A 2022. augusztusi ICOM prágai közgyűlésen egy új „múzeum-szakkifejezés” lépett érvénybe, amely az alábbi szempontokat sorakoztatta fel a magyar muzeológusok előtt. Amellett, hogy a muzeális intézmény a társadalom szolgálatában áll, „nem profitorientált”, az állandóságra törekszik, kutat-gyűjt-értelmez, a tárgyi és szellemi örökség kiállítását támogatja. Ugyanakkor a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó; elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot, valamit a közösségek részvételével működik. Annak ellenére, hogy 3 hónap telt el a definíció elfogadása óta, a meghatározás itthoni recepciója újabb kihívásokat követel a magyar muzeológusi világban. Éppen ezért a témanap koncepciója az volt, hogy a definícióban megjelenő fogalmakat rövid előadások keretében mutassák be, értelmezzék a felkért előadók.
Ahhoz, hogy áttekinthető lehessen a magyar múzeumi életben az új múzeumdefiníció, az ICOM Hungary az MTA BTK Bölcsészettudományi Kutatóközpontban egy konferenciát hívott össze 2022. november 30-ra. A rendezvény két részre épült. Az első, szakmuzeológusok és tudományos kutatók előadásait tartalmazta, egyenként vizsgálva a definíciót alkotó kifejezéseket. A második két csoportból álló műhelybeszélgetéseknek adott teret. Az esemény kifejezetten egyedinek számított, s azt a célt tűzte ki, hogy átláthatóvá váljon a magyar múzeumok jövője, és párbeszédet nyisson a senior és a fiatal generáció között.
A konferencia bevezetőjét Sári Zsolt (elnök, ICOM Hungary - főigazgató-helyettes, Szabadtéri Néprajzi Múzeum) tartotta, aki az ICOM múzeum definíciójának fejlődését elemezte 1946-os alakulásától napjainkig. A téma részletes feltárása során arra fókuszált, milyen célt szolgált a „múzeumdefiníció” a különböző korszakokban, az egyes időszakokban mely új elemek jelentek meg, hogyan befolyásolta a definíció alakulását a társadalmi környezet, hogyan reflektált erre a múzeumi szakma; hogyan próbálták adaptálni világszerte a különféle jelentéseit, s milyen értékek állnak a muzeális intézmények társadalmi és kulturális befogadási politikája mögött. Bemutatta, hogy ezek a törekvések az 1970-es években elmozdulást jelentettek a hagyományos gyűjtési, megőrzési és értelmezési értékekre összpontosító múzeumtól egy olyan múzeum felé, ahol a közösség szükségletei állnak a középpontban. Előadásának második felében az elmúlt évek vitáit elemezte hangsúlyozta, hogy a Kyotóban el nem fogadott javaslat inkább egy vízió volt, mintsem egy konszenzusos definíciós kísérlet. A prágai sikerhez pedig egy 18 hónapos intenzív, az ICOM fórumain belüli vitasorozat, annak feldolgozása és elemzése vezetett. Így jöhetett létre egy előremutató, de mégsem forradalmi múzeum definíció.
Ezt követően Galambos Henriette (főosztályvezető, Szépművészeti Múzeum) következett, aki levezette, hogy a „nem profitorientált múzeum”, mint fogalmi elem – a múzeum feladatai („gyűjtés, megőrzés, kutatás, közvetítés és kiállítás”) mellett állandó elemként – az ICOM múzeumdefinícióiban 1974 óta jelen van. A Prágában elfogadott múzeumdefinícióban a „non-profit” szó megváltoztatása „not-for-profit”-ra nem jelent koncepcionális különbséget. Az ICOM Define bizottság pusztán egy adekvátabb formában juttatta kifejezésre azt a gondolatot, amit az elmúlt 50 évben a múzeumok konzekvensen képviselnek: a múzeumok alapvetően nem nyereség- és haszonszerzés céljából működő intézmények, de (az adott nemzeti jogszabályi rendelkezésekkel összhangban) származhat profit a működésükből.
A második tematikus előadást Szende László (főosztályvezető, Kulturális és Innovációs Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárság, Múzeumi Főosztály) tartotta, aki az „állandóság” fogalmát elemezte. A Nemzeti Múzeum és a vidéki intézmények példáin keresztül kiemelte a stabilitást biztosító múzeumépület fontosságát. Fontosnak tartotta a múzeumok működési engedélyét, a dokumentum ugyanis a fenntartó kötelezettségeit is rögzíti. A múzeumügy története során számos intézkedés történt, ami a központi irányítást erősítette, röviden kitért az 1922-ben létrehívott Országos Magyar Gyűjteményegyetemre, a Magyar Nemzeti Múzeum mint ernyőszerv intézményesülésére (1934), illetve az 1945 utáni koncepciókra. A jelenlegi energiaválság kapcsán hangsúlyozta a helyzet bizonytalanságát, és a résztvevők figyelmébe ajánlotta a Kormány 469/2022. (XI. 21.) Korm. rendeletét, amely az egyes kulturális intézmények működését érintő veszélyhelyzeti szabályokat határozta meg. A visszajelzések alapján az önkormányzatok nagyon óvatosak, ezért a prioritási sorrendben a szociális és oktatási intézményeket helyezik előtérbe.
Ezután Czékmány Anna (főosztáyvezető, Petőfi Irodalmi Múzeum Múzeumpedagógiai és Felnőttképzési Főosztály) prezentált, aki a "nyitott-hozzáférhető-befogadó" kulcsfogalmak szétbontását és újra értelmezését gyakorlati példákon keresztül magyarázta el. Czékmány Anna arra a fontos kérdésre is kitért, hogy a marginalizálódás elkerülésének érdekében hogyan lehet egy múzeum nyitott és befogadó. Ezt követően Fehér Zsuzsanna (kommunikációs és marketing igazgatóhelyettes, Ludwig Múzeum), akinek a prezentációja szerint a 2023. május 18-i múzeumi világnap központi témája a „fenntarthatóság” és a „jólét” lesz, rövid és konkrét példákkal elemezte a sokszínűség fontosságát. Szerinte ezt a fogalmat két oldalról kell megközelíteni. Egyrészt a látogatói, másrészt a gyűjtemény szempontjai szerint. Ennek következtében példaként említette meg, hogy a Ludwig Múzeum olyan projektek létrehozását kezdeményezte kortárs képzőművészekkel, amelyek a magyarországi roma etnikum integrálódását is szorgalmazták. A következő előadást Zsigmond Gábor (főigazgató-helyettes, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum - ICOM Hungary elnökségi tag) tartotta, aki a fenntarthatóság sokféleségéről beszélt, hiszen a fogalomról vélekedhetünk műszaki, financiális, és energetikai szempontok szerint.
Ezt követően Csapláros Andrea (igazgató, Savaria Múzeum - ICOM Hungary elnökségi tag - elnök, Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége) tért rá az „etika”, mint fogalmi elem használatának fontosságára a múzeumokban. Rátért az 1986-ban elfogadott Múzeumok Etikai Kódexe című jogi szöveggyűjteményre. A múzeumi etika összefüggésében a felvetések általában a jogellenesen eltulajdonított emberi maradványok vagy kulturális javak körül forognak. Ugyanilyen súlyú azonban az a kérdés is, miképpen reprezentáljuk hivatásunkat a külvilág felé, legyen az kiállítás, tanulmány, rendezvény, múzeumpedagógiai foglalkozás. A múzeum vezetőinek etikai hozzá állása meghatározza az adott muzeális intézmények ars poeticáját! Az etikai megfontolások nemcsak az emberi maradványok kezelésével és a tárgyak kisajátításával kezdődnek, hanem azokkal a tudományos és ideológiai koncepciókkal, amelyekre a muzeális intézmény épül, és amelyek áthatják a mai mindennapok múzeumi gyakorlatát.
Ezen kívül a szakszerűség, mint alapvető fogalom tárgyalását Kónya Béla Tamás (szakmai vezető, Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ - ICOM Hungary elnökségi tag) és Róka Enikő (főosztályvezető, BTM Kiscelli Múzeum - ICOM Hungary elnökségi tag) vállalták el. Az első prezentáció két európai szakintézményt (1. rotterdami Depot Boijmans Van Beuningen; 2. British Museum World Conservation and Exhibition Centre) mutatott be, mint a szakszerű múzeumi műtárgyvédelem példaképei. Ezután Róka Enikő tért rá a professzionalitás – mint terminus technicus – alkalmazására a magyar múzeumi életben. Az általa bemutatott diagramokon túl többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon még mindig hiányos a muzeológus képzés a felsőoktatásban.
Az utolsó előtti két előadó a közösség és a múzeumi kommunikáció kérdéseit elemezte. Az első prezentációt Frazon Zsófia (etnográfus-muzeológus, Néprajzi Múzeum) tartotta, aki úgy vélekedett, hogy a „közösség” dinamikus fogalomnak számít, amely folyamatosan változik a társadalmi és tudományos kontextus függvényében. Szerinte nagyon sokat számít, hogyan gondolkodik egy múzeum a közösségek szükségleteiről, s ezen elképzelések milyen módon kötődnek a többségi társadalomhoz. Ezt követően kiemelte, hogy a múzeumhasználó aktív szerepet vállal a múzeumi munka érdekében. Berényi Marianna (főosztályvezető, Néprajzi Múzeum Kommunikációs Főosztály - ICOM Hungary elnökségi tag) a múzeumi kommunikáció változó fogalmáról és gyakorlatáról beszélt, amelyek amellett, hogy befolyásolják az intézmény versenyképességét és bevételközpontúságát, a múzeumlátogatókkal, közösségekkel való kapcsolatára is hatást gyakorolnak. Az előadás alatt kiemelte, hogy a múzeumnak szakítani kell a frontális jellegű, egyirányú közlésformákkal, új megoldást kell találni a céltudatos, kölcsönös kommunikációra, és törekednie kell a különböző trendek figyelembevételére.
Az utolsó előadást Katona Júlia (tudományos titkár, Iparművészeti Múzeum - ICOM Hungary elnökségi tag) tartotta, aki „változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén” fogalmi keretét mutatta be. Előadásában azt taglalta, hogy a múzeumi oktatásnak miért kétoldalú folyamatnak kell lennie. Ugyanakkor prezentációjában hangsúlyozta, hogy a tekintélyelvűségnek el kell tűnnie a muzeális intézményből, hogy létrejöjjön egy kétirányú kapcsolat a közösség és a múzeum között. Ezt követően azt emelte ki előadásában, hogy a reflektív gondolkodásmód kétirányúságát a szenzitív témákra is fel kell használni, s mindenképp állást kell foglalni, ha tudásmegosztásról van szó.
Az előadások után a délutáni műhelybeszélgetések olyan témákat vettek elő, mint a „közösségi múzeum” fogalma, vagy a múzeum és a közösség közötti kommunikációs politika buktatói. A párbeszéd, mely a fiatal és az idős generáció között épült fel egy jelentős eszmecseréhez vezetett, amely elősegíti a magyar muzeális intézmények fejlődését a legközelebbi 10-20 évben. A két szekcióban folyó beszélgetéseket Kalla Zsuzsa (gyűjteményi főigazgató-helyettes, Petőfi Irodalmi Múzeum), valamint Sári Zsolt, és Varga Benedek (igazgató, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum - az ICOM Hungary/MNB/ korábbi elnöke) moderálták.
A témanap előadásai itt tekinthetők meg:
Az összefoglalót készítette:
Juhász Bálint művészettörténész–muzeológus (Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum), és PhD hallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskola)
