A Lépcsőszeminárium negyedik alkalmát a MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban rendezték meg Morál és orvoslás címmel, amely során Gréczi Emőke, a SOM sajtóvezetője és a MúzeumCafé főszerkesztője beszélgetett Dr. Szabó Katalin főmuzeológussal (MNM SOM), Dr. Zelena Dórával, az időszaki kiállítás kurátorával, tudományos tanácsadó és egyetemi tanárral (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Kara, Élettan Intézet) és Vattay Liliána múzeumpedagógussal (Open History). A múzeum legújabb kiállítása - Oktatás, hagyomány, innováció. A Semmelweis Egyetem 250 éve - kapcsán szó esett a kezdeti és mai állatkísérletek különbségeiről, azok etikai kérdéseiről, pozitív és negatív hozadékairól, illetve a társadalom ehhez való viszonyulásáról.
A beszélgetést Dr. Szabó Katalin egy nyúlpad bemutatásával kezdte, amelyet Hőgyes Endre – akit Pasteur veszettség elleni védőoltásának továbbfejlesztése és a hallószervekről tett fontos tudományos megállapításai miatt jelentős tudósként tartanak számon – készített és használt tudományos állatkísérleteihez. A szerkezet a lábak és afej lefogásával rögzítette az állatot, így segítette a kutatót a vizsgálatokban, élveboncolásban és így lehetett általa élettani, anatómiai, kórtani és gyógyszertani ismereteket szerezni.
Az állatok és a gyógyszerészet kapcsolata hosszú időkig nyúlik vissza, a gyógyszertár közismert szimbóluma a kehelyre tekeredő kígyó, ami már az ókori görög mitológiában Aszklépiosz attribútuma is volt. Az első emberről szóló anatómiai elképzeléseket is állatboncolások alkalmával szerezték, de az első tudományos igénnyel született és dokumentált állatkísérletet csak 1733-ban készítette Du Fay tudós pap.
Dr. Zelena Dóra a mai állatkísérletekről mesélt. Míg korábban patkányokat használtak a vizsgálatokhoz, ma már – főként anyagi és genetikai megfontolásból – egereken végzik a kísérleteket. Bár az egér butább a patkánynál, így is sok mindenre megtanítható és a génmódosítást elsőként rajtuk sikerült végrehajtani. Más kutatók más állatokkal is dolgoznak, személyes példája alapján akár birkákkal is. Egy ilyen állat más szemléletmódot kíván, hiszen a felnevelésük is 2 évbe telik, amíg ez a patkányoknál jóval rövidebb idő. Ami miatt mégis megéri birkákkal foglalkozni, hogy az egérnek és a patkánynak nincsenek agytekervényei, a birkának viszont – az emberekhez hasonlóan – igen. Dr. Zelena Dóra kiemelte, hogy bár sajnálják az állatokat és mindig igyekeznek a lehető legkevesebb állaton, a legkevesebb szenvedéssel járó, legkevesebb vizsgálatot elvégezni, mégis rászorulnak, hiszen a másik lehetőség az embereken való kísérletezés lenne, ami kockázatos és még ma is követel áldozatokat.
A beszélgetést követően Vattay Liliána a téma kapcsán vitára invitálta a közönséget, amely során különböző szemszögből tekinthettünk az állatkísérletek pozitív és negatív jelentőségeire. Mint elmondta, a kiállítás generációk egymásraépüléséről, tudásátadásról szól és ezek minden korban felvetnek bizonyos etikai kérdéseket. A múzeumpedagógiai foglalkozások során is ezeket vizsgálják majd a kiállításra látogató középiskolások és egyetemisták körében.
Négy különböző szempontot vitattunk meg közösen, érvek és ellenérvek hangoztak el az állatkísérletek társadalom számára hozott pozitív és negatív tényezői, illetve a tudományos szakma számára fontos jelentősége és kihívásai, nehézségei mellett.
Az állatkísérletekre fontos szerep hárul, hiszen segít a kutatóknak a problémák megoldásában, így elengedhetetlen a tudás fejlődése, a gyógyszerfejlesztés, az élelmiszeripari kutatások és az állattartási nehézségek megoldása tekintetében. Az állatok szeretete természetesen a legfőbb ellenérv a kísérletek ellen, de a kutatók számára kockázatot és nehézséget jelenthet az érzelmi kötődés is, ami kutató és az állat között kialakul, az állatvédők aktivizmusa és mivel az embernél alacsonyabb rendű, kevésbé differenciált állatokkal folyik a munka, nem minden esetben éri el a kutatás a célját.
Az est a múzeum névadója és a jelenlegi járványhelyzet kapcsán a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egy gépének megtekintésével, kiprólásával és meglepő eredményeivel zárult, ami kézfertőtlenítés után a kézen megmaradó baktériumok mennyiségét mutatja.
