Az év múzeuma 2020 díj esélyese: a Dornyay Béla Múzeum

ÉM 2020

Barti Magdolna
2020-09-21 20:00

Múzeumi ReStart megnyitó ünnepségen, 2020. október 9-én adják át Az év múzeuma díjat. A díjat idén két kategóriában adja ki a Pulszky Társaság. Az 1996-ban alapított elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang, amelyet az adott intézmény elmúlt évi fejlődését értékelve, az eredményeket összevetve ítélnek oda a bírálók. A „nagy múzeumok” sorában az országos múzeumok, országos szakmúzeumok és a megyei hatókörű városi múzeumok versenyezhetnek, a „kis múzeumok” versenyében a területi múzeumok, tematikus múzeumok, közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek szerepelnek. A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezendő díjátadót a pandémia miatt csak online követhetjük, azonban ne hagyjuk ki az izgalmasnak ígérkező rendezvényt, hiszen az utolsó pillanatokig titkos, mely intézmények viszik haza az idei elismeréseket.

Szurkoljunk a „nagy múzeumok” kategóriában a Dornyay Béla Múzeumnak!

 

 

Az intézmény rövid története

 

A múzeumi gyűjtés gondolatát Dornyay Béla gimnáziumi tanár vetette fel először 1927-ben Salgótarjánban. Ennek hatására - amit a múzeum alakulásának kiindulópontjaként is vehetünk -, a városháza három vitrinjében kerültek elhelyezésre az addig összegyűjtött tárgyak az 1930-as évek közepén.

 

Azonban múzeum hivatalosan csak 1959-ben létesült a megyeszékhelyen, az egykori Szluha-Jankovich kúriában. A gyűjtemény ekkor még csak a megyei munkásmozgalom, valamint bánya- és ipartörténet gyűjtött anyagaiból állt.

1963-tól, BelitzkyJános vezetésével a munkáséletmód, illetve az 1848 utáni politika és társadalomtörténet kutatása is az intézmény feladatává vált. Később viszont az 1969–1970-es hálózatfejlesztési koncepció következtében mikor a megyei múzeumi igazgatóság Salgótarjánba költözött, az egyes szakgyűjteményeket szétosztották a megyei intézmények között. Ennek hatására, a szakosodás miatt fokozatosan a megye új- és legújabbkori történetének bemutatása vált a salgótarjáni múzeum elsődleges feladatává.

 

Ezzel párhuzamosan, 1965-ben megnyitott Salgótarjáni Bányamúzeum is, amely 1993-ban került megyei fenntartásba, így a Nógrádi Történeti Múzeum irányítása alá (1991-től ezt a nevet viseli az intézmény).

 

1970-es években alakult ki a gyűjtemények felosztása is. Ekkor alakították ki: a történeti tárgyi, a történeti dokumentációs, a művelődéstörténeti, a képzőművészeti és irodalomtörténeti gyűjteményt, valamint a segéd gyűjteményeket egyaránt (könyvtár, adattár, fotótár, térképtár).

 

Az új múzeumépület csak 1980-ban készült el Salgótarján központjában, ami ekkor vette fel Nógrádi Sándor nevét.

 

Később, 2005-ben az épület műemléki védettséget kapott.

 

 

Itt és most

 

Jelenlegi állandó kiállítása, ami a „Nógrád az újkorban” címet kapta, ami 2000-től látogatható. Emellett 2006-ban nyílt meg a múzeum Képtára, mely a Mihályfi-gyűjteményt mutatja be. Ez nagyszabású gyűjtemény a 20. század elejének legkiemelkedőbb magyar festőinek, grafikusainak (pl.: Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József) alkotásait is tartalmazza. (A Dornyay Múzeum állandó kiállításairól ide kattintva található további információ.)

 

A Dornyay Béla Múzeum megyei hatókörű városi múzeumként 2013-tól működik.

 

 

2015-ben nyílt meg az Üvegváros - Öblösüveggyár történeti és üvegművészeti tanulmányi raktár, mely elsősorban a Salgótarjáni Öblösüveggyár történetét és termékeit mutatja be.

 

2019-ben pedig átadásra került a Képzőművészeti tanulmányi raktár és mellette egy oktatótér is, mely fotókiállítások rendezésére és vetítésekre alkalmas.

 

A múzeumban kialakított saját filmes műhely alkalmat teremt arra is, hogy a nagy mennyiségű folyamatos műtárgyfotózás és digitalizálás mellett saját kiadványok megjelentetésének alapját is biztosítsa. A gyűjteményi katalógusok és múzeumpedagógiai füzetek kiadásán túl reprezentatív albumok kiadása is a cél.

 

Mindemellett a múzeum az utóbbi években számos dokumentumfilmet készített, melyek közül A csillag-igazgató vén remete – Balázs János művészete c. film bekerült a Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál döntőjébe is.

 

 

 

A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum és a működtetésében lévő Bányászati Kiállítóhely munkatársai olyan színvonalas kiállítások megvalósításán dolgoznak, amelyek nyitottak az újdonságokra és emellett látogatóbarát szemlélettel párosulnak.

 

A múzeum kutató és feldolgozó munkája révén sajátos színtere a „valóság és az elmélet”; találkozásának. Céljuk, egy olyan kultúrateremtő, - közvetítő, - egységesítő hely működtetése, amelynek léte Salgótarján városában és térségében a regionális kulturális fejlesztés szempontjából is rendkívül fontos.

 

E fenti cél elérése érdekében 2020-ra sikerült befejezniük az évek óta tartó munkálatokat, melynek eredményeképpen megújított, nyitottá, látogatóbaráttá varázsolt fogadóterekkel és kiállítóterekkel várják a látogatókat.

 

 

Végül pedig egy különleges műtárgy a gyűjteményből

 

Bátfai József zagyvapálfalvai bányakovács inge

 

„A Dornyay Béla Múzeum történeti tárgyi gyűjteményébe 2006-ban került be Bátfai József zagyvapálfalvai bányakovács inge, melyet akkor viselt, amikor a 1956. december 8-i salgótarjáni tüntetés és sortűz során halálos lövés érte.
A pamut anyagú férfi konfekció ingen jól látható Bátfai József alvadt vére, valamint két golyó ütötte nyom, illetve szakadás.

 

Az ing viselője 1956. december 8-án reggel a munkahelyére, a Nógrádi Szénszolgáltató Vállalat kisterenyei üzemébe érve szembesült azzal, hogy a munkatársai tüntetésre készülődnek. A tüntetés oka az volt, hogy aznap hajnalban karhatalmisták letartóztattak két munkástanácsi vezetőt. Bátfai korábban kimaradt a forradalom eseményeiből akkor is csak a többiek unszolására vett részt a salgótarjáni BM megyei főosztálya előtti tüntetésen, ahol a letartóztatottak szabadon bocsátását követelték. A téren ezres nagyságrendű tömeg tüntetett, zömében bányászok, üveggyári és tűzhelygyári munkások, AKÖV dolgozók.

 

A délelőtt fél 12 tájban kirobbant sortűz első sorozata elől Bátfai Józsefnek még sikerült fedezékbe húzódnia. Az akkor épülőfélben lévő vásártéri lakótelep területén keresztülhaladó keskenynyomtávú bányai iparvasút alagútjában húzta meg magát. Észrevette, hogy egy ismerős zagyvapálfalvai ipari tanulót comblövés ért, és segítségért könyörög. Megpróbálta megmenteni, fedezékbe vinni, de a kezdődő második sortűz következtében Bátfait hátulról két lövés érte.

 

Nem halt meg azonnal, még elkúszott az alagút bejáratáig. A kórházba szállítás után vesztette életét. (Az ipari tanuló fiatal is életét vesztette.) Holttestét a bányai villamoson hordágyon vitték el a zagyvapálfalvai halottasházba. A hordágy tele volt vérrel, merni lehetett belőle. A sortűz következtében ismereteink szerint negyvenhatan vesztették életüket, közülük heten Zagyvapálfalváról.

 

Az inget a családtagok adták át a múzeumnak, tőlük ismerjük Bátfai József halálának körülményeit is.”

 

Az év múzeuma, Pulszky Társaság , műhely
2020-03-02 14:00
Az év kiállítása, Az év múzeuma, Múzeumok Majálisa, Pulszky Társaság
2019-05-15 12:00
Az év múzeuma, Pulszky Társaság , díj
2018-05-13 18:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00