Október 8-án a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában Mikor? – Az időmérés hatása életünkre című Lépcsőszemináriumon beszélgethettünk arról, hogyan alakult ki az időmérés, mik voltak ennek eszközei, hogyan alakultak ki azok a társadalmi gyakorlatok, amelyek egyes tevékenységeket összekapcsoltak az idő konstrukciójával.
A beszélgetés meghallgatható a múzeum SoundCloud csatornáján: ITT
A beszélgetés résztvevői ezúttal Bán András, Elek Ágnes és Nagy Anikó múzeumpedagógusok, Domonkos Csaba muzeológus, dr. Frisnyák Zsuzsa, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és Féja Dorottya formatervező voltak.
Az alkalmat Domonkos Csaba muzeológus indította, akitől egy érdekes bevezetőben hallhattunk az óra történetéről, illetve megszemlélhettük a Tanulmánytár gyűjteményének néhány izgalmas darabját. Ebben a témában ajánljuk Domonkos Csaba alábbi cikkét: Ma a pontos idő feszítő kényszerében élünk, miközben a pontos időt is csak 200 éve tudják mérni
A bevezető gyorstalpalóban megtudhattuk, hogy egy viszonylag egyszerű „billegő szerkezet” hogyan kezdte segíteni a tudományos méréseket, hogy végül életünk szervezésének meghatározó elemévé váljon.
A bevezetőt egy közös alkotás követte, amelyben hangasszociációkat gyártottunk a kiállított gyűjteményi darabokhoz (kattints!). Realizálhattuk, hogy az órákhoz, az időt jelző szerkezetekhez mennyire kapcsolódik a hang, a hangzás, a ritmus, s bár ezek a hanghatások mindennapjaink részét képezik, sokszor mégsem gondolunk bele, hogy milyen reflexeket alakítanak ki életünkben.
A bevezető hangolódást követően ültünk össze a beszélgetéshez, amelyben először bemutatkozásként mindenki egy tárgyat kapott, amit saját időemlékével kapcsolt össze. Így került elő ajtókilincs, ami az időben tolódó, meg nem oldott problémákat, kazetta, ami a ceruzával történő tekerés élményét és a gyerekkor hanganyagait szimbolizálta, vagy épp a víz, amely a régészeti leletek megtalálásának fontos elemeként játszik szerepet a korok meghatározásában.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői elmondták, hogy számukra mit jelent az idő. Torzulás, a végesség, a hiány, vizualitás (fotográfia) fogalmai jelentek meg a válaszokban, amire reflektálva Féja Dorottya hangsúlyozta a szubjektív idő fogalmát. Nem véletlen, hiszen 2018-as Egyéni időmérő eszközök című diplomamunkájával épp ezt a jelenséget járta körül.
Dr. Frisnyák Zsuzsa az időérzékelés történeti problémáját vázolta fel, amiben hangsúlyozta, hogy az idő nem egzakt dolog. A XIX. századi közlekedésszervezés példáin keresztül világított rá erre, említve a postakocsik menetrendjének és a vasúti menetrendek kialakulásának történetét. Az utazás az időzónák meghatározásával is összekapcsolódott.
A beszélgetés résztvevői izgalmas egyéni és történelmi példákon, társadalmi jelenségeken keresztül járták körül a témát, amelyben aztán az óraviselésre kötelezett közalkalmazottaktól a tv-idő fogalmán át igen sok szempont elhangzott. Felmerült a kérdés is, hogy miért épp hét napból áll egy hét, miért öt nap általában a munkanapok száma, s hogyan lehetne úgy tervezni az életünk idejét, hogy organikus mibenlétünkhöz jobban kapcsolódjon az időfelfogásunk.
A beszélgetés hossza is jelezte, hogy ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, amit talán érdemes lenne még egy további alkalommal is megvitatni.
Érdekes kérdés, hogy vajon mit jelent az idő egy egyetemi hallgató számára, s hogyan alakul ez át a munkavállalással. Hogyan gondolunk időre, amikor egy műszaki múzeum gyűjteményének megannyi darabját figyeljük? Hogyan gondolkodik az idővel egy tudományos szakember, egy kutató, aki történeti kontextusban menetrendek, úti leírások, vagy éppen tüntetések relikviáinak segítségével szembesül az idő egységesítésének fontosságával, vagy épp hatalmával?
