura.balatonfured.hu/vaszary-galeria/
fovarosikeptar.hu/
Borítókép:
Bernáth Aurél (1895–1982): Merengő (Riviéra), 1930
pasztell, papír, 70 x 100 cm
©BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár (részlet)
