Ahogy pár napja hírt adtunk róla, októberben elindul a Lépcsőszeminárium, egy 5+1 részes beszélgetés-sorozat, amely a múzeumok és felsőoktatás lehetséges kapcsolódási pontjaira fókuszál. A változás lépcsőfokait ezúttal öt kulturális intézmény – a Kassák Múzeum, a Ludwig Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum – járják be. A szervezésben résztvevő Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ aktuális kutatásához kapcsolódva a programsorozat egy szakmai nappal is kiegészül. A Lépcsőszeminárium része a Múzeumok Őszi Fesztiváljának.
Az első lépcső
Október 1-jén 17:00-kor a Petőfi Irodalmi Múzeumban várják az egyetemi hallgatókat, a felsőoktatás szakértőit és a múzeumi munkatársakat, hogy az érzékszervi tapasztalatok és az egyéni, társadalmi változások kölcsönhatásáról gondolkodjanak. Az alkalom a múzeum újonnan megnyílt Édes Anna / Kosztolányi című tárlatához és új múzeumpedagógiai teréhez kapcsolódik. A beszélgetésben Parádi Andrea, a kiállítás kurátora, Nagy Nóra, a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója, Budai Csilla, az IrodalomSZEMLÉLET egyik életrehívója és a PIM múzeumpedagógusai vesznek részt.
Az alkalom regisztrációhoz kötött, a részvételi szándékot jelezni a sokid@pim.hu címen lehet.
A kiindulás egyik tárgya Bíró Boglárka alkotása, aki egy pályázatra jelentkezett a kámforszagot megformázó tárgyával:
"Amikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét. Vizyné a zongorájában kámfort tartott, hogy a molyok ne rágcsálják a vattás hangkalapácsokat. Anna nem tudta, honnan származik ez az orvosságszag, csak azt tudta, hogy nem bírja ki, csak azt tudta, hogy már az első pillanatban ki akart szaladni, és ha egészséges ösztönére hallgat, akkor köszönés és istenhozzád nélkül elrohan, menekül, le a lépcsőkön, az utcákon, s fut, meg sem áll hazáig, a kajári tarlóföldekig." (Kosztolányi Dezső, Édes Anna)
A változást megérzi a test, a változásra reagálnak az érzékszervek, a sejtek, az idegszálak. Amikor változtatni akarunk, akkor sokszor magunkat is át kell kalibrálni, ami több esetben jár a környezeti hatások módosításával, vagy épp testünk környezethez való igazításával. Mégis néha elég egy szagélmény, hogy felidéződjön bennünk a múlt, ahogyan Cseh Tamás énekli Bereményi Géza szövegét: “De most egy váratlan napon / Helyszín: Károlyi Kert / Nekem támadt a te szagod, / Mit a szél kikevert.”
Milyen az íze, a szaga, az illata egy változásnak, egy döntési helyzetnek? Milyen érezni, érzékelni egy rendszert? Hogyan lehet egy “testetlen” szöveget kiállítani? Kosztolányi Dezső regényéhez, az Édes Annához kapcsolódó alkalmunkon ezekre a kérdésre keressük a választ.
